1 Reis 8

Ka Mauria te Āka o te Kawenata ki te Temepara

1 Kātahi ka huihuia e Horomona ngā kaumātua o Īharaira rātou ko ngā upoko katoa o ngā iwi, ko ngā rangatira o ngā whare o ngā mātua o ngā tama a Īharaira ki a Kīngi Horomona, ki Hiruhārama, hei mau ake mō te āka o te kawenata a Ihowā i roto i te pā o Rāwiri, arā i Hiona. 2 Nā, ka huihui ngā tāngata katoa o Īharaira ki a Kīngi Horomona i marama Etanimi, i te hākari, arā i te whitu o ngā marama.

3 Nā, ka tae mai ngā kaumātua katoa o Īharaira, ā, ka mau ngā tohunga ki te āka, 4 ā, kawea ana te āka a Ihowā, me te tapenākara o te whakaminenga, me ngā oko tapu katoa i roto i te tapenākara, kawea ana e ngā tohunga rātou ko ngā Rīwaiti ki runga. 5 Nā, kei te tāpae a Kīngi Horomona, rātou ko te huihui katoa o Īharaira, i huihui nei ki a ia ki te ritenga o te āka, i ngā hipi, i ngā kau, kāhore nei e taea te kōrero, te tatau rānei, i te tini.

6 Nā, kawea ana e ngā tohunga te āka o te kawenata a Ihowā ki tōna wāhi, ki te ahurewa o te whare, ki te Wāhi Tino Tapu, ki raro i ngā parirau o ngā kerupima. 7 I roha hoki ngā parirau e rua o ngā kerupima ki runga ki te wāhi i te āka, ā, taupokina iho a runga o te āka me ōna amo e ngā kerupima. 8 I te roroa rawa o ngā amo, kitea mai ai ngā pito o ngā amo i te wāhi tapu i te ritenga atu o te ahurewa; otiia kīhai i kitea ki waho; kei reira nā anō aua mea ā tae noa mai ki tēnei rā. 9 Kāhore he mea i roto i te āka, ko ngā papa kōhatu e rua anake i whaowhina nei ki reira e Mohi i Horepa i tā Ihowā whakaritenga kawenata ki ngā tama a Īharaira, i tō rātou putanga mai i te whenua o Īhipa.

10 Ā, nō te putanga mai o ngā tohunga i roto i te wāhi tapu, nā, kua kī te whare o Ihowā i te kapua, 11 ā, kīhai i āhei i ngā tohunga te tū ki te mahi, nā te kapua hoki; i kī tonu rā hoki te whare o Ihowā i te korōria o Ihowā.

12 Kātahi ka kōrero a Horomona, "I mea a Ihowā, ka noho ia ki te pōuri nui. 13 Kua oti nei i ahau te hanga he whare hei nohoanga mōu, he kāinga pūmau mōu mō ake tonu atu."

Te Whaikōrero a Horomona ki te Iwi

14 Nā, ka tahuri te aroaro o te kīngi, ā, manaakitia ana e ia te huihui katoa o Īharaira; ā, tū ana te huihui katoa o Īharaira. 15 Nā, ka mea ia:

"Kia whakapaingia a Ihowā, te Atua o Īharaira, nā tōna māngai nei te kupu ki tōku pāpā, ki a Rāwiri, ā, kua rite nei i tōna ringa; i mea ia, 16 ‘Mai o te rā i whakaputaina mai ai e ahau tāku iwi a Īharaira i Īhipa, kīhai i whiriwhiria e ahau he pā i roto i ngā iwi katoa o Īharaira e hangā ai he whare hei waihotanga mō tōku ingoa; engari i whiriwhiria e ahau a Rāwiri hei rangatira mō tāku iwi, mō Īharaira.’

17 "Nā, i whai ngākau tōku pāpā, a Rāwiri ki te hanga whare mō te ingoa o Ihowā, o te Atua o Īharaira. 18 Otirā, i mea a Ihowā ki a Rāwiri, ki tōku pāpā, ‘I te mea i roto i tōu ngākau kia hangā he whare mō tōku ingoa, he pai tonu te whakaaro o tōu ngākau; 19 otiia, e kore koe e hanga i taua whare; engari tāu tama e puta mai i tōu hope, māna e hanga te whare mō tōku ingoa.’

20 "Nā, kua mana nei i a Ihowā tāna kupu i kōrero ai ia, ā, kua ara tēnei ahau i muri i a Rāwiri, i tōku pāpā, ā, e noho nei ahau i runga i te torōna o Īharaira, e pērā ana me tā Ihowā i kōrero ai, kua hangā hoki e ahau he whare mō te ingoa o Ihowā, o te Atua o Īharaira. 21 Ā, meinga ana e ahau ki reira he wāhi mō te āka, mō te takotoranga o te kawenata a Ihowā i whakaritea e ia ki ō tātou mātua i tāna whakaputanga mai i a rātou i te whenua o Īhipa."

Tā Horomona he Īnoi kia Kawanga

22 Nā, ka tū a Horomona ki mua i te āta a Ihowā, i te aroaro o te huihui katoa o Īharaira, whewhera tonu ōna ringa whaka te rangi; 23 ā, ka mea:

"E Ihowā, e te Atua o Īharaira, kāhore he atua hei rite mōu i te rangi i runga, i te whenua rānei i raro, e pupuri nei i te kawenata, i te aroha ki āu pononga, ina whakapaua ō rātou ngākau ki te haere i tōu aroaro. 24 Mau tonu hoki i a koe ngā mea i kōrerotia e koe ki tāu pononga, ki tōku pāpā, ki a Rāwiri, i kōrerotia nei e tōu māngai ki a ia, ā, kua rite nei i tōu ringa; koia anō tēnei ināianei.

25 "Nā, kia mau, e Ihowā, e te Atua o Īharaira, āianei tāu i kōrero ai ki tāu pononga, ki tōku pāpā, ki a Rāwiri, i a koe i kī rā, ‘E kore e whakakorea he tangata māu i tōku aroaro hei noho ki te torōna o Īharaira; mehemea rāia ka mahara āu tama ki tō rātou ara, kia haere i tōku aroaro, kia pērā anō me koe i haere nā i tōku aroaro.’ 26 Nā, kia mana āianei, e te Atua o Īharaira, āu kupu i kōrero ai koe ki tāu pononga, ki tōku pāpā, ki a Rāwiri.

27 "Engari he pono rānei, tērā te Atua e noho ki te whenua? Nāna, kāhore e nui hei nohoanga mōu te rangi, me te rangi o ngā rangi; ka iti rawa iho te whare kua hangā nei e ahau! 28 He ahakoa rā, kia anga mai koe ki te īnoi a tāu pononga, ki tāna karanga, e Ihowā, e tōku Atua, ka whakarongo ki te karanga, ki te īnoi e īnoi nei tāu pononga ki tōu aroaro i tēnei rā. 29 Kia titiro mai ōu kanohi ki tēnei whare i te pō, i te ao, ki te wāhi i kī ai koe, ‘Ko reira tōku ingoa,’ whakarongo ki te īnoi e īnoi ai tāu pononga ki te ritenga mai o tēnei wāhi. 30 Kia rongo hoki koe ki te karanga a tāu pononga, a tāu iwi hoki, a Īharaira, ina īnoi ki te ritenga mai o tēnei wāhi. Nā, kia rongo koe i te wāhi e noho nā koe i te rangi, ā, ka rongo, murua tō rātou hara.

31 "Ki te hara tētahi tangata ki tōna hoa, ā, ka meinga he oati hei oati māna, ā, ka tae mai ia, ā, ka oati ki mua i tōu āta i tēnei whare; 32 tēnā rā, māu e whakarongo mai i te rangi, e mahi, e whakarite te whakawā a āu pononga, māu e whakahē te tangata hē, e mea iho tōna ara ki runga anō ki tōna māhunga; māu anō e whakatika tā te tika, e hoatu ki a ia ngā mea e rite ana ki tōna tika.

33 "Ki te patua tāu iwi, a Īharaira e te hoariri, mō rātou i hara ki a koe, ā, ka hoki ki a koe, ka whakaae ki tōu ingoa, ka īnoi, ka, karanga ki a koe, i roto i tēnei whare; 34 tēnā rā, māu e whakarongo i te rangi, e muru te hara o tāu iwi, o Īharaira e whakahoki mai rātou ki te whenua i hōmai e koe ki ō rātou mātua

35 "Ki te tūtakina te rangi, ā, kāhore he ua, mō rātou i hara ki a koe; ā, ka īnoi rātou ki te ritenga o tēnei wāhi, ka whakaae ki tōu ingoa, ka tahuri i tō rātou hara, nō rātou ka whakawhiua e koe; 36 tēnā rā, māu e whakarongo i te rangi, e muru te hara o āu pononga, o tāu iwi, o Īharaira, ina whakaako koe i a rātou ki te ara pai e haere ai rātou; ā, hōmai e koe he ua ki tōu whenua, i hōmai nei e koe hei kāinga pūmau mō tāu iwi.

37 "Ki te mea he matekai tō te whenua, he mate urutā, ki te mea he ngingio, he koriri, he māwhitiwhiti rānei, he moka rānei; ki te whakapaea rānei rātou e ō rātou hoariri ki te whenua o ō rātou pā; ki te pā mai tētahi whiu, tētahi mate tūroro rānei; 38 ki te mea he īnoi, he karanga rānei nā tētahi tangata, nā tāu iwi katoa rānei, nā Īharaira, ina mōhio rātou ki te mate o tōna ngākau, o tōna ngākau, ā, ka wherahia ōna ringa ki te ritenga mai o tēnei whare; 39 tēnā rā, māu e whakarongo mai i te rangi, i tōu wāhi e noho nā koe, e muru te hē, e mahi, e hōmai ki ngā tāngata ngā mea e rite ana ki ngā huarahi katoa o tēnei, o tēnei, e mōhio ana hoki koe ki tōna ngākau – ko koe anake nei hoki te mōhio ana ki ngā ngākau o ngā tama katoa a te tangata – 40 kia wehi ai rātou i a koe i ngā rā katoa e ora ai rātou i runga i te mata o te whenua i hōmai nei e koe ki ō mātou mātua.

41 "Nā, ko te tangata iwi kē, ehara nei i tāu iwi, i a Īharaira, ā, ka tae mai i te whenua mamao, he whakaaro ki tōu ingoa; 42 e rongo hoki rātou ki tōu ingoa nui, ki tōu ringa kaha, ki tōu tākakau kua oti te whakamārō, ā, ka haere, ka īnoi ki te ritenga mai o tēnei whare; 43 māu e whakarongo, mai i te rangi, i tōu wāhi e noho nā koe, e mea ngā mea katoa i karanga ai te tangata iwi kē ki a koe. Kia mōhio ai ngā iwi katoa o te whenua ki tōu ingoa, kia wehi ai i a koe, kia pērā ai me tāu iwi, me Īharaira; kia mōhio ai hoki kua oti tōu ingoa te karanga ki runga ki tēnei whare ka oti nei i ahau te hanga.

44 "Ki te haere tāu iwi ki te whawhai ki tōna hoariri, ki ngā wāhi e tonoa ai rātou e koe, ā, ka īnoi ki a Ihowā ki te ritenga mai o te pā kua whiriwhiria nei e koe, o te whare kua hangā nei e ahau mō tōu ingoa; 45 tēnā rā, māu e whakarongo mai i te rangi ki tā rātou īnoi, ki tā rātou karanga, e whakatika hoki tā rātou.

46 "Ki te hara rātou ki a koe – kāhore hoki he tangata i hapa i te hara – ā, ka riri koe ki a rātou, ka tuku i a rātou ki te hoa whawhai, ā, ka whakaraua atu e rātou hei whakarau ki te whenua o te hoa whawhai, ki te wāhi tata, ki te wāhi mamao rānei. 47 Nā, ki te hoki ake tō rātou mahara i te whenua i whakaraua atu ai rātou, ā, ka rīpenetā rātou, ka īnoi ki a koe i te whenua o ō rātou kaiherehere, ka mea, ‘Kua hara mātou, kua parori kē tā mātou mahi, kua mahi mātou i te kino’; 48 ā, ka tahuri ō rātou ngākau katoa, ō rātou wairua katoa, ki a koe i te whenua o ō rātou hoariri i whakaraua atu ai rātou, ā, ka īnoi rātou ki a koe ki te ritenga mai o tō rātou nei whenua hōmai e koe ki ō rātou mātua, ki te pā i whiriwhiria nei e koe, ki tēnei whare kua hangā nei e ahau mō tōu ingoa; 49 tēnā rā, māu e whakarongo mai i te rangi, i tōu wāhi e noho nā koe, ki tā rātou īnoi, ki tā rātou karanga, māu hoki e whakatika tā rātou. 50 Māu anō e muru te hē o tāu iwi i hara nei ki a koe, me ā rātou mahi tutū katoa i tutū ai ki a koe; meinga anō kia arohaina rātou e ō rātou kaiherehere kia tohungia hoki e rātou; 51 ko tāu iwi hoki rātou, ko tōu wāhi tupu i whakaputaina mai nei e koe i Īhipa, i roto i te oumu rino.

52 "Kia titiro mai ai anō ōu kanohi ki te karanga a tāu pononga, ki te karanga anō a tāu iwi, a Īharaira, ka whakarongo ki a rātou i ā rātou karangatanga katoa ki a koe. 53 Nāu hoki rātou i wehe hei taonga tupu mōu i roto i ngā iwi katoa o te whenua, he kupu hoki nāu, nā tāu pononga, nā Mohi i whakapuaki, i tāu whakaputanga mai i ō mātou mātua i Īhipa, e te Ariki, e Ihowā."

Ka Manaakitia e Horomona te Whakaminenga

54 Ā, i te mutunga o tā Horomona īnoi i tēnei īnoi katoa, i tēnei karanga ki a Ihowā, ka whakatika ake ia i mua i te āta a Ihowā i a ia i tūturi rā i runga i ōna turi, me te tuwhera tonu anō ōna ringa whaka te rangi. 55 Ā, ka tū ia, ka manaaki i te huihui katoa o Īharaira, he nui te reo, ā, ka mea:

56 "Kia whakapaingia a Ihowā nāna nei i hōmai te okiokinga ki tāna iwi, ki a Īharaira, rite tonu ki ngā mea katoa i kōrerotia e ia; hore rawa tētahi kupu i taka o āna mea pai katoa i kōrerotia e ia, arā e tāna pononga, e Mohi. 57 Hei hoa mō tātou a Ihowā, tō tātou Atua, kia pērā anō me ia i ō tātou mātua; kaua ia e whakarere i a tātou, kaua hoki e mawehe atu i a tātou; 58 māna e whakaanga ō tātou ngākau ki a ia, kia haere i āna ara katoa, kia pupuri i āna whakahau, i āna tikanga, i āna whakaritenga, i whakahaua e ia ki ō tātou mātua. 59 Nā, kia tata ki a Ihowā, ki tō tātou Atua, i te ao, i te pō, ēnei kupu āku i karanga nei ahau ki a Ihowā, kia whakatikaia ai e ia tā tāna pononga, tā tāna iwi hoki, tā Īharaira e tohe ai, i ngā meatanga o tēnei rā, o tēnei rā. 60 Kia mōhio ai ngā iwi katoa o te whenua ki a Ihowā, ko ia te Atua; kāhore kē atu. 61 Nā, kia tapatahi ō koutou ngākau ki a Ihowā ki tō tātou Atua, kia haere i runga i āna tikanga, kia puritia āna whakahau, kia rite ki tō tēnei rā."

Ka Patua e Horomona he Patunga Tapu

62 Nā, patua iho e te kīngi rātou tahi ko Īharaira katoa he patunga tapu ki te aroaro o Ihowā. 63 I patua hoki e Horomona he patunga mō te pai, he mea patu nāna mā Ihowā, e rua tekau mā rua mano ngā kau, kotahi rau e rua tekau mano ngā hipi. Nā, kua tāia te kawa o te whare o Ihowā e te kīngi rātou ko ngā tama katoa a Īharaira.

64 I whakatapua anō e te kīngi i taua rā a waenganui o te marae i mua i te whare o Ihowā; i tukua hoki e ia ki reira ngā tahunga tinana, me ngā whakahere totokore, me te ngako o ngā whakahere mō te pai; he iti hoki nō te āta parāhi i te aroaro o Ihowā hei meatanga mō ngā tahunga tinana, mō ngā whakahere totokore, mō ngā ngako o ngā whakahere mō te pai.

65 I mahia anō he hākari i taua wā e Horomona rātou ko Īharaira katoa ki te aroaro o Ihowā, o tō tātou Atua, he huihuinga nui, nō te haerenga atu ki Hāmata tae noa ki te awa o Īhipa, e whitu ngā rā, e whitu atu anō ngā rā, kotahi tekau mā whā aua rā. 66 I te waru o ngā rā ka tukua e ia te iwi kia haere; nā, ka manaaki rātou i te kīngi, ā, haere koa ana ki ō rātou tēneti, pai tonu hoki te ngākau i ngā mea pai katoa i meinga e Ihowā ki a Rāwiri, ki tāna pononga, rātou ko tāna iwi, ko Īharaira.

A templom felszentelése és Salamon imája

1 Akkor összegyűjté Salamon az Izráel véneit és a nemzetségeknek minden fejeit, az Izráel fiai atyjaiknak fejedelmeit Salamon királyhoz Jeruzsálembe, hogy az Úr szövetségének ládáját felvigyék a Dávid városából, mely a Sion. 2 És felgyűlének Salamon királyhoz az Izráel minden férfiai az Ethánim havában, az ünnepen; ez a hetedik hónap. 3 Mikor pedig eljöttek mindnyájan az Izráel vénei: felvevék a papok a ládát, 4 És felvivék az Úr ládáját, a gyülekezetnek sátorát, és mind a szent edényeket, melyek valának a sátorban, és felvivék azokat a papok és a Léviták. 5 És Salamon király és az Izráel egész gyülekezete, a mely ő hozzá gyűlt, megyen vala ő vele a láda előtt, áldozván juhokkal és ökrökkel, melyek meg sem számláltathatnának, sem pedig meg nem irattathatnának a sokaság miatt. 6 És bevivék a papok az Úr szövetségének ládáját az ő helyére a ház belső részébe, a szentek-szentjébe, a Kérubok szárnyai alá. 7 Mert a Kérubok kiterjesztik vala szárnyaikat a láda helye felett, és befedik vala a Kérubok a ládát és annak rúdjait felülről. 8 És a rudak olyan hosszúak voltak, hogy azok vége látható volt a szenthelyen a szentek-szentjének első része felől; azonban kivül nem voltak láthatók; és ott vannak mind e mai napig. 9 És nem volt egyéb a ládában, mint csak a két kőtábla, a melyeket Mózes a Hórebnél helyezett bele, mikor az Úr szövetséget kötött az Izráel fiaival, mikor kijövének Égyiptom földéből. 10 Mikor pedig kijöttek a papok a szenthelyből: köd tölté be az Úrnak házát, 11 Úgy, hogy meg sem állhattak a papok az ő szolgálatjokban a köd miatt; mert az Úr dicsősége töltötte vala be az Úrnak házát.

12 Akkor monda Salamon: Az Úr mondotta, hogy ő lakoznék ködben. 13 Építve építettem házat néked lakásul; helyet, a hol örökké lakjál. 14 Azután megfordult a király, és megáldá Izráel egész gyülekezetét és az Izráel egész gyülekezete felállott. 15 És monda: Áldott legyen az Úr, Izráelnek Istene, a ki szólott az ő szája által Dávidnak, az én atyámnak; és azt az ő hatalmasságával beteljesítette, mondván: 16 Attól a naptól fogva, a melyen kihoztam az én népemet, az Izráelt Égyiptomból, soha nem választottam egyetlen várost sem az Izráel minden nemzetségei közül, hogy ott nékem házat építenének, a melyben lenne az én nevem; hanem csak Dávidot választottam, hogy ő legyen az én népem, Izráel felett. 17 És ámbár az én atyám, Dávid már elvégezte volt, hogy ő épít házat az Úrnak, Izráel Istene nevének; 18 De az Úr azt mondá Dávidnak, az én atyámnak: Azt, hogy arra gondoltál, hogy az én nevemnek házat építs, jól cselekedted, hogy szívedben ezt végezted; 19 Mégis nem te építesz házat nékem, hanem a te fiad, a ki a te ágyékodból származik, az épít házat az én nevemnek. 20 És beteljesíté az Úr az ő beszédét, a melyet szólott; mert felkelék az én atyám, Dávid helyett, és ülék az Izráel királyi székibe, a miképen megmondotta vala az Úr, és megépítém a házat az Úr, Izráel Istene nevének. 21 És helyet szerzettem ott a ládának, a melyben az Úrnak szövetsége vagyon, a melyet szerzett a mi atyáinkkal, mikor kihozta őket Égyiptom földéből. 22 És oda állott Salamon az Úr oltára elé, az Izráel egész gyülekezetével szembe, és felemelé kezeit az ég felé, 23 És monda: Uram, Izráel Istene! nincsen hozzád hasonló Isten, sem az égben ott fenn, sem a földön itt alant, a ki megtartod a szövetséget és az irgalmasságot a te szolgáidnak, a kik te előtted teljes szívvel járnak; 24 A ki megtartottad azt, a mit a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak szólottál; mert magad szólottál néki, és a te hatalmaddal beteljesítetted, a mint e mai napon megtetszik. 25 Most azért Uram, Izráel Istene, tartsd meg, a mit a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak igértél, ezt mondván: A te magodbólvaló férfiú el nem fogy én előttem, a ki az Izráel királyi székibe üljön; csakhogy a te fiaid őrizzék meg az ő útjokat, hogy én előttem járjanak, a mint te én előttem jártál. 26 Most teljesítsd be, Izráel Istene, a te szavaidat, a melyeket szólottál a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak. 27 Vajjon gondolható-é, hogy lakozhatnék az Isten a földön? Ímé az ég, és az egeknek egei be nem foghatnak téged; mennyivel kevésbbé e ház, a melyet én építettem. 28 De tekints a te szolgád imádságára és könyörgésére, óh Uram, én Istenem, hogy meghalljad a dicséretet és az imádságot, a melylyel a te szolgád könyörög előtted e mai napon; 29 Hogy a te szemeid e házra nézzenek éjjel és nappal, e helyre, a mely felől azt mondottad: Ott lészen az én nevem; hallgasd meg ez imádságot, a melylyel könyörög a te szolgád e helyen. 30 És hallgasd meg a te szolgádnak és a te népednek, az Izráelnek könyörgését, a kik imádkozándanak e helyen; hallgasd meg lakhelyedből, a mennyekből, és meghallgatván légy kegyelmes! 31 Mikor vétkezéndik valaki felebarátja ellen, és esküre köteleztetik, hogy megesküdjék és ő ide jő, megesküszik az oltár előtt ebben a házban: 32 Te hallgasd meg a mennyekből, és vidd véghez, és tégy igazat a te szolgáid között, kárhoztatván az istentelent, hogy fején teljék a mit keresett; és megigazítván az igazat, megfizetvén néki az ő igazsága szerint. 33 Mikor megverettetik a te néped, az Izráel, az ő ellenségeitől, mivel ellened vétkeztek, és hozzád megtéréndenek, és vallást teéndenek a te nevedről, és néked imádkozándanak és könyörgéndenek e házban: 34 Te hallgasd meg a mennyekből, és bocsásd meg az Izráelnek, a te népednek vétkét; és hozd vissza őket arra a földre, a melyet adtál az ő atyáiknak. 35 Mikor berekesztetik az ég, és nem lészen eső, mert ellened vétkeztek; és imádkozándanak e helyen, és vallást teéndenek a te nevedről, és megtéréndenek az ő bűnökből, mert te szorongatod őket: 36 Te hallgasd meg őket a mennyekből, és légy kegyelmes a te szolgáidnak és az Izráelnek, a te népednek vétke iránt, tanítsd meg őket a jó útra, a melyen járjanak; és adj esőt a te földedre, a melyet örökségül adtál a te népednek. 37 Éhség ha lesz e földön, ha döghalál, aszály, ragya, sáska, cserebogár; ha ellenség szállja meg kapuit; vagy más csapás és nyavalya jövénd reájok: 38 A ki akkor könyörög és imádkozik, legyen az bárki; vagy a te egész néped, az Izráel, ha elismeri kiki az ő szívére mért csapást, és kiterjeszténdi kezeit e ház felé: 39 Te hallgasd meg a mennyekből, a te lakhelyedből és légy kegyelmes, és cselekedd azt, hogy kinek-kinek fizess az ő útai szerint, a mint megismerted az ő szívét, mert egyedül csak te ismered minden embernek szívét. 40 Hogy féljenek téged mind éltig, míg e földnek színén lakoznak, a melyet adtál a mi atyáinknak. 41 Sőt még az idegen is, a ki nem a te néped, az Izráel közül való, ha eljövénd messze földről a te nevedért; 42 (Mert meghallják a te nagyságos nevedet és a te hatalmas kezedet és kinyújtott karodat), és eljövén imádkozánd e házban: 43 Te hallgasd meg a mennyekből, a te lakhelyedből, és add meg az idegennek mindazt, a miért könyörög néked, hogy mind az egész földön való népek megismerjék a te nevedet, és féljenek úgy téged, miképen a te néped az Izráel; és ismerjék meg, hogy a te nevedről neveztetik ez a ház, a melyet én építettem. 44 Ha a te néped hadba megy ki az ő ellensége ellen, az úton, a melyen te küldöd el, és imádkozándik az Úrhoz, fordulván az úton e város felé, a melyet te magadnak választottál és e ház felé, a melyet építettem a te nevednek: 45 Hallgasd meg a mennyekből az ő imádságokat és könyörgésöket, és szerezz nékik igazságot. 46 Ha te ellened vétkezéndenek, – mert nincsen ember, a ki ne vétkeznék – és megharagudván reájok, ellenség kezébe adándod, és fogva elviéndik őket azok, a kiktől megfogattak, az ellenségnek földére, messze vagy közel; 47 És eszökre térnek a földön, melyre fogva vitettek, és megtérvén könyörgenek néked azoknak földökön, a kiktől fogva elvitettek, mondván: Vétkeztünk, hamisan és istentelenül cselekedtünk! 48 És megtéréndenek te hozzád teljes szívökből és lelkökből, az ő ellenségöknek földében, a kik őket fogva elvitték, és imádkozándanak hozzád az ő földöknek útja felé fordulva, a melyet adtál az ő atyáiknak, és e város felé, a melyet magadnak választottál, és e ház felé, a melyet a te nevednek építettem: 49 Hallgasd meg a mennyekből, a te lakhelyedből az ő imádságokat és könyörgésöket, és szerezz nékik igazságot; 50 És légy kegyelmes a te néped iránt, a kik ellened vétkezéndenek, és minden bűneik iránt, a melyekkel ellened vétkeztek; és szerezz kedvességet nékik azok előtt, a kik őket fogva tartják, hogy könyörüljenek rajtok; 51 Mert ők a te néped és örökséged, a kiket kihoztál Égyiptomból, a vaskemencze közepéből, 52 Hogy a te szemeid nézzenek a te szolgádnak imádságára és a te népednek az Izráelnek könyörgésére; meghallgatván őket mindenkor, mikor téged segítségül hívnak. 53 Mert te különválasztottad őket magadnak örökségül a földnek minden népei közül; a miképen megmondottad volt Mózes, a te szolgád által, mikor kihoztad a mi atyáinkat Égyiptomból, Uram Isten! 54 És mikor elvégezte Salamon az Úr előtt való minden imádságát és könyörgését, felkele az Úr oltára elől, és megszünék az ő térdein való állástól, és kezeinek az égbe felemelésétől. 55 És felállván megáldá az Izráel egész gyülekezetét, felszóval ezt mondván: 56 Áldott legyen az Úr, a ki nyugodalmat adott az ő népének, az Izráelnek, minden ő beszéde szerint, csak egy beszéde is hiábavaló nem volt minden ő jó beszédei közül, a melyeket szólott Mózes, az ő szolgája által. 57 Az Úr, a mi Istenünk, legyen velünk, a miképen volt a mi atyáinkkal, ne hagyjon el minket, el se távozzék tőlünk, 58 Hanem hajtsa magához a mi szívünket, hogy járjunk minden ő útaiban, és őrizzük meg az ő parancsolatit, rendeléseit és végzésit, a melyeket a mi atyáinknak parancsolt. 59 És ezek a szavak, a melyekkel imádkoztam az Úr előtt, legyenek jelen az Úr előtt a mi Istenünk előtt éjjel és nappal, hogy ítéletet tegyen az ő szolgájának és az ő népének, az Izráelnek, minden időben, 60 Hogy megismerjék a földön minden népek, hogy csak az Úr az Isten, és hogy ő kívülötte nincsen más. 61 És a ti szívetek legyen tökéletes az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, hogy járjatok az ő rendeléseiben, és őrizzétek meg az ő parancsolatit, miképen e mai napon.

62 És a király és az egész Izráel ő vele, áldozatokat áldozának az Úr előtt. 63 És Salamon áldozék hálaadó áldozatul, a melyet áldozék az Úrnak: huszonkétezer ökröt, százhúszezer juhot. És e képen szentelék fel az Úr házát a király és az Izráel minden fiai. 64 Ugyanazon napon szentelé fel a király a középső pitvart, mely az Úrnak háza előtt vala; mert ott szerze egészen égőáldozatokat, ételáldozatokat és hálaáldozatok kövéreit. Mert a rézoltár, mely az Úr előtt állott, kisebb volt, mintsem reá fért volna az égőáldozat, az ételáldozat és a hálaáldozatok kövére. 65 És Salamon ünnepet szerze ebben az időben, és vele együtt az egész Izráel; egy nagy gyűlést Hámát határától fogva Égyiptom határáig, az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, hét napig és újra hét napig, azaz tizennégy napig. 66 És a nyolczadik napon elbocsátá a népet. És áldák a királyt, és elmenének az ő hajlékaikba örömmel és víg szívvel, mindama jók felett, a melyeket cselekedett az Úr az ő szolgájával, Dáviddal, és az Izráellel, az ő népével.