Êxodo 32

Te Kūao Kau Kōura

1 Ā, nō te kitenga o te iwi i roa te hekenga iho o Mohi i runga i te maunga, ka huihui te iwi ki a Ārona, ka mea ki a ia, "Whakatika, hangā ētahi atua mō tātou, hei haere i mua i a tātou; ko tēnei Mohi hoki, ko te tangata nāna tātou i kawe mai ki runga nei i te whenua o Īhipa, kāhore tātou e mōhio kua ahatia rānei ia."

2 Nā, ka mea a Ārona ki a rātou, "Whakia mai ngā whakakai kōura i ngā taringa o ā koutou wāhine, o ā koutou tama, o ā koutou tamāhine, ka kawe mai ki ahau."

3 Nā, whakia ana e te iwi katoa ngā whakakai kōura i ō rātou taringa, ā, kawea ana mai ki a Ārona. 4 Nā, ka tangohia e ia i ō rātou ringa, ā, whakaahuatia ana e ia ki te purupuru tāna kūao kau i whakarewa ai. Nā, ka mea rātou, "Ko ōu atua ēnei, e Īharaira, nāna nei koe i kawe mai ki runga nei i te whenua o Īhipa!"

5 Ā, nō te kitenga o Ārona, hangā ana e ia tētahi āta ki mua i taua mea; ā, ka karanga a Ārona, ka mea, "Ko āpōpō, he hākari ki a Ihowā." 6 Nā, ka maranga wawe rātou i te aonga ake, ā, whakaekea ana he tahunga tinana, i kawea anō he whakahere mō te pai; nā, ka noho te iwi ki te kai, ki te inu, ā, ka whakatika ki te tākaro.

7 Nā, ka mea a Ihowā ki a Mohi, "Haere, heke atu, kua hē hoki tōu iwi i kawea mai nei e koe i te whenua o Īhipa. 8 Kua hohoro rātou te peka kē i te huarahi i kīia e ahau ki a rātou; kua hangā mā rātou he kūao kau, he mea whakarewa, kua koropiko ki taua mea, kua patu whakahere māna, ā, e mea ana, ‘Ko ōu atua ēnei, e Īharaira, i kawea mai ai koe i te whenua o Īhipa.’ "

9 I mea anō a Ihowā ki a Mohi, "Kua kite ahau i tēnei iwi, nā, he iwi kakī mārō rātou. 10 Nā, tukua atu ahau, ā, ka mura tōku riri ki a rātou, ā, ka pau rātou i ahau; ka hangā anō koe hei iwi nui."

11 Nā, ka īnoi a Mohi ki a Ihowā, ki tōna Atua, ka mea, "He aha tōu riri i mura ai, e Ihowā, ki tāu iwi i kawea mai nei e koe i te whenua o Īhipa i runga i te kaha nui, i te ringa mārō? 12 Ha, kia kōrero ngā Īhipiana, kia mea, ‘He whakaputanga atu ki te hē tāna i a rātou, kia whakamatea ai rātou ki ngā maunga, kia whakangaromia atu ai i te mata o te whenua’? Tahuri i tōu riri nui e mura nei, kia puta kē hoki tōu whakaaro ki tēnei kino mō tāu iwi. 13 Kia mahara ki āu pononga, ki a Āperahama, ki a Īhaka, ki a Īharaira, ki tāu oatitanga hoki i a koe ki a rātou, ki tāu meatanga ki a rātou, ‘Ka whakanuia e ahau ō koutou uri kia rite ki ngā whetū o te rangi; ko tēnei whenua katoa hoki i kōrerotia atu nei e ahau, ka hoatu e ahau ki ō koutou uri, ā, ka nohoia e rātou ake ake.’ " 14 Nā, ka puta kē tā Ihowā i whakaaro ai mō te kino i kīia e ia kia meatia ki tāna iwi.

15 Nā, ka tahuri a Mohi, ka heke iho i te maunga, me ngā papa e rua o te whakaaturanga i tōna ringa; he mea tuhi ngā taha e rua o ngā papa; i tētahi taha, i tētahi taha te tuhi. 16 He mea mahi hoki nā te Atua aua papa, me te tuhituhi hoki, nā te Atua te tuhituhi, he mea whaowhao ki ngā papa.

17 Ā, ka rongo a Hohua i te reo o te iwi e hāmama ana, ka mea ki a Mohi, "He ngē whawhai kei te puni rā."

18 Nā, ka mea ia:

"Ehara tērā reo i te hāmama mō te hinganga o te taua,

ehara hoki tērā reo i te hāmama o te hunga e hinga ana;

he reo waiata tāku e rongo nei."

19 Ā, ka tata ia ki te puni, nā, ka kite ia i te kūao kau, i te kanikani. Nā, ka mura te riri o Mohi, ā, ka makā atu e ia ngā papa i roto i ōna ringa, ā, pākarua ana aua mea e ia i raro i te maunga. 20 Nā, ka tango ia i te kūao kau i hangā e rātou, ā, tahuna ana e ia ki te ahi, ā, hurihia ana, ā, ngotangota noa, ā, ruiruia ana e ia ki te wai, whakainumia atu ana mā ngā tama a Īharaira.

21 Nā, ka mea a Mohi ki a Ārona, "I aha tēnei iwi ki a koe, i tākina ai e koe tēnei hara nui ki a rātou?"

22 Ā, ka mea a Ārona, "Kei mura mai te riri o tōku ariki; e mōhio ana koe ki tēnei iwi, mō te kino tonu rātou. 23 I mea hoki rātou ki ahau, ‘Hangā ētahi atua mō tātou hei haere i mua i a tātou; ko tēnei Mohi hoki, ko te tangata nāna nei tātou i kawe mai i te whenua o Īhipa, kāhore tātou e mōhio kua ahatia rānei ia.’ 24 Nā, ka mea ahau ki a rātou, ‘Ki te mea he kōura tō tētahi, whakia mai.’ Nā, ka hōmai e rātou ki ahau; ā, makā ana e ahau ki te ahi; ā, puta ake ko te kūao kau nei."

25 Ā, i te kitenga o Mohi i te iwi e korara noa ana, (nā Ārona hoki rātou i tuku kia korara, hei taunu mā ō rātou hoariri). 26 Nā, ka tū a Mohi ki te kūwaha o te puni, ka mea, "Ko wai tō Ihowā haere mai ki ahau?" Nā, ka huihui ngā tama katoa a Rīwai ki a ia.

27 Nā, ka mea ia ki a rātou, "Ko te kupu tēnei a Ihowā, a te Atua o Īharaira, ‘Whakanohoia e tērā, e tērā tāna hoari ki tōna hūhā, ā, haere atu, hoki mai, i tētahi kūwaha ki tētahi kūwaha, i waenga puni, ā, patua e tērā tōna teina, e tērā tōna hoa, e tērā tōna hoa e noho tata ana.’ " 28 Nā, rite tonu ki te kupu a Mohi tā ngā tama a Rīwai i mea ai; ā, tata tonu ki te toru mano ngā tāngata i hinga i taua rangi. 29 Nā Mohi hoki i mea, "Hei runga i tāna tama, i tōna teina, te whakatohungatanga ki a Ihowā o tērā, o tērā, o koutou āianei; kia hōmai ai e ia he manaaki ki a koutou āianei."

30 Nā, i te aonga ake, ka mea a Mohi ki te iwi, "Kua hara koutou, he nui te hara. Nā, me haere ahau āianei ki runga, ki a Ihowā; tērā pea e taea e ahau te whakamārie mō tō koutou hara."

31 Nā, ka hoki a Mohi ki a Ihowā, ka mea, "Auē! Kua hara tēnei iwi, he nui te hara, kua hangā hoki e rātou ētahi atua kōura mō rātou. 32 Nā, māu e horoi tō rātou hara; ā, ki te kāhore, tēnā rā, horoia atu ahau i roto i tāu pukapuka i tuhituhia e koe."

33 Nā, ka mea a Ihowā ki a Mohi, "Ko te tangata e hara ana ki ahau, ka horoia atu ia e ahau i roto i tāku pukapuka. 34 Nā, haere rā, ārahina atu te iwi ki te wāhi i kōrerotia atu e ahau ki a koe, tēnā tāku anahera te haere atu nā i mua i a koe. Ahakoa rā, ko ā te rā e mea ai ahau, inā, ka meinga e ahau tō rātou hara kia tau ki runga ki a rātou."

35 Nā, ka whiua e Ihowā te iwi mō tā rātou hanganga i te kūao kau, i hangā nei e Ārona.

Az aranyborjú

1 Mikor látá a nép, hogy Mózes késik a hegyről leszállani, egybegyűle a nép Áron ellen és mondá néki: Kelj fel, csinálj nékünk isteneket, kik előttünk járjanak; mert nem tudjuk mint lőn dolga ama férfiúnak Mózesnek, a ki minket Égyiptom földéből kihozott. 2 És monda nékik Áron: Szedjétek le az aranyfüggőket, a melyek feleségeitek, fiaitok és leányaitok fülein vannak, és hozzátok én hozzám. 3 Leszedé azért mind az egész nép az aranyfüggőket füleiről, és elvivék Áronhoz. 4 És elvevé kezökből, és alakítá azt vésővel; így csinála abból öntött borjút. És szóltak: Ezek a te isteneid Izráel, a kik kihoztak téged Égyiptom földéről. 5 Mikor látta ezt Áron, oltárt építe az előtt, és kiálta Áron, mondván: Holnap az Úrnak innepe lesz! 6 Felkelvén azért másnapon jó reggel, áldozának égőáldozattal és hálaáldozattal is; azután leüle a nép enni és inni; azután felkelének játszani. 7 Szóla pedig az Úr Mózesnek: Eredj menj alá; mert megromlott a te néped, a melyet kihoztál Égyiptom földéből. 8 Hamar letértek az útról, a melyet parancsoltam nékik, borjúképet öntöttek magoknak, azt tisztelik és annak áldoznak, és azt mondják: Ezek a te isteneid Izráel, a kik téged kihoztak Égyiptom földéből. 9 Monda ismét az Úr Mózesnek: Látom ezt a népet, bizony keménynyakú nép. 10 Azért hagyj békét nékem, hadd gerjedjen fel haragom ellenök, és törűljem el őket: Téged azonban nagy néppé teszlek. 11 De Mózes esedezék az Úrnak, az ő Istenének színe előtt, mondván: Miért gerjedne Uram a te haragod néped ellen, a melyet nagy erővel és hatalmas kézzel hoztál vala ki Égyiptomnak földéről? 12 Miért mondanák az égyiptomiak, mondván: Vesztökre vivé ki őket, hogy elveszítse a hegyek között, és eltörülje őket a föld színéről? Múljék el a te haragod tüze, és hagyd abba azt a néped ellen való veszedelmet. 13 Emlékezzél meg Ábrahámról, Izsákról és Izráelről a te szolgáidról, kiknek megesküdtél te magadra, mondván nékik: Megsokasítom a ti magotokat mint az égnek csillagait; és azt az egész földet, melyről szóltam, a ti magotoknak adom, és örökségül bírják azt örökké. 14 És abba hagyá az Úr azt a veszedelmet, melyet akart vala bocsátani az ő népére. 15 Megfordula azért és megindula Mózes a hegyről, kezében a bizonyság két táblája; mindkét oldalukon beírt táblák, mind egy felől, mind más felől beírva. 16 A táblák pedig Isten kezének csinálmányai valának, az írás is Isten írása vala, kimetszve a táblákra. 17 Józsué pedig hallván a nép rivalgását, monda Mózesnek: Harczkiáltás van a táborban. 18 Az pedig felele: Nem diadalmasoknak, sem meggyőzetteknek kiáltása ez, éneklés hangját hallom én.

Mózes felhevül az Úrért

19 És mikor közeledett volna a táborhoz, látá a borjút és a tánczolást, és felgerjede Mózesnek haragja, és elveté kezéből a táblákat, és összetöré azokat a hegy alatt. 20 Azután fogá a borjút, a melyet csináltak vala, tűzben megégeté, és apróra töré mígnem porrá lett, és a vízbe hintvén, itatá azt az Izráel fiaival. 21 És monda Mózes Áronnak: Mit tett néked e nép, hogy ilyen nagy bűnbe keverted? 22 Felele Áron: Ne gerjedjen fel uram haragja: ismered e népet, hogy gonosz. 23 Mert azt mondák nékem: Csinálj nékünk isteneket, a kik előttünk járjanak; mert ama férfiúnak Mózesnek, ki minket Égyiptom földéről kihozott, nem tudjuk mint lőn dolga. 24 Én pedig felelék: Kinek van aranya? Szedjétek le; és nékem ide adák, én pedig a tűzbe vetettem, és e borjú formáltaték. 25 És látván Mózes, hogy a nép megvadula, mert Áron megvadítá vala őket, ellenségeik csúfjára. 26 Megálla Mózes a tábor kapujában, és monda: A ki az Úré, ide hozzám! és gyűlének ő hozzá mind a Lévi fiai. 27 És szóla nékik: Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Kössön mindenitek kardot az oldalára, menjetek által és vissza a táboron, egyik kaputól a másik kapuig, és kiki ölje meg az ő attyafiát, barátját és rokonságát. 28 A Lévi fiai pedig a Mózes beszéde szerint cselekedének, és elhulla azon a napon a népből úgymint háromezer férfiú. 29 És mondá Mózes: Ma szenteljétek kezeiteket az Úrnak, kiki az ő fia és attyafia ellen, hogy áldása szálljon ma reátok.

Mózes közbenjár a népért

30 És másnap monda Mózes a népnek: Nagy bűnt követtetek el, most azért felmegyek az Úrhoz, talán kegyelmet nyerhetek a ti bűneiteknek. 31 Megtére azért Mózes az Úrhoz, és monda: Kérlek! Ez a nép nagy bűnt követett el: mert aranyból csinált magának isteneket. 32 De most bocsásd meg bűnöket; ha pedig nem: törölj ki engem a te könyvedből, a melyet írtál. 33 És monda az Úr Mózesnek: A ki vétkezett ellenem, azt törlöm ki az én könyvemből. 34 Most azért eredj: vezesd a népet a hová mondottam néked: Ímé, Angyalom megy előtted; és az én látogatásom napján ezt az ő bűnöket is meglátogatom. 35 És megverte az Úr a népet ezért is, a mit cselekedtek a borjúval, melyet Áron készített vala.