Pular para o conteúdo
Publicidade

1 Reis 21

HUNK

Te Māra Wāina a Napoto

1 Ā, i muri i ēnei mea, he māra wāina Napoto Ietereeri i Ietereere, i te taha tonu o te whare o Āhapa kīngi o Hamaria. 2 , ka kōrero a Āhapa ki a Napoto, ka mea, "Hōmai tāu māra wāina ki ahau, hei kāri otaota māku, e tata ana hoki ki te taha o tōku whare, ā, me hoatu e ahau tētahi māra wāina, he pai atu i tēnei hei utu; ki te pai rānei ki tāu titiro, me utu ki te moni."

3 , ka mea a Napoto ki a Āhapa, "E! Ihowā ahau e ārai kei hoatu e ahau te kāinga tupu o ōku mātua ki a koe!"

4 , haere ana a Āhapa ki tōna whare; pōuri ana, riri ana, te kupu i kōrero ai a Napoto Ietereeri ki a ia; tāna i mea , "E kore e hoatu, e ahau te kāinga tupu o ōku mātua ki a koe." , takoto ana ia ki tōna moenga, me te ahu anō tōna mata, kīhai hoki i kai taro.

5 Kātahi tāna wahine, a Ietēpere, ka haere mai ki a ia, ka mea ki a ia, "He aha tōu wairua i pōuri ai, kai taro ai koe?"

6 , ka mea tērā ki a ia, "I kōrero ahau ki a Napoto Ietereeri, i mea ki a ia, Hōmai tāu māra wāina ki ahau, me utu ki te moni; ki te pai rānei koe, me hoatu e ahau tētahi atu māra ki a koe hei utu., ka mea mai ia, E kore e hoatu e ahau tāku māra wāina ki a koe."

7 , ka atu a Ietēpere, tāna wahine, ki a ia, "Ko koe rānei te kaiwhakahaere o te kīngitanga o Īharaira? Whakatika ki te kai taro māu, kia koa tōu ngākau. Māku e hoatu te māra wāina a taua Ietereeri, a Napoto, ki a koe."

8 Heoi, tuhituhia ana ētahi pukapuka e ia, Āhapa te ingoa, hīri rawa ki tāna hīri; ā, tukua ana aua pukapuka ki ngā kaumātua, ki ngā rangatira i roto i tōna , ā, e noho tahi ana me Napoto. 9 I tuhituhi ia ki te pukapuka, i mea:

"Karangatia he nohopuku, ka whakanoho i a Napoto ki runga ake i te iwi. 10 Ka whakanoho anō i ētahi tāngata, he tama Periara, kia tokorua, ki tōna aroaro, hei whakaatu i tōna , hei , Nāu i kanga te Atua rāua ko te kīngi.Kātahi ka kawe i a ia ki waho, ka āki ki te kōhatu, kia mate."

11 , ka meatia e ngā tāngata o tōna , arā, e ngā kaumātua rātou ko ngā rangatira e noho ana i tōna , te mea i tono tāngata ai a Ietēpere ki a rātou, te mea i tuhituhia ki ngā pukapuka i tukua nei e ia ki a rātou. 12 I karangatia he nohopuku, ā, whakanohoia ana a Napoto ki runga ake i te iwi. 13 , ka haere mai ngā tāngata tokorua, ngā tama a Periara, ka noho i tōna aroaro; ā, ka whakaatu aua tāngata a Periara i te mōna, arā Napoto i te aroaro o te iwi; i mea rāua, "I kangā e Napoto te Atua rāua ko te kīngi." , kawea ana ia e rātou ki waho o te , ā, ākina ana ki te kōhatu, ā, mate noa ia. 14 Kātahi rātou ka tono tāngata ki a Ietēpere, ka mea: "Kua oti a Napoto te āki ki te kōhatu, ā, kua mate."

15 Ā, i te rongonga o Ietēpere kua oti a Napoto te āki ki te kōhatu, ā, kua mate, , ka mea a Ietēpere ki a Āhapa, "Whakatika, tangohia te māra a taua Ietereeri, a Napoto, kīhai ia i pai kia hōmai ki a koe hei utu moni; kāhore hoki a Napoto i te ora, kua mate." 16 Ā, ka rongo a Āhapa kua mate a Napoto, , whakatika ana a Āhapa, haere ana ki raro, ki te māra wāina a taua Ietereeri, a Napoto, kia tangohia e ia.

Ka Pānuitia a Irāia te Whiu o te Atua

17 , ka puta te kupu a Ihowā ki a Irāia Tihipi; i ia: 18 "Whakatika, haere ki raro, ki te whakatau i a Āhapa kīngi o Īharaira i Hamaria; kei te māra wāina ia a Napoto, kua riro hoki ki reira ki te tango. 19 Kōrero ki a ia, mea atu, Ko te kupu tēnei a Ihowā: Kua patu iana koe? Kua riro anō i a koe?atu anō ki a ia, mea atu, Ko te kupu tēnei a Ihowā: Ko te wāhi i mitikia ai e ngā kurī ngā toto o Napoto, ka mitikia anō e ngā kurī ki reira ōu toto, āe , ōu anō."

20 , ka mea a Āhapa ki a Irāia, "Kua mau ahau i a koe, e tōku hoariri?"

Anō ko tērā, "Kua mau anō, te mea kua hoko koe i a koe ki te mahi i te kino ki te aroaro o Ihowā. 21 Nanā, tēnei ahau te tari kino atu nei ki runga ki a koe, ā, ka tahia atu ōu uri; ka hautopea atu ngā tamariki tāne katoa i a Āhapa, me ngā mea i tūtakina ki roto, me ngā mea i mahue i roto i a Īharaira. 22 Ka meinga anō e ahau tōu whare kia rite ki te whare o Ieropoama tama a Nēpata, ki te whare o Paaha tama a Āhia te whakapātaritari i whakapātaritari ai koe i ahau, mōu i hara ai a Īharaira.

23 "I kōrerotia anō a Ietēpere e Ihowā, i mea ia: Ka kainga a Ietēpere e ngā kurī ki te parepare o Ietereere.

24 "Ko te hunga o Āhapa e mate ki te ngā kurī e kai; ko ngā mea hoki e mate ki te pārae ngā manu o te rangi e kai."

25 (Heoi, kāhore he rite Āhapa, i hoko nei i a ia ki te mahi kino ki te aroaro o Ihowā; he mea akiaki tāna wahine, Ietēpere. 26 Whakarihariha rawa tāna haere ki te whai i ngā whakapakoko; rite tonu tāna ki ngā mea katoa i mea ai ngā Amori i peia nei e Ihowā i te aroaro o ngā tama a Īharaira.)

27 Ā, te rongonga o Āhapa i ēnei kupu, , haea ana e ia ōna kākahu, meatia ana he kākahu taratara ki tōna kiri, ā, nohopuku ana, takoto ana ko taua mea taratara nei te kākahu, ā, māhaki ana te haere.

28 , ka puta te kupu a Ihowā ki a Irāia Tihipi, i mea ia: 29 "Kua kite koe i Āhapa whakangohengohe nei i a ia ki tōku aroaro, , e kore e taria e ahau tēnei kino i ōna ; engari hei ngā o tāna tama ahau tari ai i te kino ki tōna whare."

Akháb és Jézabel zsarnoksága Nábót ellen

1 És történt ezek után, hogy a Jezréelbeli Nábótnak egy szőlője volt Jezréelben, Akhábnak, Samaria királyának a háza mellett. 2 És szóla Akháb Nábótnak, mondván: Add nékem a te szőlődet, hogy legyen veteményes kertem; mert közel van az én házamhoz, és néked érette jobb szőlőt adok annál, vagy ha néked tetszik, pénzül adom meg az árát. 3 És felele Nábót Akhábnak: Isten őrizzen, hogy néked adjam az én atyáimtól maradt örökséget. 4 Akkor haza méne Akháb nagy bánattal és haraggal a beszéd miatt, a melyet szólott néki a Jezréelbeli Nábót, mondván: Nem adom néked az én atyáimtól maradt örökséget; és lefeküvék az ő ágyára, és arczát a fal felé fordítá, és nem evék kenyeret. 5 Hozzá menvén az ő felesége Jézabel, monda néki: Miért háborodott meg a te szíved, és kenyeret nem eszel? 6 És ő monda néki: Mert ama Jezréelbeli Nábóttal beszéltem, és azt mondám néki: Add nékem a te szőlődet pénzért, vagy ha inkább tetszik, más szőlőt adok néked érette, ő pedig azt mondta: Nem adom néked az én szőlőmet. 7 Akkor monda néki Jézabel, az ő felesége: Te bírod-é most az Izráel királyságát? Kelj fel, egyél kenyeret, és a te szíved örvendezzen, én majd néked adom a Jezréelbeli Nábót szőlőjét. 8 És levelet írt Akháb nevével, a melyet megpecsételt az ő gyűrűjével, és elküldé azt a levelet a véneknek és a főembereknek, a kik Nábóttal egy városban laktak; 9 És a levélben ezt írta, mondván: Hirdessetek bőjtöt, és ültessétek Nábótot a nép élére; 10 És ültessetek vele szembe két istentelen embert, a kik tanúbizonyságot tegyenek ő ellene, mondván: Megszidalmaztad az Istent és a királyt. Azután vigyétek ki, és kövezzétek meg őt, hogy meghaljon. 11 És ekképen cselekedének a vének és a főemberek, a kik az ő városában laktak, a mint Jézabel nékik megparancsolta, és a mint a levélben megírta, a melyet nékik küldött; 12 Bőjtöt hirdetének, és ülteték Nábótot a nép élére. 13 Előjöve azután két istentelen ember, és leült vele szemben, és tanúbizonyságot tettek ez istentelen emberek Nábót ellen a nép előtt, mondván: Megszidalmazta Nábót az Istent és a királyt. Kivivék azért őt a városból, és megkövezék, és meghala. 14 Azután megizenék Jézabelnek, mondván: Megköveztetett Nábót, és meghalt. 15 Mikor pedig meghallotta Jézabel, hogy megköveztetett Nábót és meghalt, monda Jézabel Akhábnak: Kelj fel és foglald el a Jezréelbeli Nábót szőlőjét, a melyet nem akart néked pénzért oda adni; mert nem él Nábót, hanem meghalt. 16 És mikor meghallotta Akháb, hogy Nábót meghalt, felkelt Akháb, hogy lemenjen a Jezréelbeli Nábót szőlőjébe, és azt elfoglalja.

Fenyegetés Illés által

17 Akkor szóla az Úr Thesbites Illésnek, mondván: 18 Kelj fel, és menj Akhábnak, az Izráelbeli királynak eleibe, a ki Samariában lakik, ímé ott van a Nábót szőlőjében, a melybe lement, hogy azt elfoglalja; 19 És szólj néki, ezt mondván: Így szól az Úr: Nemde megölted-é és nemde el is foglaltad-é? És szólj néki, mondván: Ezt mondja az Úr: Ugyanazon a helyen, a hol felnyalták az ebek Nábót vérét, ebek nyalják fel a te véredet is! 20 És monda Akháb Illésnek: Megint rám találtál ellenségem? És ő monda: Rád találtam; mert te magadat mindenestől arra adtad, hogy gonoszságot cselekedjél az Úr szemei előtt. 21 Ímé, azt mondja az Úr: Veszedelmet hozok reád, és elvesztem a te maradékaidat, és kigyomlálom Akhábnak még az ebét is, és a berekesztettet és az elhagyatottat Izráelben; 22 És olyanná teszem a te házadat, mint Jeroboámnak, a Nébát fiának házát, és mint Baásának, az Ahija fiának házát azért, a miért haragra ingerlettél engem, és a miért bűnbe ejtetted az Izráelt. 23 És Jézabel felől is szóla az Úr, mondván: Az ebek eszik meg Jézabelt Jezréel kőfala előtt; 24 Azt, a ki Akháb házából a városban hal meg, az ebek eszik meg; azt pedig, a ki a mezőben hal meg, az égi madarak eszik meg. 25 Mert bizonyára nem volt Akhábnak mássa, a ki magát arra adta volna, hogy csak gonoszságot cselekedjék az Úr szemei előtt, a melyre az ő felesége, Jézabel ösztökélé őt. 26 Mert igen útálatos dolgot cselekedék, követvén a bálványokat mind a szerint, a mint cselekedének az Emoreusok, a kiket az Úr kiűzött volt az Izráel fiai előtt. 27 Lőn pedig, mikor meghallotta Akháb e beszédeket, megszaggatá az ő ruháit, és zsákba öltözék és bőjtöle, és a zsákban hála, és nagy alázatossággal jár vala. 28 És szóla az Úr Thesbites Illésnek, mondván: 29 Nem láttad-é, hogy Akháb hogyan megalázta magát előttem? Mivelhogy pedig megalázta magát előttem, nem hozom reá a veszedelmet az ő életében, hanem csak az ő fia idejében hozom el a veszedelmet az ő házára.

Veja também