Isaías 29

Te Whakapaenga o Hiruhārama

1 Auē te mate mō Ariere, mō Ariere,

mō te pā i noho ai a Rāwiri!

Tāpiritia iho tētahi tau ki tētahi tau;

mahia ngā hākari i ngā wā e rite ai.

2 Hei reira raru ai i ahau a Ariere,

ā, ka pōuri, ka tangi;

ā, ka rite ia ki ahau ānō ko Ariere.

3 Ka nohoia atu anō koe e ahau, ā karapoi noa;

ka whakapaea koe ki te parepare,

ka ara anō i ahau he taiepa hei tatau ki a koe.

4 Ā, ka whakahokia iho koe, ka kōrero ake i te whenua;

ka iti anō tāu kupu i roto i te puehu;

ka rite tōu reo ki tō te tangata i te atua māori,

he mea puta ake i te whenua,

ka kohimu ake tāu kupu i roto i te puehu.

5 Ko te huihuinga ia o ōu hoariri ka rite ki te puehu ririki,

ā, ko te huihuinga o te hunga nanakia ki te pāpapa e rere atu ana.

Āe rā, ka hemorere tonu,

6 ka pā tā Ihowā o ngā mano ki a ia,

he whatitiri, he rū, he reo nui,

he tūkauati, he tūpuhi, he mura ahi e kā ana.

7 Ā, ka rite ki te moe, ki te rekanga kanohi o te pō

ngā iwi maha katoa e whawhai ana ki Ariere,

arā te hunga katoa e ngangare ana ki a ia, ki tōna pā kaha,

e whakatupu kino ana hoki i a ia.

8 Ka rite anō ki te tangata matekai e moe ana, nā, kei te kai ia;

heoi, kei te ohonga ake, e takoto kau ana tōna wairua;

ka rite hoki ki te tangata matewai e moe ana, nā, kei te inu ia;

te ohonga ake, kāhore he kaha, kei te hiahia anō tōna wairua;

ko te rite tērā o te hui o ngā iwi katoa

e whawhai ana ki Maunga Hiona.

9 E tū koutou, e mīharo;

e hari, ā, ka matapō;

e haurangi ana rātou, ehara ia i te wāina;

e hūrori ana, engari ehara i te wai kaha.

10 Nō te mea kua ringihia e Ihowā te wairua o te moe

au tonu ki runga ki a koutou,

kua oti anō i a ia te whakamoe ō koutou kanohi, ngā poropiti;

ko ō koutou rangatira, ko ngā matakite,

kua taupokina e ia.

11 Ā, ka rite ki a koutou te kitenga katoa ki ngā kupu o tētahi pukapuka i hīritia, e hoatu ana e ngā tāngata ki tētahi tangata mātau ki te kōrero pukapuka, ka mea atu, "Tēnā, kōrerotia tēnei", ā, ka mea mai ia, "E kore e taea e ahau, e hīri nā hoki." 12 Nā, ka hoatu taua pukapuka ki te mea kāhore nei e mātau ki te kōrero pukapuka; nā, ko te kīanga atu, "Tēnā, kōrerotia tēnei," anō rā ko ia, "Kāhore ahau e mātau ki te kōrero."

13 Nā, ka mea te Ariki:

"I te mea e whakatata ana mai te iwi nei ki ahau,

ā, e whakahōnore ana i ahau ki tō rātou māngai,

ki ō rātou ngutu, otiia e matara noa atu ana i ahau ō rātou ngākau,

ā, ko tō rātou wehi ki ahau

he mea whakaako e tā te tangata tohutohu.

14 Nā, ka tahuri ahau ki te mahi i tētahi mahi whakamīharo

ki waenganui i tēnei iwi,

he mahi whakamīharo rawa, he mīharo whakaharahara;

ka whakamōtītia hoki ngā whakaaro o ō rātou mea whakaaro nui,

ka ngaro te mātauranga o ō rātou mea mōhio."

15 Auē te mate mō te hunga e whai ana i te wāhi hōhonu,

kia ngaro ai tō rātou whakaaro i a Ihowā;

ā, kei te pōuri ā rātou mahi, e mea ana hoki,

"Ko wai e kite ana i a tātou?

Ko wai e mātau ana ki a tātou?"

16 Tā koutou whakaputa kē!

E kīia rānei te kaihanga rīhi he rite ki te paru?

E kī ake rānei te mea i hangā ki tōna kaihanga,

"Kīhai ahau i hangā e ia"?

E mea ake rānei te mea i mahia ki tōna kaimahi,

"Kāhore ōna mātauranga"?

He Tūmanako i te Wā Muri

17 He teka rānei he iti rawa nei te takiwā,

ā, ka puta kē a Repanōna hei māra whai hua,

ā, ka kīia te māra whai hua hei ngahere?

18 I taua rā ka rongo ngā turi

i ngā kupu o te pukapuka,

ka kite anō ngā kanohi o ngā matapō

i roto i te kākarauri, i te pōuri.

19 Ka neke ake anō te hari o te hunga māhaki ki a Ihowā,

ka koa anō ngā tāngata rawakore ki te Mea Tapu o Īharaira.

20 Kua mōtī hoki te tangata nanakia;

ā, ko te tangata whakahī, kua poto;

kua hātepea atu anō te hunga katoa i whanga ki te kino –

21 e whakatau hē nei ki te tangata e kōrero ana,

e whakatakoto rore nei mō te kairiri o te hē i te kūwaha;

ā, kāhore he rawa i whakapeaua kētia ai e rātou te tangata tika.

22 Nā, ko te kupu tēnei a Ihowā, nāna nei a Āperahama i hoko, mō te whare o Hākopa:

"E kore a Hākopa e whakamā āianei,

e kore anō e kōmā tōna mata āianei.

23 Engari, kia kite ia i āna tamariki,

i te mahi a ōku ringa, i roto i a ia,

ka whakatapua e rātou tōku ingoa;

āe rā, ka whakatapua anō e rātou te Mea Tapu o Hākopa,

ā, ka wehi ki te Atua o Īharaira.

24 Ka mōhiotia anō te mātauranga e ngā wairua kotiti kē,

ā, ka ako te hunga amuamu ki te kupu mōhio."

Jeruzsálem szorongattatik és megmenekül

1 Jaj Árielnek, Árielnek, a városnak, a hol Dávid lakott! Esztendőt esztendőhöz adjatok, és forogjanak az ünnepek! 2 És én megszorítom Árielt, és lesz fájdalom és siralom, és lesz nékem, mint Áriel. 3 Körülveszlek táborral, és bezárlak tornyokkal, és erősségeket állatok ellened. 4 És megaláztatván, a földből szólsz és porból morog beszéded, szavad olyan lesz, mint halottidézőé, a földből, és porból sipog beszéded. 5 Ellenségidnek sokasága olyan lesz, mint az apró por, és mint a repülő polyva az erőszakosok sokasága, és lesz hamar és hirtelen. 6 A seregek Urától látogattatik meg, mennydörgéssel, földindulással, nagy zúgással, forgószéllel, viharral és emésztő tűzi lánggal; 7 Mint éjjeli álomlátás, olyan lesz minden pogányoknak sokasága, a kik hadakoznak Áriel ellen, s a kik hadakoznak ellene és vára ellen, és őt megszorítják. 8 És lesz, mint mikor álmodik az éhező, és ímé eszik, és midőn fölserken, üres a hasa, és mint mikor álmodik a szomjazó, és ímé iszik, és midőn fölserken, ímé szomjas és lelke eped: így lesz minden pogányoknak sokasága, a kik hadakoznak Sion hegye ellen.

A nép megvakíttatik

9 Ámuljatok és bámuljatok, vakítsátok magatokat és megvakultok! részegek, de nem bortól, tántorognak, de nem részegítő italtól. 10 Mert rátok önté az Úr a mély álomnak lelkét, és bezárta szemeiteket, a prófétákat, és fejeiteket, a nézőket befedezte; 11 És lesz mind e látás néktek, mintegy bepecsételtetett írás beszédei, a melyet oda adnak egy írástudónak, mondván: Olvasd, kérlek, és ő szól: Nem tudom, mert bepecsételtetett. 12 És ha e levelet annak adják, a ki nem tud írást, mondván: Olvasd el, kérlek! ő így szól: Nem tudok írást. 13 És szólt az Úr: Mivel e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmök betanított emberi parancsolat lőn: 14 Ezért én is csodásan cselekszem ismét e néppel, nagyon csodálatosan, és bölcseinek bölcsesége elvész, és értelmeseinek értelme eltűnik. 15 Jaj azoknak, a kik az Úrtól mélységesen elrejtik tanácsukat, és a kik a sötétségben szoktak cselekedni, mondván: Ki lát minket és ki ismer minket? 16 Mily együgyűek vagytok! Avagy a fazekas olyan, mint az agyag, hogy így szóljon a csinálmány csinálójának: Nem csinált engem! és az alkotmány ezt mondja alkotójának: Értelmetlen!

Csodálatos átalakulás

17 Nemde kevés idő multán a Libánon termőfölddé lesz, és a termőföld erdőnek tartatik? 18 És meghallják ama napon a siketek az írás beszédeit, és a homályból és sötétből a vakoknak szemei látni fognak. 19 És nagy örömük lesz a szenvedőknek az Úrban, és a szegény emberek vígadnak Izráel Szentjében. 20 Mert a kegyetlen elveszett, és a csúfoló elpusztult, és kivágattak a hamisságnak minden őrei, 21 Kik az embert elítélik egy szóért, és tőrt vetnek annak, a ki őket a kapuban megfeddi, és elejtik csalárdul az igazat. 22 Ezért így szól az Úr Jákób házáról, Ő, a ki megváltá Ábrahámot: Nem szégyenül meg többé Jákób, és nem sáppad meg többé az ő orczája. 23 Ha látni fogják gyermekei kezeim munkáját közöttük, megszentelik nevemet, megszentelik Jákób Szentjét, és félik Izráel Istenét. 24 És megismerik a tévelygő lelkűek az értelmet, és a kik zúgolódnak, tanulságot tanulnak.