Isaías 57

Ka Whakawātia te Koropiko Whakapakoko

1 Ka riro ki te kore te tangata tika,

ā, kāhore e maharatia iho e te ngākau o tētahi tangata;

e tangohia atu anō hoki te hunga tohu tāngata;

tē mahara tētahi.

E tangohia atu ana te tangata tika kei kite i te hē.

2 Ka haere ia ki te rangimārie,

ka okioki rātou ki ō rātou takotoranga, ka haere tēnā, tēnā,

i runga i tōna whakaaro tapatahi.

3 "Ko koutou ia, awhi mai ki konei,

e ngā tama a te wahine mākutu,

e ngā uri o te tangata pūremu, o te wahine kairau.

4 He tākaro tā koutou ki a wai?

Ki a wai te hāmama nui o ō koutou māngai,

te whētero roa o te arero?

He teka ianei he whānau koutou nā te poka kē,

he uri nō te teka –

5 koutou, e tahu nā i ō koutou hiahia i waenga i ngā oki,

i raro i ngā rākau kōuru nui katoa;

e patu nā i ngā tamariki i ngā awaawa,

i raro i ngā pari kōhatu?

6 Kei ngā kōhatu māeneene o te awa tōu wāhi;

ko ēnā, ko ēnā te rota i a koe;

ringihia ana e koe he ringihanga ki ēnā,

whakaekea atu ana he whakahere.

E mārie rānei ahau ki ēnā?

7 I runga i te maunga tiketike, aua noa atu ki runga,

i hangā e koe tōu takotoranga,

piki ai ki reira ki te mea patunga tapu.

8 Kua oti anō tōu whakamahara te whakatū e koe

ki tua i te tatau, i ngā pou;

kua hura hoki koe i a koe ki tētahi atu,

ehara i ahau, kua piki ki runga;

kei te whakanui i tōu takotoranga,

whakaritea ana e koe he kawenata ki a rātou;

i matenuitia anō e koe tō rātou takotoranga

i te wāhi i kite ai koe.

9 I haere atu anō koe ki te kīngi, mea rawa ki te hinu,

whakanuia ana e koe āu hinu whakaranu;

ungā ana e koe āu karere ki tawhiti,

whakaititia ana koe e koe anō ki raro rawa ki te rēinga.

10 Māuiui ana koe i te roa o tōu ara;

otiia kāhore koe i mea, ‘Kāhore he manakohanga.’

Kua kitea e koe e nui haere ana tōu kaha;

koia koe tē ruha ai.

11 "I pāwera koe, i wehi i a wai,

i teka ai koe,

i kore ai e mahara ki ahau,

i kore ai tōu ngākau e mea mai?

Kīhai ianei ahau i whakarongo puku he wā roa i mua rā anō,

nā, kāhore ōu wehi ki ahau?

12 Māku e whakaatu tōu tika; tēnā ko āu mahi,

e kore koe e whai pai i ēnā.

13 Ka tangi koe, mā ōu huihui koe e whakaora!

Otiia, ka kāhakina rātou e te hau

ka riro katoa atu i te ngā.

Ko te tangata ia e whakawhirinaki ana ki ahau, mōna te whenua,

ka riro hoki i a ia tōku maunga tapu."

He Whakamārie mō te Hunga Pōuri

14 Ka kī anō ia:

"Opehia ake, opehia ake, whakapaia te ara,

hāpainga atu te tūtukitanga waewae i te ara o tāku iwi."

15 Ko te kupu hoki tēnei a te Mea Tiketike o Runga Rawa,

ko tōna kāinga nei kei ngā wā onamata, ko tōna ingoa ko Tapu:

"Ko te wāhi e noho nei ahau kei te tiketike, kei te tapu,

i te tangata he marū rawa tōna ngākau, he pāpaku,

hei whakahauora i te wairua o te hunga pāpaku,

hei whakahauora i te ngākau o ngā mea kua marū.

16 E kore hoki ahau e whawhai ā ake ake,

e kore anō e mau tonu tōku riri;

pēnā ka pēhia rawatia te wairua i tōku aroaro,

me ngā manawa i hangā e ahau.

17 He hē nō tōna apo taonga i riri ai ahau, i patu ai i a ia;

i huna ahau i tōku mata, i riri,

ā, haere kotiti kē ana ia i runga i te ara o tōna ngākau.

18 Kua kite ahau i ōna ara, ka rongoātia anō ia e ahau;

ka ārahi anō ahau i a ia, ka whakahoki anō i ngā whakamārietanga ki a ia,

ki ōna tāngata anō hoki e tangi ana;

19 ko ahau te kaihanga o ngā hua o ngā ngutu.

Ka mau, ka mau te rongo ki te hunga i tawhiti, ki te hunga i tata," e ai tā Ihowā;

"māku anō ia e rongoā."

20 Ko te hunga kino ia rite tonu ki te moana ngarungaru;

e kore e marino,

heoi kei te āia ake e ōna wai te puehu, te paru.

21 "Kāhore he maunga rongo ki te hunga kino," e ai tā tōku Atua.

Békéjük van az igazaknak még a halálban is, a hitetleneknek nincs békességük

1 Az igaz elvész és nem veszi eszébe senki, és az irgalmasságtevők elragadtatnak és senki nem gondolja fel, hogy a veszedelem elől ragadtatik el az igaz; 2 Bemegy békességbe, nyugosznak ágyaikon, a kik egyenes útaikon járának. 3 És ti közelgjetek ide, szemfényvesztő fiai, paráznának magva, a ki paráználkodol. 4 Ki felett örvendeztek? Ki ellen tátjátok fel szátokat és öltitek ki nyelveteket? nem ti vagytok-é a bűn gyermekei, a hazugságnak magva? 5 A kik lángoltok a bálványokért minden zöld fa alatt, megöltök gyermekeket a völgyekben, a hegyek hasadékai alatt. 6 A folyónak sima köveiben van örökséged; azok, azok a te részed, töltöttél nékik italáldozatot is, vivél ételáldozatot és én jó néven vegyem-é ezeket? 7 Magas és felemelkedett hegyen helyezted ágyadat, fel is menél oda áldozni áldozatot. 8 Az ajtó és ajtófél mögé tetted bálványjeleidet, és tőlem eltávozván, fölfedted ágyadat, fölmentél rá, és megszélesítéd, és szövetséget szerzél velök, szeretted ágyukat, a merre csak láttad. 9 És menél a királyhoz olajjal, és megsokasítád keneteidet, és elküldéd követeidet messze földre, és megaláztad magadat a sírig. 10 Nagy útadon megfáradál, és még sem mondád: mind hasztalan! erőd megújulását érezéd, így nem levél beteg! 11 Kitől féltél és rettegtél, hogy hazudtál és rólam meg nem emlékezél, szívedre sem vevéd? vagy azért nem félsz engem, hogy hallgatok már régtől fogva? 12 Én jelentem meg igazságodat, és csinálmányaid nem használnak néked. 13 Ha kiáltasz: szabadítson meg téged bálványid raja; mindnyájokat szél viszi el, lehelet kapja fel, és a ki bennem bízik, örökségül bírja a földet, és örökli szent hegyemet. 14 És szól egy szó: Töltsétek, töltsétek, készítsétek az útat, vegyetek el minden botránkozást népem útáról. 15 Mert így szól a magasságos és felséges, a ki örökké lakozik, és a kinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét. 16 Mert nem örökké perlek, és nem mindenha haragszom, mert a lélek előttem megepedne, és a leheletek, a kiket én teremtettem. 17 Mert a telhetetlenségnek vétkéért haragudtam meg, és megvertem őt, elrejtém magamat és megharagudtam; és ő elfordulva, szíve útjában járt. 18 Útait láttam, és meggyógyítom őt; vezetem őt, és vígasztalást nyujtok néki és gyászolóinak, 19 Megteremtem ajkaikon a hálának gyümölcsét. Békesség, békesség a messze és közel valóknak, így szól az Úr; én meggyógyítom őt! 20 És a hitetlenek olyanok, mint egy háborgó tenger, a mely nem nyughatik, és a melynek vize iszapot és sárt hány ki. 21 Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!