Jó 7

Ko Hopa: He Mutunga kore Taku Mamaetanga

1 "He teka rānei, kua takoto he pakanga mō te tangata i runga i te whenua,

he rite anō ōna rā ki ngā rā o te kaimahi?

2 E rite ana ki te pononga, e matenui nei ki te ātārangi,

ki te kaimahi, e tūmanako nei ki te utu mō tāna mahi;

3 koia tōku rite, ka whiwhi nei ki ngā marama horihori,

ā, he māuiui ngā pō kua whakaritea mōku.

4 Ka takoto ahau, ka mea ahau, ‘Āhea ahau ara ai?’

He roa ia te pō; heoi ka tāhurihuri kau ahau ā ao noa.

5 Ko te kākahu mō ōku kikokiko he kutukutu, he pōkuru oneone;

ka kukuti tōku kiri, ā, ka ngātata anō.

6 Ko ōku rā hohoro atu i te rākau a te kaiwhatu;

pau ake, tē ai he tūmanakohanga atu.

7 "Kia mahara he hau ōku rā;

heoi anō kitenga o tōku kanohi i te pai.

8 Ko te kanohi o te tangata e kite ana i ahau,

heoi anō tōna tirohanga mai ki ahau;

kei runga i ahau ōu kanohi, heoi kāhore iho ahau.

9 Memeha atu te kapua, ngaro atu;

he pērā anō te tangata e haere ana ki te urupā; e kore e hoki ake.

10 E kore ia e hoki mai anō ki tōna whare,

e kore anō tōna wāhi e mahara ki a ia i muri.

11 "Nā, e kore e kaiponuhia e ahau tōku māngai;

ka kōrero ahau i tōku wairua e mamae nei;

ka tangi i te kawa i tōku ngākau.

12 He moana rānei ahau, he tohorā,

i mea ai koe i te kaitirotiro mōku?

13 Ki te mea ahau, ‘Kei tōku moenga ahau te mārie ai,

mā tōku takotoranga e whakamāmā tāku tangi.’

14 Nā, ka whakahaehaetia ahau e koe ki ngā moe,

ka whakawehia ahau ki ngā mea e whakakitea mai.

15 Ā, ki tā tōku wairua he pai te tārona;

pai ake te mate i ēnei wheua ōku.

16 E whakarihariha ana ahau ki tōku ora;

kāhore ōku hiahia kia ora tonu ahau.

Waiho noa iho ahau, he mea teka noa hoki ōku rā.

17 "He aha te tangata, i whakanuia ai e koe?

I anga ai tōu ngākau ki a ia?

18 I titiro ai koe i a ia i tēnei ata,

i tēnei ata, i honohono ai tāu whakamātautau i a ia?

19 Kia pēhea ake te roa ōu kāhore nei e tahuri atu i ahau,

ōku kāhore nei e waiho noa iho e koe, kia horomia ai tōku hūware?

20 Mehemea kua hara ahau, kia aha atu ahau ki a koe, e te kaitiaki o ngā tāngata?

He aha ahau i waiho ai e koe hei patunga māu,

i taimaha iho ai ahau ki ahau anō.

21 He aha koe tē whakarere noa ai i tōku hē,

tē whakapahemo ai i tōku kino?

Ākuanei hoki ahau moe ai ki te puehu,

ā, ka āta rapu koe i ahau, otiia kāhore noa iho ahau."

Folytatás: Jób kéri Istent, hogy vagy vegye el életét, vagy kímélja meg őt

1 Nem rabszolga élete van-é az embernek a földön, és az ő napjai nem olyanok-é, mint a béresnek napjai? 2 A mint a szolga kívánja az árnyékot, és a mint a béres reményli az ő bérét: 3 Úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságnak éjszakái jutottak számomra. 4 Ha lefekszem, azt mondom: mikor kelek föl? de hosszú az estve, és betelek a hánykolódással reggeli szürkületig. 5 Testem férgekkel van fedve és a pornak piszokjával; bőröm összehúzódik és meggennyed. 6 Napjaim gyorsabbak voltak a vetélőnél, és most reménység nélkül tünnek el. 7 Emlékezzél meg, hogy az én életem csak egy lehellet, és az én szemem nem lát többé jót. 8 Nem lát engem szem, a mely rám néz; te rám veted szemed, de már nem vagyok! 9 A felhő eltünik és elmegy, így a ki leszáll a sírba, nem jő fel többé. 10 Nem tér vissza többé az ő hajlékába, és az ő helye nem ismeri őt többé. 11 Én sem tartóztatom hát meg az én számat; szólok az én lelkemnek fájdalmában, és panaszkodom az én szívemnek keserűségében. 12 Tenger vagyok-é én, avagy czethal, hogy őrt állítasz ellenem? 13 Mikor azt gondolom, megvigasztal engem az én nyoszolyám, megkönnyebbíti panaszolkodásomat az én ágyasházam: 14 Akkor álmokkal rettentesz meg engem és látásokkal háborítasz meg engem; 15 Úgy, hogy inkább választja lelkem a megfojtatást, inkább a halált, mint csontjaimat. 16 Utálom! Nem akarok örökké élni. Távozzál el tőlem, mert nyomorúság az én életem. 17 Micsoda az ember, hogy őt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá? 18 Meglátogatod őt minden reggel, és minden szempillantásban próbálod őt. 19 Míglen nem fordítod el tőlem szemedet, nem távozol csak addig is tőlem, a míg nyálamat lenyelem? 20 Vétkeztem! Mit cselekedjem én néked, oh embereknek őrizője? Mért tettél ki czéltáblául magadnak? Mért legyek magamnak is terhére. 21 És mért nem bocsátod meg vétkemet és nem törlöd el az én bűnömet? Hiszen immár a porban fekszem, és ha keresel engem, nem leszek.