Hopa 29

Te Kōrero Whakamutunga a Hopa i Tana Take

1 Ā, i kōrero tonu a Hopa i tāna pepeha, i mea:

2 "Auē, me i rite ki ngā marama ō mua,

ki ngā rā i tiaki ai te Atua i ahau!

3 I tīaho mai ai tāna rama ki tōku mātenga,

ā, nā tāna whakamārama i haere ai ahau i te pōuri;

4 me i pērā anō me ahau i ngā rā o tōku taiohitanga,

i te mea nei kei runga tō te Atua whakaaro puku i tōku tēneti;

5 i te mea e noho ana anō te Kaha Rawa i ahau,

ā, kei tētahi taha ōku āku tamariki, kei tētahi taha;

6 i horoia ai ōku takahanga ki te pata,

ā, rere mai ana ngā awa hinu ki ahau i roto i te kōhatu!

7 "I tōku haerenga atu ki te kūwaha ki te pā,

ā, whakapai ana i te nohoanga mōku i te waharoa,

8 ka kite ngā taitamariki i ahau, ā, piri ana rātou;

whakatika ana ngā koroheke, tū ana ki runga;

9 mutu pū te kōrero a ngā tino tāngata,

kua kōpania te ringa ki ō rātou māngai;

10 ngaro ana te reo o ngā rangatira,

piri ana ō rātou arero ki ō rātou ngao.

11 Nō te rongonga hoki o te taringa i ahau, manaaki ana i ahau;

te kitenga o te kanohi i ahau, whakaae mai ana ki āku mahi;

12 nō te mea nāku i whakaora te rawakore i a ia e karanga ana,

te pani me te tangata hoki kāhore nei ōna kaiāwhina.

13 I tau ki runga ki ahau te manaaki a te tangata e tata ana ki te whakangaromanga;

harakoa ana i ahau te ngākau o te pouaru.

14 I kākahuria e ahau te tika, ā, ko tērā tōku kākahu;

e rite ana tāku whakarite whakawā he koroka, he karauna.

15 He kanohi ahau ki te matapō,

he waewae ki te kopa.

16 He matua ahau ki ngā rawakore;

ā, i āta rapua e ahau te tikanga o te totohe

a te tangata kīhai nei ahau i mōhio.

17 Wāwāhia ana e ahau ngā kauae o te tangata kino,

ā, tākiritia mai ana e ahau tāna mea pāhua i roto i ōna niho.

18 "Kātahi ahau ka mea, ‘Tērā ahau e mate i roto i tōku ōhanga;

ka whakanuia ōku rā kia rite ki te onepū te maha.

19 Ko tōku pakiaka tautoro tonu ki ngā wai,

ā, i te pō tau ana te tōmairangi ki runga ki tōku peka;

20 ko tōku korōria hou tonu i roto i ahau,

ā, hoki ake ana te kaha o tāku kōpere i tōku ringa.’

21 "I whakarongo mai ngā tāngata ki ahau, i tatari,

whakarongo puku ana rātou i ahau e whakatakoto whakaaro ana.

22 I muri i āku kupu kore ake rātou kōrero anō;

māturuturu iho ana āku kupu ki runga ki a rātou.

23 I tāria mai ahau e rātou ānō ko te ua;

hāmama mai ana ō rātou māngai

ānō e tatari ana ki te ua ō muri.

24 Ka kata ahau ki a rātou, kīhai i whakaponohia e rātou;

kīhai hoki rātou i whakataka i te mārama o tōku mata.

25 Nāku tō rātou ara i whiriwhiri, ā, noho ana ahau hei rangatira,

noho ana hoki ahau ānō he kīngi i roto i te ope

i rite ahau ki te kaiwhakamārie o te hunga e tangi ana.

Jób rajzolja előbbi boldogságát

1 Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda: 2 Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem! 3 Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, s világánál jártam a setétet; 4 A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra! 5 Mikor még a Mindenható velem volt, és körültem voltak gyermekeim; 6 Mikor lábaimat édes tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott; 7 Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám: 8 Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek és állottak. 9 A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették. 10 A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt. 11 Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem. 12 Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége. 13 A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém. 14 Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem. 15 A vaknak én szeme valék, és a sántának lába. 16 A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém. 17 Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala. 18 Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim. 19 Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat. 20 Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben. 21 Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra. 22 Az én szavaim után nem szóltak többet, s harmatként hullt rájok beszédem. 23 Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra. 24 Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be. 25 Örömest választottam útjokat, mint főember ültem ott; úgy laktam ott, mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.