Josué 14

Te Wehenga o te Whenua i te Uru o Horano

1 Ā, ko ngā wāhi ēnei i riro i ngā tama a Īharaira i te whenua o Kanaana, i tuwhaina nei e Ereātara tohunga, e Hohua tama a Nunu, e ngā upoko hoki o ngā whare o ngā mātua o ngā iwi o ngā tama a Īharaira mō rātou. 2 He mea rota ō rātou wāhi, he mea pērā me tā Ihowā whakahau i whakapuakina e Mohi, mō ngā iwi e iwa me tētahi tānga hoki o tētahi iwi. 3 Kua hoatu hoki e Mohi he wāhi mō ngā iwi e rua, mō tētahi tānga hoki o tētahi iwi i tāwāhi o Horano; otiia kīhai i hoatu i roto i a rātou tētahi wāhi mō ngā Rīwaiti. 4 E rua hoki ngā iwi o ngā tama a Hōhepa, ko Mānahi rāua ko Ēparaima; ā, kīhai i hoatu e rātou tētahi wāhi o te whenua mō ngā Rīwaiti, heoi anō ko ngā pā hei nohoanga, me ngā wāhi o waho ā tawhio noa, mō ā rātou kararehe, mō ā rātou mea. 5 Rite tonu ki tā Ihowā i whakahau ai ki a Mohi tā ngā tama a Īharaira i mea ai, ā, wehewehea ana e rātou te whenua.

Ka Whakaratoa a Heperona ki a Karepe

6 Kātahi ka whakatata ngā tama a Hūrā ki a Hohua i Kirikara; ā, ka mea a Karepe tama a Iepune Keniti ki a ia, "E mōhio ana koe ki te kupu i kōrerotia e Ihowā ki a Mohi, ki te tangata a te Atua, mōku, a mōu hoki, i Karehepārenea. 7 E whā tekau ōku tau i te tononga a Mohi, a te pononga a te Atua i ahau i Karehepārenea ki te tūtei i te whenua; ā, i whakahokia e ahau he kōrero ki a ia, ko ngā mea o roto o tōku ngākau. 8 Ā, ko ōku tēina i haere tahi nei mātou ki runga, nā, ngohe ana i a rātou ngā ngākau o te iwi; ko ahau ia, i pau katoa atu ahau ki te whai i a Ihowā, i tōku Atua. 9 Nā, ko te oatitanga mai a Mohi i taua rā, ko te meatanga, ‘Ko taua whenua i takahia nā e ōu waewae, he pono mōu pū hei kāinga tupu, mō āu tamariki hoki ake ake; mōu i whakapau ki te whai i a Ihowā, i tōku Atua.’

10 "Heoi ināianei kua whakaora a Ihowā i ahau, kua pērā me tāna i kōrero ai, ka whā tekau mā rima ēnei tau, mai o te kōrerotanga a Ihowā i tēnei kupu ki a Mohi, i a Īharaira e hāereere ana i te koraha; nā, ināianei, ka waru tekau mā rima ōku tau. 11 Kei te kaha tonu ahau i tēnei rā, pērā anō i te rā i tonoa ai ahau e Mohi; ko tōku kaha i reira koia anō tōku kaha ināianei mō te whawhai, mō te haere atu, mō te haere mai. 12 Nō reira, hōmai ki ahau tēnei maunga, ko tā Ihowā hoki i kōrero ai i taua rā; i rongo rā hoki koe i taua rā kei reira ngā Anakimi, me ngā pā nunui, taiepa rawa; tērā pea e tata mai a Ihowā ki ahau, ā, ka peia rātou e ahau, ā, ka pērātia me tā Ihowā i kōrero ai."

13 Nā, ka manaakitia ia e Hohua; ā, hoatu ana e ia a Heperona ki a Karepe tama a Iepune hei kāinga tupu. 14 Koia i waiho ai a Heperona hei kāinga tupu mō Karepe, mō te tama a Iepune Keniti, ā mohoa noa nei; mōna i whakapau ki te whai i a Ihowā, i te Atua o Īharaira. 15 (Nā, ko te ingoa o Heperona i mua ko Kiriata Arapa; ko taua Arapa hoki te tangata tino nui i roto i ngā Anakimi.)

Heoi, takoto kau ana te whenua i te whawhai.

A tizedfél törzs öröksége

1 Ezek pedig azok, a miket örökségül vőnek el Izráel fiai a Kanaán földén, a miket örökségül adtak nékik Eleázár, a pap, Józsué, a Nún fia és az atyai fejedelmek, a kik valának Izráel fiainak nemzetségei felett; 2 Sorsvetés által való örökségökül, (a mint megparancsolta vala az Úr Mózes által) a kilencz nemzetségnek és a félnemzetségnek: 3 Mert két nemzetségnek és fél nemzetségnek a Jordánon túl adott vala Mózes örökséget, a Lévitáknak pedig nem adott vala örökséget ő közöttök. 4 Mert a József fiai két nemzetség voltak: Manassé és Efraim; a Lévitáknak pedig nem adtak osztályrészt a földből, hanem csak városokat lakásul és az azokhoz való legelőket barmaik és marháik számára. 5 A mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek, úgy cselekedének az Izráel fiai, és úgy oszták fel a földet.

Káleb öröksége

6 Hozzámenének pedig Józsuéhoz Júdának fiai Gilgálba és monda néki a Kenizeus Káleb, Jefunné fia: Te tudod azt a dolgot, a melyet beszélt vala az Úr Mózesnek, az Isten emberének én felőlem és te felőled Kádes-Barneában. 7 Negyven esztendős valék én, mikor elküldött engem Mózes az Úrnak szolgája Kádes-Barneából, hogy kikémleljem a földet, és úgy hoztam néki hírt, a mint az én szívemben vala. 8 Atyámfiai pedig, a kik feljöttek vala velem, elrémítették a népnek szívét, de én tökéletesen követtem az Urat, az én Istenemet. 9 És megesküvék Mózes azon a napon, mondván: Bizony a föld, a melyet megtapodott a te lábad, tiéd lesz örökségül, és a te fiaidé mind örökké, mivelhogy tökéletesen követted az Urat, az én Istenemet. 10 Most pedig, ímé megtartott engem az Úr életben, a mint szólott vala; most negyvenöt esztendeje, a mióta szólott vala az Úr e dologról Mózesnek, a mi alatt Izráel a pusztában bolyongott vala; és most ímé, nyolczvanöt esztendős vagyok! 11 Még ma is olyan erős vagyok, a milyen azon a napon voltam, a mikor elküldött engem Mózes; a milyen akkor volt az én erőm, most is olyan az én erőm a harczoláshoz és járásra-kelésre. 12 Most azért add nékem ezt a hegyet, a melyről szólt vala az Úr azon a napon; mert magad is hallottad azon a napon, hogy Anákok vannak ott, és nagy, erősített városok; hátha velem lesz az Úr, és kiűzöm őket, a mint megmondotta az Úr. 13 És megáldá őt Józsué, és odaadá Hebront Kálebnek, a Jefunné fiának örökségül. 14 Azért lőn Hebron a Kenizeus Kálebé, a Jefunné fiáé, örökségül mind e mai napig, a miért hogy tökéletesen követte vala az Urat, Izráelnek Istenét. 15 A Hebron neve pedig annakelőtte Kirjáth-Arba volt; a ki a legnagyobb ember volt az Anákok között. A föld pedig megnyugodott a harcztól.