Jó 23

Ka Whakautu a Hopa: He Pūhohe Taku Amuamu

1 Kātahi ka whakautua e Hopa, i mea ia:

2 "I tēnei rā nei anō e amuamu ana tāku tangi.

Nui noa atu i tāku auē te taimaha o te patunga i ahau.

3 Auē, me i mōhio ahau ki te wāhi e kite ai ahau i a ia,

kia tae rawa atu ai ahau ki tōna nohoanga!

4 Ka āta whakatakotoria e ahau āku kōrero ki tōna aroaro,

ka whakakīia hoki tōku māngai ki ngā kupu tautohetohe.

5 Ka mōhio ahau ki ngā kupu e whakahokia mai e ia ki ahau,

ka mārama hoki tāna e mea ai ki ahau.

6 E whakaputaina mai rānei tōna kaha nui ina tautohetohe ki ahau?

Kāhore; engari ka whai whakaaro ia ki ahau.

7 Ko reira te tangata tika tautohetohe ai ki a ia;

ā, ora tonu ake ahau i tōku kaiwhakawā ake tonu atu.

8 "Nanā, haere ana ahau ki mua, ā, kāhore ia i reira;

ki muri, heoi kāhore ahau e kite i a ia;

9 ki mauī, ina ka mahi ia, heoi kāhore ahau e kite i a ia;

e huna ana ia i a ia anō i te taha ki matau, tē kite ahau i a ia.

10 Otiia, e mōhio ana ia ki te ara e anga atu ai ahau.

Kia oti ahau te titiro iho e ia, ānō he kōura ahau i tōku putanga mai.

11 Mau pū ōna takahanga i tōku waewae;

ū pū ahau ki tōna ara, kīhai hoki i peka kē.

12 Kīhai hoki i mahue i ahau te whakahau a ōna ngutu;

ko ngā kupu a tōna māngai rongoā rawa ki ahau, nui atu i te kai i rite māku.

13 "Ko ia, kotahi tonu tōna whakaaro, ā, mā wai ia e whakatahuri kē?

Ko tā tōna ngākau hoki i hiahia ai e meatia ana e ia.

14 E whakaotia ana hoki e ia ngā mea i whakaritea mōku;

he maha anō hoki āna mahi pērā.

15 Koia ahau i ohorere ai i tōna aroaro;

ka whakaaroaro ahau, ka wehi i a ia.

16 Ngohe noa hoki tōku ngākau i te Atua,

ohorere ana ahau i te Kaha Rawa.

17 Kīhai nei hoki ahau i whakangaromia i mua o te pōuri,

kīhai hoki i hīpokina e ia te pōuri i tōku aroaro."

Jób hetedik védekezése: óhajtja, bár remény nélkül, hogy vajha Isten ítélő széke elé állhatna

1 Felele pedig Jób, és monda: 2 Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom. 3 Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig. 4 Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel. 5 Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám. 6 Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám! 7 Ott egy igaz perelne ő vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre! 8 Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugot felé és nem veszem őt észre. 9 Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom. 10 De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany. 11 Lábam az ő nyomdokát követte; utát megőriztem és nem hajoltam el. 12 Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát. 13 Ő azonban megmarad egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi. 14 Bizony végbe viszi, a mi felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van ő nála. 15 Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle. 16 Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem. 17 Miért is nem pusztultam el e sötétség előtt, vagy miért nem takarta el előlem e homályt?!