Jó 22

Te Whakawhitinga Kōrero Tuatoru

1 Anō rā ko Eripāta Temani, i mea ia:

2 "E whai pai anō rānei te Atua i te tangata?

He pono e whai pai te tangata i a ia anō ki te mea he ngākau mōhio tōna.

3 He oranga ngākau rānei ki te Kaha Rawa tōu tika?

Hei taonga rānei ki a ia, ki te meinga e koe ōu ara kia tino tika?

4 "He wehi rānei nōu i a ia i whakahē ai ia i a koe,

i whakawā ai i a koe?

5 He teka ianei he nui tōu hē?

Kāhore hoki he pito whakamutunga o ōu kino.

6 I tangohia noatia hoki e koe ngā mea a tōu teina hei taunaha,

huia ana e koe ngā kākahu o te hunga e noho tahanga ana.

7 Kīhai i whakainumia e koe ki te wai te hunga ngenge;

kaiponuhia ana e koe he taro ki te hunga e matekai ana.

8 Ko te tangata mārohirohi, i a ia te whenua;

ko te tangata hōnore, noho ana ia i reira.

9 Ko ngā pouaru, ungā rawakoretia atu ana e koe,

whatiwhatiia ana ngā ringa o ngā pani.

10 Nā reira, karapotia pūtia ana koe e ngā māhanga,

raruraru ana koe i te wehi pā whakarere;

11 i te pōuri rānei, e kore ai koe e kite;

ā, nui atu te wai e taupoki nā i a koe.

12 "He teka ianei kei te wāhi tiketike o te rangi te Atua?

Tirohia atu anō hoki a runga o ngā whetū, tō rātou teitei!

13 Ā, e mea nā koe, ‘He aha tā te Atua e mōhio ai?’

E puta mai rānei tāna whakawā i roto i te kapua pōuri?

14 Ko tōna wāhi ngaro ko ngā kapua mātotoru, tē kite ia;

kei te taiāwhio anō ia i ngā rangi.

15 Ka mau tonu rānei koe ki te ara ō mua,

i haerea rā e ngā tāngata kikino?

16 I kapohia atu nei i te mea kāhore anō i rite ō rātou rā;

tāhoroa ana tō rātou tūranga anō he awa.

17 I mea nei ki te Atua, ‘Mawehe atu i a mātou’;

ā, ‘He aha e taea e te Kaha Rawa mō mātou?’

18 Heoi, i whakakīia e ia ō rātou whare ki ngā mea papai,

ko te whakaaro ia o te hunga kino e matara atu ana i ahau.

19 "E kite ana te hunga tika, ā, koa ana;

kataina iho rātou e te hunga harakore,

20 me te kī, ‘He pono kua haukotia te hunga i tahuri mai ki a tātou,

pau ake i te ahi te toenga o rātou.’

21 "Waiho ia hei hoa mōu, kātahi koe ka āta noho;

mā reira ka tae mai ai te pai ki a koe.

22 Tahuri mai rā ki te ture a tōna māngai,

rongoātia hoki āna kupu ki roto ki tōu ngākau.

23 Ki te hoki koe ki te Kaha Rawa, tērā koe e hangā;

ki te nekehia atu e koe te kino kia mamao i ōu tēneti.

24 Ā, ka whakapūranga koe i tāu taonga ki te puehu,

te kōura o Ōpira ki waenga i ngā kōhatu o ngā awa;

25 ā, ko te Kaha Rawa hei taonga mōu,

hei hiriwa utu nui ki a koe.

26 Ko reira hoki koe āhuareka ai ki te Kaha Rawa,

ā, ka ara ake tōu mata ki te Atua.

27 Ka īnoi anō koe ki a ia, ā, ka whakarongo mai ia ki a koe;

ka whakamanā anō e koe āu kupu taurangi.

28 Ka whakatakotoria hoki e koe he tikanga,

ā, ka whakapūmautia ki a koe;

ka whiti anō te mārama ki runga ki ōu ara.

29 Ki te makā koe e rātou ki raro, ka kī koe,

‘Tēnei anō he whakaarahanga ake’;

ka whakaorangia anō e ia te ngākau whakaiti.

30 Ka whakaorangia e ia te tangata ahakoa ehara i te harakore;

āe rā, ka whakaorangia ia e te mā o ōu ringa."

Elifáz utolsó beszéde: egyenest durva bűnökkel vádolja Jóbot, óvja vakmerő gondolkodástól és megtérésre inti

1 Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda: 2 Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos! 3 Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz? 4 A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled? 5 Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod? 6 Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted. 7 Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret. 8 A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta. 9 Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek. 10 Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés; 11 Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít! 12 Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak! 13 És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van? 14 Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár. 15 Az ősvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak; 16 A kik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?! 17 A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható? 18 Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem. 19 Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket: 20 Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg! 21 Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád. 22 Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit! 23 Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól. 24 Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat: 25 És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd. 26 Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled. 27 Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat. 28 Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik. 29 Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja. 30 Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.