Isaías 1

1 Ko te kite a Ihāia, a te tama a Āmoho, i kite ai ia mō Hūrā, mō Hiruhārama, i ngā rā o ngā kīngi o Hūrā, o Utia, o Iotama, o Ahata, o Hetekia.

Te Mahi Kino a Hūrā

2 Whakarongo, e ngā rangi, kia whai taringa anō;

e te whenua, kua kōrero hoki a Ihowā:

"Kua atawhai tamariki ahau, kua whakatupu hoki,

nā, kua tahuri mai rātou ki ahau.

3 E mōhio ana te kau ki tōna ariki,

te kāihe ki te takotoranga kai a tōna rangatira;

ko Īharaira ia kāhore e mōhio,

kāhore tāku iwi e whakaaro."

4 Auē, e te iwi hara,

he hunga taimaha i te kino,

he uri nō ngā kaimahi i te hē,

he tamariki whakangau kē.

Kua whakarērea e rātou a Ihowā,

kua whakahāwea ki te Mea Tapu o Īharaira,

kua tāngata kē rātou, ā, kua hoki whakamuri.

5 Kia patua tonutia hoki koutou hei aha,

i tutū tonu ai koutou?

Kei te mate katoa te māhunga,

kei te ruhi katoa hoki te ngākau.

6 Kāhore ōna wāhi ora,

ake i te kapu o tōna waewae ā tae noa ki te māhunga;

he kaiākiko kau, he kārawarawa,

he whiunga kua pirau;

kīhai ēnā i romia, kīhai i takaia,

kīhai anō hoki i whakangāwaritia ki te hinu.

7 Ko tō koutou whenua kua ururuatia;

ko ō koutou pā kua wera i te ahi;

he tangata kē kei te kai i tō koutou oneone

i tō koutou aroaro,

ururua ana, koia anō kei tā te tangata kē raupatutanga.

8 Ā, ka mahue iho te tamāhine a Hiona,

ānō he tīhokahoka i te māra wāina,

ānō he wharau i te māra kūkamo,

he pā e whakapaea ana.

9 Me i kāhore a Ihowā o ngā mano

te waiho i tētahi toenga nohinohi rawa nei ki a tātou,

kua pērā tātou me Horoma,

kua rite tātou ki Komora.

10 Whakarongo ki te kupu a Ihowā

e ngā rangatira o Horoma!

Kia whai taringa mai, e te iwi o Komora,

ki te ture a tō tātou Atua!

11 "Hei aha māku ā koutou patunga maha?"

e ai tā Ihowā.

"Kua mākona ahau i ngā tahunga o ngā tinana o ngā hipi toa,

i te ngako o ngā kararehe whāngai;

kāhore hoki aku manakohanga atu ki te toto o ngā pūru,

o ngā reme, o ngā koati toa rānei.

12 "Ka haere mai koutou, ka whakakite mai ki tōku aroaro,

ko wai i kī atu ki tēnei mea a ō koutou ringa,

kia takahia ōku marae?

13 Kāti te mau mai i ngā whakahere horihori;

he mea whakarihariha ki ahau te whakakakara –

te kōwhititanga marama, te hāpati, te karangatanga o ngā whakaminenga,

e kore ahau e manawanui ki te kino, ki te huihui nui.

14 Ko ā koutou kōwhititanga marama, ko ā koutou hākari whakarite,

e kino ana tōku ngākau.

He mea pōrearea ki ahau,

he hanga whakahōhā.

15 Nā, ka wherahia mai ō koutou ringa,

ka hunā e ahau ōku kanohi ki a koutou;

āe rā, ka whakanuia e koutou te īnoi

e kore ahau e rongo,

kapi tonu ō koutou ringa i te toto.

16 Horoi i a koutou; kia mā;

whakarērea atu te kino o ā koutou hanga

i mua i ōku kanohi;

kāti te mahi i te kino;

17 ākona te mahi pai;

rapua te whakawā;

whakatikaia tā te tangata e tūkinotia ana;

whakawākia tā te pani;

tohea tā te pouaru.

18 "Tēnā rā, tātou ka kōrerorero,"

e ai tā Ihowā.

"Ahakoa i rite ō koutou hara ki te mea ngangana,

ka pērā me te hukarere te mā;

ahakoa i whero me te mea whakawhero,

ka rite ki te huruhuru hipi.

19 Ki te mea ka pai koutou,

ā, ka rongo, ka kai koutou i ngā mea pai o te whenua;

20 ki te whakakāhore koutou,

ā, ka tutū, ka pau koutou i te hoari.

Kua kōrero hoki te māngai o Ihowā."

Te Kairautanga o te Pā

21 Auē! Tōna kairautanga

o te pā pono!

I kī nei ia i te whakawā,

he nohoanga nō te tika –

ināianei ia nō ngā kaikōhuru!

22 Ko tāu hiriwa kua meinga hei para,

ko tāu wāina, kua whakaranua ki te wai.

23 Ko ōu rangatira kei te whakakeke,

ā, he hoa rātou nō te hunga tāhae.

E whakapai ana rātou ki te moni whakapati,

e whai ana i te utu.

Kāhore rātou e whakawā ana mō te pani,

ā, kāhore te tohe a te pouaru e tae ana ki a rātou.

24 Nō reira ka mea te Ariki, a Ihowā o ngā mano,

te Mea Nui o Īharaira:

"Nā! Ka whai mamatanga ahau i ōku hoariri,

ka whai utu ahau i ōku hoariri.

25 Ka tahuri atu hoki tōku ringa ki a koe,

ā, ka tahia rawatia tōu para,

ka wehea katoatia atu anō tōu tine.

26 Ā, ka whakahokia mai e ahau ōu kaiwhakawā kia rite ki ō mua,

me ōu kaiwhakatakoto whakaaro,

kia rite ki ō te tīmatanga;

muri iho ka kīia koe,

Ko te pā o te tika,

ko te pā piripono."

27 Ka hokona a Hiona i runga i te whakawā,

āna tāngata hoki, e tahuri mai ana, i runga i te tika.

28 Ka huihuia ia kia kotahi tonu te whakangaromanga

o te hunga poka kē, o te hunga hara,

ā, ka whakamōtītia te hunga e whakarere ana i a Ihowā.

29 Ka whakamā hoki rātou i ngā oki i matenuitia e koutou,

numinumi kau koutou i ngā kāri i whiriwhiria e koutou.

30 Ka rite hoki koutou ki te oki kua memenge ōna rau,

ki te kāri anō hoki kāhore nei ōna wai.

31 Ā, hei muka te mea kaha,

hei korakora anō tāna mahi;

nā, ka ngiha ngātahi rāua,

kāhore hoki he tangata hei tinei.

Izráel elpártolása és büntetése

1 Ésaiásnak, Ámós fiának látása, melyet látott Júda és Jeruzsálem felől, Uzziásnak, Jóthámnak, Akháznak és Ezékiásnak, a Júda királyainak napjaiban. 2 Halljátok egek, és vedd füleidbe föld! mert az Úr szól: Fiakat neveltem, s méltóságra emeltem, és ők elpártolának tőlem. 3 Az ökör ismeri gazdáját, és a szamár az ő urának jászlát; Izráel nem ismeri, az én népem nem figyel reá! 4 Oh gonosz nemzetség, hamissággal megterheltetett nép, gonosz mag, nemtelen fiak! elhagyták az Urat, megútálták az Izráel Szentjét, és elfordultak tőle. 5 Miért ostorozzalak tovább, holott a bűnt növelitek? Minden fej beteg, és minden szív erőtelen. 6 Tetőtől talpig nincs e testben épség, csupa seb és dagadás és kelevény, a melyeket ki sem nyomtak, be sem kötöztek, olajjal sem lágyítottak. 7 Országtok pusztaság, városaitokat tűz perzselé föl, földeteket szemetek láttára idegenek emésztik, és pusztaság az, mint a hol idegenek dúltak; 8 És úgy maradt a Sion leánya, mint kunyhó a szőlőben, mint kaliba az ugorkaföldön, mint megostromlott város. 9 Ha a seregeknek Ura valami keveset meg nem hagyott volna bennünk, úgy jártunk volna mint Sodoma, és Gomorához volnánk hasonlók.

Felhívás, hogy térjenek meg a csak külsőleges istentisztelet helyett

10 Halljátok az Úrnak beszédét, Sodoma fejedelmei, és vedd füleidbe Istenünk tanítását, Gomora népe! 11 Mire való nékem véres áldozataitoknak sokasága? ezt mondja az Úr; megelégeltem a kosok egészen égőáldozatait és a hízlalt barmok kövérét; s a tulkok, bárányok és bakok vérében nem gyönyörködöm; 12 Ha eljöttök, hogy színem előtt megjelenjetek, ki kivánja azt tőletek, hogy pitvarimat tapossátok? 13 Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, a jó illattétel útálat előttem; újhold, szombat s ünnepre-felhívás: bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek. 14 Újholdaitokat és ünnepeiteket gyűlöli lelkem; terhemre vannak, elfáradtam viselni. 15 És ha kiterjesztitek kezeiteket, elrejtem szemeimet előletek; sőt ha megsokasítjátok is az imádságot, én meg nem hallgatom: vérrel rakvák kezeitek. 16 Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszságát, szünjetek meg gonoszt cselekedni; 17 Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét.

Igéret és fenyegetés

18 No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! ha bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú. 19 Ha engedelemmel hallgatándotok, e föld javaival éltek; 20 És ha vonakodtok, sőt pártot üttök, fegyver emészt meg; mert az Úr szája szólt! 21 Mint lett paráznává a hív város! teljes vala jogossággal, igazság lakozott benne, és most gyilkosok! 22 Ezüstöd salakká lett, tiszta borod vízzel elegyítve: 23 Fejedelmid megátalkodottak és lopóknak társai; mind szereti az ajándékot és vesztegetést hajhász, árvát nem pártolnak, és az özvegy ügye nem kerül eléjök. 24 Ezért azt mondja az Úr, a seregeknek Ura, Izráel erős Istene: Jaj! mert vígasztalást veszek háborgatóimon, és bosszút állok ellenségimen! 25 És kezemet ellened fordítom, és kiolvasztom mintegy lúggal salakodat, és eltávolítom minden ólmodat; 26 És adok néked oly birákat, mint régen, és oly tanácsosokat, mint kezdetben, s ekkor azt mondják te néked: ez igaz város, ez hív város. 27 Sion jogosság által váltatik meg, és megtérői igazság által; 28 De elvesznek a bűnösök és gonoszok egyetemben, s megemésztetnek, a kik az Urat elhagyták. 29 Mert szégyen éri őket a cserfákért, a melyekben gyönyörködétek, és pirulni fogtok a kertek miatt, a melyeket kedveltek; 30 És hasonlatosok lesztek az elhullott levelű terpentinfához, és a víz nélkül való kerthez: 31 És csepüvé lesz az erős, és munkája szikrává: mindketten égni fognak, és oltójok nem lészen.