Isaías 41

Te Kupu Tūturu i a Īharaira

1 "Whakarongoa i tōku aroaro, e ngā motu;

ā, kia puta hou mai he kaha mō ngā iwi;

me neke mai rātou, ā, me kōrero rātou;

tātou tahi me whakatata ki te whakawā.

2 "Nā wai i whakaara ake tētahi i te rāwhiti,

i karangatia e ia i runga i te tika ki tōna waewae?

Hōmai ana e ia ngā iwi ki tōna aroaro,

meinga ana ia e ia hei rangatira mō ngā kīngi;

hōmai ana rātou e ia ānō he puehu ki tāna hoari,

ānō he kakau wīti e āia ana, ki tāna kōpere.

3 Whāia ana rātou e ia, haere ora atu ana ia;

āe rā, i te ara kīhai i haerea e ōna waewae.

4 Nā wai oti tēnei i mahi,

kārangaranga ai i ngā whakatupuranga mai i te tīmatanga!

Ko ahau, ko Ihowā, ko te tīmatanga,

ā, kei ngā whakamutunga, ko ahau nei."

5 I kite ngā motu, ā, wehi ana,

pairi noa iho ngā pito o te whenua,

whakatata ana, haere mai ana.

6 Uru ana rātou ki te mahi a tōna hoa, a tōna hoa,

me tā rātou kī ki tōna tuakana, ki tōna teina, "Kia māia!"

7 Nā, kei te whakatenatena te kāmura i te kaitahu kōura,

te kaiwhakamāeneene ki te hama,

i te tangata e patu ana ki te paepae,

ko tāna kupu mō te whakapiringa, "Kei te pai";

nā, whakaūkia ana e ia ki te whao, tē taea te whakanekeneke.

8 "Ko koe, e Īharaira, ko tāku pononga, ko Hākopa,

ko tāku i whiriwhiri ai,

ko te uri o tāku i aroha ai, o Āperahama;

9 ko tāku anō i tango mai ai i ngā pito o te whenua;

he mea karanga nei hoki koe nāku i roto i ōna tōpito;

ko tāku kupu hoki ki a koe, ‘Ko koe tāku pononga;

he mea whiriwhiri koe nāku, kāhore koe e makā atu e ahau.’

10 Kaua e wehi; kei a koe nei hoki ahau;

kaua anō e tirotiro; ko ahau nei hoki tōu Atua.

Māku koe e whakakaha, āe rā, māku koe e āwhina,

ka tautokona ake anō koe e te ringa matau o tōku tika.

11 "Nanā, ka whakamā, ka numinumi kau

te hunga katoa e riri ana ki a koe;

ka rite ki te kāhore;

ka ngaro te hunga e ngangare ana ki a koe.

12 Ka rapua rātou, ōu hoariri, e koe,

ā, e kore e kitea;

ko te hunga i whawhai ki a koe,

ka rite ki te kāhore, ki te mōtī noa iho.

13 Nō te mea ko ahau, ko Ihowā, ko tōu Atua,

kei te pupuri i tōu matau,

kei te mea ki a koe, ‘Kaua e wehi;

ko ahau hei whakauru mōu.’

14 Kaua e wehi, e te kutukutu, e Hākopa,

e ngā tāngata o Īharaira;

māku koe e āwhina, e ai tā Ihowā,

tā tōu kaihoko," tā te Mea Tapu o Īharaira.

15 "Nanā, kua meinga koe e ahau hei patu wīti,

koi tonu, hou tonu, he whai niho;

ka patua e koe ngā maunga, ā, ngotangota noa;

ko ngā pukepuke, ka meinga e koe kia rite ki te pāpapa.

16 Rererere ana rātou i a koe, kāhakina tonutia atu e te hau,

tītaritaria ake rātou e te paroro.

Ko koe ia ka hari ki a Ihowā,

ka whakamanamana, ki te Mea Tapu o Īharaira.

17 "E rapu ana ngā ware, ngā rawakore i te wai,

ā, kāhore kau,

hē ake ō rātou arero i te matewai;

ka rongo ahau, a Ihowā, ki tā rātou;

e kore ahau, te Atua o Īharaira, e whakarere i a rātou.

18 Ka whakapuaretia e ahau he awa ki ngā wāhi tiketike,

he puna wai i waenganui i ngā raorao;

ka meinga e ahau te koraha hei hārotoroto wai,

te whenua maroke hei pupūtanga wai.

19 Ka whakatōkia e ahau te koraha ki te hīta,

ki te kōwhai, ki te ramarama, ki te rākau hinu;

ka tū i ahau te kauri ki te tītōhea,

te rimu, rātou tahi anō ko te ake;

20 kia kite ai rātou, kia mōhio ai,

kia mahara ai, kia mātau ngātahi ai,

he mea mahi tēnei nā te ringa o Ihowā;

nā te Mea Tapu o Īharaira tēnei i hanga."

Te Huakore o ngā Whakapakoko

21 "Kawea mai tā koutou totohe," e ai tā Ihowā.

"Whakaputaina mai ā koutou kupu kaha," e ai tā te Kīngi o Hākopa.

22 "Me whakaputa mai e rātou, ā, me whakaatu mai

ki a tātou ngā mea meāke pono mai.

Whakaaturia mai e koutou ngā mea o te tuatahi,

he pēhea rānei, kia whakaaroarohia ai e tātou,

kia mōhiotia ai tō rātou mutunga iho;

kōrerotia rānei ki a tātou ngā mea e puta ā mua.

23 Whakaaturia ngā mea e haere ake ana i muri,

kia mōhio ai mātou he atua koutou;

tēnā rā, mahia he pai, he kino rānei,

kia wehi ai mātou, kia kite ngātahi ai.

24 Nanā, nō te kāhore koutou,

ko ā koutou mahi nō te kāhore rawa;

he mea whakarihariha te tangata nāna koutou i whiriwhiri.

25 "Kua oho mai i ahau tētahi i te raki, ā, kua tae mai ia;

nō te rerenga mai o te rā tētahi e karanga ana ki tōku ingoa.

Ko tōna taenga mai ki ngā rangatira, ānō e eke ana ki te paru pokepoke,

ānō ko te kaihanga rīhi e takatakahi ana i te paru.

26 Nā wai i whakaatu mai i te tīmatanga, kia mōhio ai tātou?

Nā wai i ngā wā onamata, mō tā tātou kī ake, ‘He tika tāna?’

Āe rā, kīhai i whakaaturia e tētahi, āe rā, kīhai i kōrerotia e tētahi,

kīhai anō tētahi i rongo i ā koutou kōrero.

27 Māku te kupu tuatahi ki Hiona, ‘Nanā, tēnei rātou’;

ā, ka hoatu e ahau ki Hiruhārama he kaikawe i te rongo pai.

28 I titiro anō ahau, ā, kāhore he tangata;

nā, i roto i ēnei katoa kāhore he kaiwhakatakoto whakaaro

hei whakahoki kupu mai i tāku uinga ki a rātou.

29 Nanā, ko rātou katoa he horihori kau;

he kore noa iho ā rātou mahi;

ko ā rātou whakapakoko whakarewa he hau, he mea tikangakore."

Isten elhívja Szolgáját, a nyomorultaknak vigaszul, a pogányoknak megszégyenítésül

1 Hallgassatok reám, ti szigetek, és a népek vegyenek új erőt, közelgjenek, majd szóljanak, együtt hadd szálljunk perbe! 2 Ki támasztá fel azt keletről, a kit igazságban hív az ő lábához? A népeket kezébe adja és királyok felett uralkodóvá teszi, kardjával mint port szórja szét, mint repülő polyvát kézíve által! 3 Kergeti őket, békességgel vonul az úton, a melyen lábaival nem járt. 4 Ki tette és vitte végbe ezt? A ki elhívja eleitől fogva a nemzetségeket: én, az Úr, az első és utolsókkal is az vagyok én! 5 Látták a szigetek és megrémülének, a földnek végei reszkettek, közelegtek és egybegyűltek. 6 Kiki társát segíti, és barátjának ezt mondja: Légy erős! 7 És bátorítja a mester az ötvöst, és a kalapácscsal simító azt, a ki az ülőt veri; így szól a forrasztásról: jó az, és megerősíti szegekkel, hogy meg ne mozduljon. 8 De te Izráel, én szolgám, Jákób, a kit én elválasztottam, Ábrahámnak, az én barátomnak magva; 9 Te, a kit én a föld utolsó részéről hoztalak és véghatárairól elhívtalak, és ezt mondám néked: Szolgám vagy te, elválasztottalak és meg nem útállak: 10 Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak. 11 Ímé, megszégyenülnek és meggyaláztatnak, a kik fölgerjednek ellened, semmivé lesznek és elvesznek, a kik veled perlekednek. 12 Keresed őket és meg nem találod a veled versengőket; megsemmisülnek teljesen, a kik téged háborgatnak. 13 Mivel én vagyok Urad, Istened, a ki jobbkezedet fogom, és a ki ezt mondom néked: Ne félj, én megsegítelek! 14 Ne félj, férgecske Jákób, maroknyi Izráel, én megsegítlek, szól az Úr, a te megváltód, Izráelnek Szentje! 15 Ímé, én teszlek éles, új cséplőhengerré, a melynek két éle van; hegyeket csépelj és zúzz össze, és a halmokat pozdorjává tegyed. 16 Te szórd, és a szél vigye el őket, és elszéleszsze őket a forgószél, és te örülsz az Úrban, és dicsekedel Izráelnek Szentjében. 17 A nyomorultak és szegények keresnek vizet, de nincs, nyelvök a szomjúságban elepedt: én, az Úr meghallgatom őket, én, Izráel Istene, nem hagyom el őket. 18 Kopasz hegyeken folyókat nyitok és a rónák közepén forrásokat; a pusztát vizek tavává teszem és az aszú földet vizeknek forrásivá. 19 A pusztában czédrust, akáczot nevelek és mirtust és olajfát, plántálok a kietlenben cziprust, platánt, sudarczédrussal együtt, 20 Hogy lássák, megtudják, eszökbe vegyék és megértsék mindnyájan, hogy az Úrnak keze mívelte ezt, és Izráel Szentje teremtette ezt! 21 Hozzátok ide ügyeteket, szól az Úr, adjátok elő erősségeiteket, így szól Jákób királya. 22 Adják elő és jelentsék meg nékünk, a mik történni fognak; a mik először lesznek, jelentsétek meg, hogy eszünkbe vegyük és megtudjuk végöket, vagy a jövendőket tudassátok velünk! 23 Jelentsétek meg, mik lesznek ezután, hogy megtudjuk, hogy ti Istenek vagytok; vagy hát míveljetek jót vagy gonoszt, hogy mérkőzzünk és majd lássuk együtt! 24 Ímé, ti semmiből valók vagytok, és dolgotok is semmiből való; útálat az, a ki titeket szeret. 25 Feltámasztám északról, és eljött napkelet felől; hirdeti nevemet, és tapodja a fejedelmeket, mint az agyagot, és mint a fazekas a sarat tapossa. 26 Ki jelenté meg ezt eleitől fogva, hogy megtudnók? vagy régen, hogy ezt mondanók: Igaz? De nem jelenté meg, de nem tudatá senki, nem hallá szavatokat senki sem! 27 Sionnak először én hirdetém, ímé itt vannak a tanúk, és örömmondót adtam Jeruzsálemnek. 28 És néztem és nem volt senki, ezek közül nem volt tanácsadó, hogy megkérdezzem őket és feleljenek nékem. 29 Ímé, mindnyájan semmik ők, semmiség cselekedetök, szél és hiábavalóság képeik.