Hopa 1

Ko Hopa me Tana Whānau

1 Tērā tētahi tangata i te whenua o Uhu, ko Hopa tōna ingoa. Ā, ko taua tangata he tangata tapatahi, he tika, he tangata wehi ki te Atua, mawehe i te kino. 2 Nā, ka puta ōna uri, tokowhitu ngā tama, tokotoru ngā tamāhine. 3 Ko āna rawa hoki, e whitu mano ngā hipi, e toru mano ngā kāmera, ko ngā kau, e rima rau ngā ioka, e rima rau ngā kāihe uha, ā, ko āna pononga he tini noa atu. Nā reira, nui atu taua tangata i ngā tāngata katoa o te rāwhiti.

4 Nā, ka haere āna tama, ka takā he hākari ki ō rātou whare, he rā ki tō tēnei, he rā ki tō tēnei; ā, ka tukua he karere hei karanga i ō rātou tuāhine tokotoru kia kai tahi, kia inu tahi rātou. 5 Ā, ka taka ngā rā o tā rātou kai hākari, ka unga tāngata a Hopa, ā, whakatapua ana rātou, maranga wawe ana ia i te ata, whakaekea ana e ia he tahunga tinana, rite tonu ki a rātou katoa te maha; i mea hoki a Hopa, "Tērā pea kua hara āku tama, kua kanga ki te Atua i roto i ō rātou ngākau." Ko tā Hopa mahi tonu tēnei i ngā rā katoa.

6 Nā, i tētahi o aua rā ka haere mai ngā tama a te Atua, kia tū ai rātou i te aroaro o Ihowā, ā, haere ana mai a Hātana i roto i a rātou. 7 Nā, ka mea a Ihowā ki a Hātana, "I haere mai koe i hea?"

Anō rā ko Hātana ki a Ihowā, ka mea, "I te kōpikopiko, i te hāereere i te whenua."

8 Anō rā ko Ihowā ki a Hātana, "Kua mahara rānei tōu ngākau ki tāku pononga, ki a Hopa, kāhore hoki he rite mōna i te whenua, he tangata ngākau tapatahi, he tika, e wehi ana i te Atua, e mawehe ana i te kino?"

9 Anō rā ko Hātana ki a Ihowā, ka mea, "He wehi noa ianei tō Hopa i te Atua? 10 He teka ianei kua oti ia te karapoti e koe ki te taiepa, me tōna whare, me āna mea katoa? Kua manaakitia e koe te mahi a ōna ringa, kua nui haere hoki āna kararehe i runga i te whenua. 11 Engari totoro tōu ringa, pā atu ki āna mea katoa; inā, ka kanga ia i a koe ki tōu aroaro."

12 Anō rā ko Ihowā ki a Hātana, "Nanā, ko āna mea katoa kei tōu ringa, kaua ia tōu ringa e totoro ki a ia." Heoi, haere atu ana a Hātana i te aroaro o Ihowā.

Te Whakamātautau Tuatahi o Hopa

13 Nā, i tētahi o ngā rā i te mea e kai ana āna tama, āna tamāhine, e inu wāina ana i roto i te whare o tō rātou tuakana, 14 ka haere mai tētahi karere ki a Hopa, ka mea, "I te parau ngā kau, me te kai anō ngā kāihe i tō rātou taha, 15 nā, ka kōkiri mai ngā Hapeana, kāhakina ana rātou; ko ngā tāngata hoki, patua iho ki te mata o te hoari; ko ahau anake kua mawhiti mai, tōku kotahi, hei kōrero ki a koe."

16 I tēnei anō e kōrero ana, ka tae mai anō tētahi, ka mea, "Kua taka iho he ahi nā te Atua i te rangi, ā, toro ana i roto i ngā hipi, i ngā tāngata, ā, pau noa, ko ahau anake kua mawhiti mai, tōku kotahi, hei kōrero ki a koe."

17 I tēnei anō e kōrero ana, ka tae mai anō tētahi, ka mea, "Wehea ake e ngā Karari e toru ngā matua, huaki ana ki ngā kāmera, kāhakina ana e rātou; ko ngā tāngata patua iho ki te mata o te hoari, ā, ko ahau anake kua mawhiti mai, tōku kotahi, hei kōrero ki a koe."

18 I tēnei anō e kōrero ana, ka tae mai anō tētahi, ka mea, "Ko āu tama, ko āu tamāhine, i te kai, i te inu wāina i roto i te whare o tō rātou tuākana, 19 nā, ko te putanga mai o tētahi hau nui i te koraha, patu pū ki ngā koki e whā o te whare, hinga ana ki runga ki ngā taitamariki; mate ake rātou; ā, ko ahau anake kua mawhiti mai, tōku kotahi, hei kōrero ki a koe."

20 Kātahi ka whakatika a Hopa; haea ana e ia tōna koroka; heua ana tōna māhunga; takoto ana ki te whenua; koropiko ana, 21 ā, ka mea ia,

"I puta tahanga mai ahau i te kōpū o tōku whaea,

ā, ka hoki tahanga atu anō ahau ki reira.

Nā Ihowā i hōmai, nā Ihowā i tango;

kia whakapaingia te ingoa o Ihowā."

22 I tēnei katoa kīhai a Hopa i hara, kīhai anō i whakakūware ki tā te Atua.

A kegyes Jób jóléte

1 Vala Úz földén egy ember, a kinek Jób vala a neve. Ez az ember feddhetetlen, igaz, istenfélő vala és bűn-gyűlölő. 2 Születék pedig néki hét fia és három leánya. 3 És vala az ő marhája: hétezer juh, háromezer teve és ötszáz igabarom és ötszáz szamár; cselédje is igen sok vala, és ez a férfiú nagyobb vala keletnek minden fiánál. 4 Eljártak vala pedig az ő fiai egymáshoz és vendégséget szerzének otthon, kiki a maga napján. Elküldtek és meghívták vala az ő három hugokat is, hogy együtt egyenek és igyanak velök. 5 Mikor pedig a vendégség napjai sorra lejártak vala, elkülde értök Jób és megszentelé őket, és jóreggel felserkene és áldozik vala égőáldozattal mindnyájuk száma szerint; mert ezt mondja vala Jób: Hátha vétkeztek az én fiaim és gonoszt gondoltak az Isten ellen az ő szivökben! Így cselekedik vala Jób minden napon.

Jób önmegadása nehéz megpróbáltatásokban

6 Lőn pedig egy napon, hogy eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr előtt; és eljöve a Sátán is közöttök. 7 És monda az Úr a Sátánnak: Honnét jösz? És felele a Sátán az Úrnak és monda: Körülkerültem és át meg át jártam a földet. 8 És monda az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélő, és bűngyűlölő. 9 Felele pedig az Úrnak a Sátán, és monda: Avagy ok nélkül féli-é Jób az Istent? 10 Nem te vetted-é körül őt magát, házát és mindenét, a mije van? Keze munkáját megáldottad, marhája igen elszaporodott e földön. 11 De bocsássad csak rá a te kezedet, verd meg mindazt, a mi az övé, avagy nem átkoz-é meg szemtől-szembe téged?! 12 Az Úr pedig monda a Sátánnak: Ímé, mindazt, a mije van, kezedbe adom; csak ő magára ne nyujtsd ki kezedet. És kiméne a Sátán az Úr elől. 13 Lőn pedig egy napon, hogy az ő fiai és leányai esznek és bort isznak vala az ő elsőszülött bátyjoknak házában. 14 És követ jöve Jóbhoz, és monda: Az ökrök szántanak, a szamarak pedig mellettök legelésznek vala. 15 De a Sabeusok rajtok ütének és elhajták azokat, a szolgákat pedig fegyverrel ölék meg. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked. 16 Még szól vala ez, mikor jöve egy másik, és monda: Istennek tüze esék le az égből, és megégeté a juhokat és a szolgákat, és megemészté őket. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked. 17 Még ez is szól vala, mikor jöve egy másik, és monda: A Káldeusok három csapatot alkotának és ráütének a tevékre, és elhajták azokat; a szolgákat pedig fegyverrel ölék meg, csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked. 18 Még ez is szól vala, mikor jöve egy másik, és monda: A te fiaid és leányaid esznek és bort isznak vala az ő elsőszülött bátyjoknak házában; 19 És ímé nagy szél támada a puszta felől, megrendíté a ház négy szegeletét, és rászakada az a gyermekekre és meghalának. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked. 20 Akkor felkele Jób, megszaggatá köntösét, megberetválá a fejét, és a földre esék és leborula. 21 És monda: Mezítelen jöttem ki az én anyámnak méhéből, és mezítelen térek oda, vissza. Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úrnak neve! 22 Mindezekben nem vétkezék Jób, és Isten ellen semmi illetlent nem cselekedék.