Êxodo 16

Te Mana me te Koitareke

1 Nā, ka tūria e rātou i Erimi, ā, ka tae te huihuinga katoa o ngā tama a Īharaira ki te koraha o Hini, ki waenganui o Erimi o Hinai, i te tekau mā rima o ngā rā o te rua o ngā marama o tō rātou haerenga mai i te whenua o Īhipa. 2 Nā, ka amuamu te huihui katoa o ngā tama a Īharaira ki a Mohi rāua ko Ārona i te koraha. 3 Ā, ka mea ngā tama a Īharaira ki a rāua, "Ē, te mate atu rā mātou i te ringa o Ihowā i te whenua o Īhipa, i a mātou e noho ana i te taha o ngā kōhua kikokiko, e kai taro ana, ā mākona noa! Nā kōrua nei hoki mātou i kawe mai ki tēnei koraha kia kōhurutia ai tēnei whakaminenga katoa ki te matekai."

4 Nā, ka mea a Ihowā ki a Mohi, "Nanā, ka uaina iho e ahau he taro i te rangi mā koutou; ā, mā te iwi e haere, e kohikohi i tō tēnei rangi, i tō tēnei rangi, kia whakamātau ai ahau i a rātou, e haere rānei rātou i tāku ture, kāhore rānei. 5 Ā, te ono o ngā rā, ka takā e rātou tā rātou e mau mai ai; kia takiruatia tā rātou i kohikohi ai i ētahi rangi ake ka rite ki tō tēnei."

6 Nā, ka mea a Mohi rāua ko Ārona ki ngā tama katoa a Īharaira, "Ka ahiahi, nā, ka mōhio koutou nā Ihowā koutou i ārahi mai i te whenua o Īhipa; 7 ā, i te ata, nā, ka kite koutou i te korōria o Ihowā; e whakarongo mai ana hoki ia ki ā koutou amuamu ki a Ihowā. Tēnā ko māua, he aha māua, i amuamu ai koutou ki a māua?" 8 I mea anō a Mohi, "Ka mōhio koutou, ua hōmai e Ihowā ki a koutou he kikokiko hei kai i te ahiahi, ā, i te ata he taro, ā mākona noa, nō te mea kua rongo a Ihowā ki ā koutou amuamu e amuamu nā koutou ki a ia – ko māua ia, hei aha? Kīhai koutou i amuamu ki a māua, engari ki a Ihowā."

9 Nā, ka mea a Mohi ki a Ārona, "Mea atu ki te huihui katoa o ngā tama a Īharaira, ‘Whakatata mai ki te aroaro o Ihowā kua rongo hoki ia ki ā koutou amuamu.’ "

10 Ā, i a Ārona e kōrero ana ki te huihui katoa o ngā tama a Īharaira, nā, ka tahuri rātou whaka te koraha, nā, ko te korōria o Ihowā e puta mai ana i roto i te kapua.

11 Nā, ka kōrero a Ihowā ki a Mohi, ka mea, 12 "Kua rongo ahau ki ngā amuamu a ngā tama a Īharaira; kōrero atu ki a rātou, mea atu, ‘Kia ahiahi ka kai koutou i te kikokiko, ā, i te ata ka mākona i te taro; ā, ka mōhio koutou ko Ihowā ahau, ko tō koutou Atua.’ "

13 Ā, i te ahiahi, nā, ka puta mai te koitareke, ā, kapi ana te puni; ā, i te ata kua takoto te tōmairangi i te nohoanga, tawhio noa, tawhio noa. 14 Ā, ka mimiti ake te papanga tōmairangi, nā, he mea ririki, pōtakataka nei, kei te mata o te koraha, ririki, me te haupapa, i runga i te whenua. 15 Ā, i te kitenga o ngā tama a Īharaira, ka mea rātou tētahi ki tētahi, "He aha tēnā?" Kīhai hoki rātou i mōhio he aha rānei.

Nā, ka mea a Mohi ki a rātou, "Ko te taro rā tēnā ka hōmai nei e Ihowā ki a koutou hei kai. 16 Ko te mea tēnā i ākona mai rā e Ihowā, ‘Kohikohia mai i reira e tērā, e tērā, kia rite ki tāna e kai ai; he omere mā te tangata, kia rite ki tō koutou tokomaha; kohikohia e tērā, e tērā, mā te hunga i tōna tēneti.’ "

17 Ā, pērā ana ngā tama a Īharaira, nā, kohikohia ana, tā tētahi he nui, tā tētahi he iti. 18 Ā, ka mēhuatia e rātou ki te omere, kīhai i hira tā te tangata i te wāhi nui, kīhai hoki he hapa o tāna i te wāhi nohinohi. Rite tonu ki te kai a tērā, a tērā, tā rātou i kohikohi ai.

19 Nā, ka mea a Mohi ki a rātou, "Kaua e whakatoea tētahi wāhi o tēnā ki te ata."

20 Engari kīhai rātou i whakarongo ki a Mohi; ā, whakatoea ana e ētahi tētahi wāhi o taua mea mō te ata, ā, muia ana e te kutukutu, ā, piro ake; ā, riri ana a Mohi ki a rātou.

21 Ā, kohikohia ana taua mea e rātou i tēnei ata, i tēnei ata, rite tonu ki tā tēnei tangata, ki tā tēnei tangata, e kai ai; ā, ka mahana te rā, nā, kua rewa. 22 Ā, i te ono o ngā rā ka takiruatia te taro i kohikohia e rātou, e rua hoki ngā omere mā te tangata kotahi; ā, ka haere mai ngā rangatira katoa o te huihui, ka kōrero ki a Mohi. 23 Nā, ka mea ia ki a rātou, "Ko ia tēnei tā Ihowā i kōrero rā, ‘Ko āpōpō te okiokinga o te hāpati tapu o Ihowā; tunua tā koutou e tunu ai, kōhuatia hoki tā koutou e kōhua ai; ā, ko te toenga, waiho mā koutou, rongoātia mō te ata.’ "

24 Ā, rongoātia atu ana e rātou mō te ata, i pērā anō me tā Mohi i kī ai; kīhai hoki i piro, kāhore hoki i whai kutukutu. 25 Nā, ka mea a Mohi, "Kainga tēnā i tēnei rā; he hāpati hoki tēnei rā nā Ihowā; e kore tēnā mea e kitea e koutou ki te pārae i tēnei rā. 26 E ono ngā rā e kohikohi ai koutou i tēnā mea; ā, i te whitu o ngā rā ko te hāpati, ko reira kore ai."

27 Ā, i te whitu o ngā rā ka haere atu ētahi o te iwi ki te kohikohi, ā, kīhai i kitea. 28 Nā, ka mea a Ihowā ki a Mohi, "Kia pēhea te roa o koutou e kore nei e pupuri i āku whakahau, i āku ture? 29 Titiro, nō te mea kua hoatu e Ihowā te hāpati ki a koutou, koia i hoatu ai e ia i te rā ono he taro mō ngā rangi e rua. E noho koutou e tērā, e tērā, ki tōna wāhi anō; kaua tētahi e haere atu i tōna nohoanga i te rā whitu." 30 Nā, ka noho te iwi i te rā whitu.

31 Ā, huaina iho e te whare o Īharaira te ingoa o taua mea he mana. Tōna rite kei te purapura korianara, mā tonu; tōna reka kei te papa honi. 32 I mea anō a Mohi, "Ko te mea tēnei i ākona mai nei e Ihowā, ‘Whakakīia tētahi omere ki taua mea, ka rongoā ai mā ō koutou whakapaparanga; kia kite ai rātou i te taro i whāngaia ai koutou e ahau i te koraha i tāku whakaputanga mai i a koutou i te whenua o Īhipa.’ "

33 Ā, ka mea a Mohi ki a Ārona, "Tangohia tētahi oko, whaowhina hoki he mana ki roto, kia kotahi whakakīnga o te omere, ka whakatakoto ki te aroaro o Ihowā, rongoā ai mā ō koutou whakatupuranga."

34 Ā, whakatakotoria ana taua mea e Ārona ki mua i te Whakaaturanga rongoā ai, pērā tonu ia me tā Ihowā i ako ai ki a Mohi. 35 Ā, e whā tekau ngā tau i kai ai ngā tama a Īharaira i te mana, ā tae noa ki te whenua tāngata; he mana tā rātou i kai ai, ā tae noa ki ngā rohe o te whenua o Kanaana. 36 Nā, ko te omere, ko te wāhi whakatekau o te epa.

Fürjek és manna

1 És elindulának Élimből és érkezék Izráel fiainak egész gyülekezete a Szin pusztájába, mely Élim között és Sinai között van, a második hónapnak tizenötödik napján, Égyiptom földéről való kijövetelök után. 2 És zúgolódék Izráel fiainak egész gyülekezete Mózes és Áron ellen a pusztában. 3 S mondának nékik Izráel fiai: Bár megholtunk volna az Úr keze által Égyiptom földén, a mikor a húsos fazék mellett ülünk vala, a mikor jól lakhatunk vala kenyérrel; mert azért hoztatok ki minket ebbe a pusztába, hogy mind e sokaságot éhséggel öljétek meg. 4 És monda az Úr Mózesnek: Ímé én esőképen bocsátok néktek kenyeret az égből; menjen ki azért a nép és szedjen naponként arra a napra valót, hogy megkísértsem: akar-é az én törvényem szerint járni, vagy nem? 5 A hatodik napon pedig úgy lesz, hogy mikor elkészítik a mit bevisznek, az kétannyi lesz, mint a mennyit naponként szedegettek. 6 És monda Mózes és Áron Izráel minden fiainak: Estve megtudjátok, hogy az Úr hozott ki titeket Égyiptom földéről; 7 Reggel pedig meglátjátok az Úr dicsőségét; mert meghallotta a ti zúgolódástokat az Úr ellen. De mik vagyunk mi, hogy mi ellenünk zúgolódtok? 8 És monda Mózes: Estve húst ád az Úr ennetek, reggel pedig kenyeret, hogy jól lakjatok; mert hallotta az Úr a ti zúgolódástokat, melylyel ellene zúgolódtatok. De mik vagyunk mi? Nem mi ellenünk van a ti zúgolódástok, hanem az Úr ellen. 9 Áronnak pedig monda Mózes: Mondd meg az Izráel fiai egész gyülekezetének: Járuljatok az Úr elé; mert meghallotta a ti zúgolódástokat. 10 És lőn, mikor beszéle Áron az Izráel fiai egész gyülekezetének, a puszta felé fordulának, és ímé az Úr dicsősége megjelenék a felhőben. 11 És szóla az Úr Mózesnek, mondván: 12 Hallottam az Izráel fiainak zúgolódását, szólj nékik mondván: Estennen húst esztek, reggel pedig kenyérrel laktok jól és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr a ti Istentek. 13 És lőn, hogy estve fürjek jövének fel és ellepék a tábort, reggel pedig harmatszállás lőn a tábor körűl. 14 Mikor pedig a harmatszállás megszűnék, ímé a pusztának színén apró gömbölyegek valának, aprók mint a dara a földön. 15 A mint megláták az Izráel fiai, mondának egymásnak: Mán ez! mert nem tudják vala mi az. Mózes pedig monda nékik: Ez az a kenyér, melyet az Úr adott néktek eledelül. 16 Az Úr parancsolata pedig ez: Szedjen abból kiki a mennyit megehetik; fejenként egy ómert, a hozzátok tartozók száma szerint szedjen kiki azok részére, a kik az ő sátorában vannak. 17 És aképen cselekedének az Izráel fiai és szedének ki többet, ki kevesebbet. 18 Azután megmérik vala ómerrel, és annak a ki többet szedett, nem vala fölöslege, és annak, a ki kevesebbet szedett, nem vala fogyatkozása: kiki annyit szedett, a mennyit megehetik vala. 19 Azt is mondá nékik Mózes: Senki ne hagyjon abból reggelre. 20 De nem hallgatának Mózesre, mert némelyek hagyának abból reggelre; és megférgesedék s megbüszhödék. Mózes pedig megharagudék reájok. 21 Szedék pedig azt reggelenként, kiki a mennyit megehetik vala, mert ha a nap felmelegedett, elolvad vala. 22 A hatodik napon pedig két annyi kenyeret szednek vala, két ómerrel egyre-egyre. Eljövének pedig a gyülekezet fejedelmei mindnyájan és tudtára adták azt Mózesnek. 23 Ő pedig monda nékik: Ez az, a mit az Úr mondott: A holnap nyugalom napja, az Úrnak szentelt szombat; a mit sütni akartok, süssétek meg, és a mit főzni akartok, főzzétek meg; a mi pedig megmarad, azt mind tegyétek el magatoknak reggelre. 24 És eltevék azt reggelre, a szerint a mint Mózes parancsolta vala, és nem büszhödék meg s féreg sem vala benne. 25 És monda Mózes: Ma egyétek azt meg, mert ma az Úrnak szombatja van; ma nem találjátok azt a mezőn. 26 Hat napon szedjétek azt, de a hetedik napon szombat van, akkor nem lesz. 27 És lőn hetednapon: kimenének a nép közül, hogy szedjenek, de nem találának. 28 És monda az Úr Mózesnek: Meddig nem akarjátok megtartani az én parancsolataimat és törvényeimet? 29 Lássátok meg! az Úr adta néktek a szombatot; azért ád ő néktek hatodnapon két napra való kenyeret. Maradjatok veszteg, kiki a maga helyén; senki se menjen ki az ő helyéből a hetedik napon. 30 És nyugoszik vala a nép a hetedik napon. 31 Az Izráel háza pedig Mánnak nevezé azt; olyan vala az mint a kóriándrom magva, fehér; és íze, mint a mézes pogácsáé. 32 És monda Mózes: Ezt parancsolja az Úr: Egy teljes ómernyit tartsatok meg abból maradékaitok számára, hogy lássák a kenyeret, a mellyel éltettelek titeket a pusztában, mikor kihoztalak titeket Égyiptom földéről. 33 Áronnak pedig monda Mózes: Végy egy edényt és tégy bele egy teljes ómer Mánt és tedd azt az Úr eleibe, hogy megtartassék maradékaitok számára. 34 A mint parancsolta vala az Úr Mózesnek, eltevé azt Áron a bizonyságtétel ládája elé, hogy megtartassék. 35 Az Izráel fiai pedig negyven esztendőn át evék a Mánt, míg lakó földre jutának; Mánt evének mind addig, míg a Kanaán földének határához jutának. 36 Az ómer pedig az éfának tizedrésze.