Provérbios 28

1 E rere ana te hunga kino i te mea kāhore he kaiwhai;

ko te tangata tika anō ia, ānō he raiona te māia.

2 He hē nō tētahi whenua

i tokomaha ai ōna rangatira;

nā, kia ai he tangata e mahara ana, e mātau ana,

ka mau roa ai tōna āhua.

3 Ko te tangata rawakore e tūkino ana i ngā ware,

ko tōna rite kei te ua tā e kore ai te kai.

4 Ko te hunga e whakarere ana i te ture,

he whakamoemiti tā rātou ki te tangata kino;

ko tā ngā kaipupuri ia o te ture he ngangare ki a rātou.

5 E kore te hunga kino e mōhio ki te whakawā:

ko te hunga ia e rapu ana i a Ihowā, ka mōhio rātou ki ngā mea katoa.

6 He pai kē te rawakore e haere ana i runga i tōna tapatahi,

i te tangata he parori kē ōna ara, ahakoa he whai taonga ia.

7 Ko te tangata e pupuri ana i te ture, he tamaiti mōhio ia;

engari ko te tangata whakahoa ki te hunga kakai,

ka whakamā tōna pāpā i a ia.

8 Ko te tangata e whakanui ana i ōna rawa ki te moni whakatupu, ki te whakapiki utu,

e kohia ana e ia ērā mā te tangata e atawhaitia ai te rawakore.

9 Ko te tangata e tahuri kē ana tōna taringa,

ā, kāhore e rongo ki te ture, ko tāna īnoi nei ānō he mea whakarihariha.

10 Ko te tangata i meinga ai te hunga tika,

kia kotiti kē ki te ara hē, ka taka a ia anō ki tāna ake poka;

ka whiwhi ia te hunga ngākau tapatahi ki te pai.

11 Ki te whakaaro a te tangata taonga he nui tōna whakaaro mōhio;

otiia e rapua ana tāna e te rawakore whai whakaaro.

12 Nui atu te ātaahua, ina koa te hunga tika;

engari ki te ara te hunga kino, ka huna ngā tāngata i a rātou.

13 Ko te tangata e hīpoki ana i ōna hē, e kore tāna e kake;

ko te tangata ia e whāki ana, ā, e whakarere ana, ka tohungia.

14 Ka hari te tangata e wehi tonu ana;

ko te tangata ia e whakapakeke ana i tōna ngākau, ka taka ki te kino.

15 E rite ana ki te raiona e hāmama ana, ki te pea e kōpikopiko ana,

te tangata kino e kīngi ana ki te iwi rawakore.

16 Ko te rangatira kore whakaaro he nui anō tāna tūkino;

ko te tangata ia e kino ana ki te apo ka roa ōna rā.

17 Ko te tangata e waha ana i te toto o te tangata,

ka rere ia ki roto ki te rua;

kaua tētahi e pupuri i a ia.

18 Ko te tangata he tapatahi nei te haere, ka ora;

ko te tangata ia he parori kē ōna ara, hinga tonu iho.

19 Ko te tangata e ngaki ana i tōna oneone, ka mākona i te taro;

ko te tangata ia e whai ana i te hunga wairangi, ka whiwhi nui ki te rawakore.

20 Ko te tangata pono, ka nui ngā manaaki mōna;

ko te tangata ia e hīkaka ana ki te mea taonga, e kore ia e kore te whiwhi i te hē.

21 Ko te whakapai kanohi ehara i te mea pai –

ehara anō hoki i te mea pai kia hē te tangata mō te kongakonga taro.

22 Ko te tangata he kino tōna kanohi e tākare tonu ana ki te taonga;

kāhore hoki ia e whakaaro ka tae mai te kore o te rawa ki a ia.

23 Ko te tangata i rīria ai te hē o tētahi, ka nui atu te manako ki a ia i muri iho,

i te manako ki te tangata i whakapati nei tōna arero.

24 Ko te tangata e pāhua ana i tōna pāpā, i tōna whaea,

ā, e kī ana, "Ehara i te hē,"

he hoa ia nō te kaiwhakangaro.

25 Ko tā te tangata ngākau apo he whakapātari pakanga;

ko te tangata ia e okioki ana ki a Ihowā ka tetere.

26 He kūware te tangata e whakawhirinaki ana ki tōna ake ngākau;

ko te tangata ia e haere ana i runga i te whakaaro nui, ka mawhiti.

27 Ko te tangata e hoatu ana ki te rawakore, e kore ia e hapa;

ko te tangata ia e kaupare ana i ōna kanohi, ka maha ngā kanga mōna.

28 Ka ara te hunga kino, ka huna ngā tāngata i a rātou;

nā, ki te ngaro rātou, ka tupu te hunga tika.

A kegyesség és becsületesség áldása, az istentelenség átka

1 Minden istentelen fut, ha senki nem üldözi is; az igazak pedig, mint az ifjú oroszlán, bátrak. 2 Az ország bűne miatt sok annak a fejedelme; az eszes és tudós ember által pedig hosszabbodik fennállása. 3 A szegény emberből támadott elnyomója a szegényeknek hasonló a pusztító esőhöz, mely nem hágy kenyeret. 4 A kik elhagyják a törvényt, dicsérik a latrokat; de a kik megtartják a törvényt, harczolnak azokkal. 5 A gonoszságban élő emberek nem értik meg az igazságot; a kik pedig keresik az Urat, mindent megértenek. 6 Jobb a szegény, a ki jár tökéletesen, mint a kétfelé sántáló istentelen, a ki gazdag. 7 A ki megőrzi a törvényt, eszes fiú az; a ki pedig társalkodik a dobzódókkal, gyalázattal illeti atyját. 8 A ki öregbíti az ő marháját kamattal és uzsorával, annak gyűjt, a ki könyörül a szegényeken. 9 Valaki elfordítja az ő fülét a törvénynek hallásától, annak könyörgése is útálatos. 10 A ki elcsábítja az igazakat gonosz útra, vermébe maga esik bele; a tökéletesek pedig örökség szerint bírják a jót. 11 Bölcs az ő maga szemei előtt a gazdag ember; de az eszes szegény megvizsgálja őt. 12 Mikor örvendeznek az igazak, nagy ékesség az; mikor pedig az istentelenek feltámadnak, keresni kell az embert. 13 A ki elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga; a ki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer. 14 Boldog ember, a ki szüntelen retteg; a ki pedig megkeményíti az ő szívét, bajba esik. 15 Mint az ordító oroszlán és éhező medve, olyan a szegény népen uralkodó istentelen. 16 Az értelemben szűkölködő fejedelem nagy elnyomó is; de a ki gyűlöli a hamis nyereséget, meghosszabbítja napjait. 17 Az ember, a kit ember-vér terhel, a sírig fut; senki ne támogassa őt. 18 A ki jár tökéletesen, megtartatik; a ki pedig álnokul két úton jár, egyszerre elesik. 19 A ki munkálja az ő földét, megelégedik étellel; a ki pedig hiábavalóságok után futkos, megelégedik szegénységgel. 20 A hivő ember bővelkedik áldásokkal; de a ki hirtelen akar gazdagulni, büntetlen nem marad. 21 Személyt válogatni nem jó; mert még egy falat kenyérért is vétkezhetik az ember. 22 Siet a marhakeresésre a gonosz szemű ember; és nem veszi észre, hogy szükség jő reá. 23 A ki megfeddi az embert, végre is inkább kedvességet talál, mint a sima nyelvű. 24 A ki megrabolja az atyját, és anyját és azt mondja: nem vétek! társa a romboló embernek. 25 A telhetetlen lélek háborúságot szerez; a ki pedig bízik az Úrban, megerősödik. 26 A ki bízik magában, bolond az; a ki pedig jár bölcsen, megszabadul. 27 A ki ád a szegénynek, nem lesz néki szüksége; a ki pedig elrejti a szemét, megsokasulnak rajta az átkok. 28 Mikor felemeltetnek az istentelenek, elrejti magát az ember; de mikor azok elvesznek, öregbülnek az igazak.