Jó 2

Ka Whakamātautauria anō e Hātana a Hopa

1 He rā anō ka haere mai ngā tama a te Atua, kia tū i te aroaro o Ihowā, ā, ka haere mai hoki a Hātana i roto i a rātou ki te aroaro o Ihowā tū ai. 2 Nā, ka mea a Ihowā ki a Hātana, "I haere mai koe i hea?"

Anō rā ko Hātana ki a Ihowā, "I te kōpikopiko, i te hāereere i te whenua."

3 Nā, ka mea a Ihowā ki a Hātana, "Kua mahara rānei tōu ngākau ki tāku tangata, ki a Hopa? Kāhore he rite mōna i te whenua, he tangata ngākau tapatahi, he tika, e wehi ana i te Atua, e mawehe ana i te kino; ū tonu anō hoki tōna tapatahitanga, ahakoa e whakaoho ana koe i ahau ki te hē mōna, kia whakangaromia noatia ia."

4 Nā, ka utua e Hātana tā Ihowā, ka mea ia, "He kiri mō te kiri; āe rā, ko ngā mea katoa hoki a te tangata ka hoatu hei utu mōna kia ora. 5 Engari kia totoro atu tōu ringa, kia pā ki tōna wheua, ki ōna kikokiko, inā, ka kanga ia i a koe ki tōu aroaro."

6 Nā, ka mea a Ihowā ki a Hātana, "Nanā, kei tōu ringa ia; otiia kia tūpato kei mate rawa ia."

7 Heoi, ka haere atu a Hātana i te aroaro o Ihowā; patua iho e ia a Hopa ki te whēwhē kino i te kapu o tōna waewae, ā tae noa ki tōna tumuaki. 8 Nā, ka mau ia ki tētahi maramara rīhi hei waru i a ia, ā, noho ana i roto i te pungarehu.

9 Kātahi tāna wahine ka mea ki a ia, "Ka ū tonu koia koe ki tōu tapatahitanga? Kangā te Atua, ka mate ai."

10 Anō rā ko ia ki a ia, "Rite tonu tō kupu ki te kupu a tētahi o ngā wāhine kūware. Ha! Kia whiwhi tātou ki te pai i te Atua, ā, kia kaua e whiwhi ki te kino?"

I tēnei katoa kīhai i hara ngā ngutu o Hopa.

Ka Haere mai ngā Hoa o Hopa

11 Nā, i te rongonga o ngā hoa tokotoru o Hopa ki tēnei aituā katoa i pā nei ki a ia, ka haere mai rātou i tōna wāhi, i tōna wāhi, a Eripāta Temani, a Pirirara Huhi, a Topara Naamati. He mea whakarite hoki nā rātou ki a rātou anō kia haere mai ki te tangi ki a ia, ki te whakamārie i a ia. 12 Nā, i te marangatanga o ō rātou kanohi i tawhiti, ā, kīhai rātou i mōhio ki a ia, nā, kua ara tō rātou reo, tangi ana; haea ana tōna koroka, tōna koroka, ruia iho e rātou he puehu ki runga ki ō rātou māhunga, he mea ākiri atu whaka te rangi. 13 Heoi, noho ana rātou i tōna taha ki te whenua, e whitu ngā rā, e whitu ngā pō, kīhai hoki i puaki he kupu a tētahi ki a ia; i kite hoki rātou he nui rawa tōna pōuri.

Jóbot a Sátán Isten előtt tovább vádolja, betegséggel veri; a felesége keseríti és három barátja meglátogatja

1 Lőn pedig, hogy egy napon eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr előtt. Eljöve a Sátán is közöttök, hogy udvaroljon az Úr előtt. 2 És monda az Úr a Sátánnak: Honnét jösz? És felele a Sátán az Úrnak, és monda: Körülkerültem és át meg átjártam a földet. 3 Monda pedig az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs a földön olyan, mint ő; feddhetetlen, igaz, istenfélő, bűngyűlölő. Még erősen áll a ő feddhetetlenségében, noha ellene ingereltél, hogy ok nélkül rontsam meg őt. 4 És felele a Sátán az Úrnak, és monda: Bőrt bőrért; de mindent a mije van, odaad az ember az életéért. 5 Azért bocsásd ki csak a te kezedet, és verd meg őt csontjában és testében: avagy nem átkoz-é meg szemtől-szembe téged? 6 Monda pedig az Úr a Sátánnak: Ímé kezedbe van ő, csak életét kiméld. 7 És kiméne a Sátán az Úr elől, és megveré Jóbot undok fekélylyel talpától fogva a feje tetejéig. 8 És vőn egy cserepet, hogy azzal vakarja magát, és így ül vala a hamu közepett. 9 Monda pedig ő néki az ő felesége: Erősen állasz-é még mindig a te feddhetetlenségedben? Átkozd meg az Istent, és halj meg! 10 Ő pedig monda néki: Úgy szólsz, mint szól egy a bolondok közül. Ha már a jót elvettük Istentől, a rosszat nem vennők-é el? Mindezekben sem vétkezék Jób az ő ajkaival. 11 Mikor pedig meghallá Jóbnak három barátja mind ezt a nyomorúságot, a mely esett vala rajta: eljöve mindenik az ő lakó helyéből: a témáni Elifáz, a sukhi Bildád és a naamai Czófár; és elvégezék, hogy együtt mennek be, hogy bánkódjanak vele és vigasztalják őt. 12 És a mint ráveték szemöket távolról, nem ismerék meg őt, és fenhangon zokognak vala; azután pedig megszaggatá kiki a maga köntösét, és port hintének fejökre ég felé. 13 És ülének vele hét napon és hét éjszakán a földön, és nem szóla egyetlen egy szót egyik sem, mert látják vala, hogy igen nagy az ő fájdalma.