1 Passaram sete anos, cinco meses e dez dias desde que os israelitas haviam sido levados para o cativeiro. Então alguns líderes vieram falar comigo para saber a vontade do Senhor. Eles chegaram e se sentaram na minha frente. 2 O Senhor falou comigo. Ele disse:
3 — Homem mortal, diga a esses líderes que o Senhor está dizendo isto: Vocês vieram para saber qual é a minha vontade? Pois eu juro pela minha vida que não deixarei que vocês me perguntem nada. Sou eu, o Senhor Deus, quem está falando.
4 — Homem mortal, você está pronto para julgar essa gente? Então julgue. Faça com que eles lembrem das coisas vergonhosas que os antepassados deles fizeram. 5 Diga tudo o que eu, o Senhor Deus, estou falando. No dia em que escolhi o povo de Israel, fiz uma promessa a eles. No Egito, mostrei aos israelitas quem eu era e disse: "Eu sou o Senhor, o Deus de vocês." 6 Nessa ocasião, prometi que ia tirá-los do Egito e guiá-los a uma terra que eu havia escolhido para eles, uma terra boa e rica, a melhor de todas. 7 Eu lhes disse: "Joguem fora os ídolos nojentos que vocês amam e não se manchem com os falsos deuses do Egito, pois o Deus de vocês sou eu, o Senhor." 8 Mas eles se revoltaram contra mim e não quiseram me ouvir. E não jogaram fora os seus ídolos nojentos, nem abandonaram os ídolos do Egito. Eu estava pronto para fazê-los sentir, ali no Egito, a força da minha ira. 9 Porém não fiz isso a fim de não trazer desonra para o meu nome. Pois, na presença do povo no meio do qual os israelitas estavam vivendo, eu havia anunciado que ia tirá-los do Egito.
10 — E assim os tirei do Egito e os levei para o deserto. 11 Eu lhes dei os meus mandamentos e lhes ensinei as minhas leis, que dão vida a quem os cumprir. 12 Como sinal da nossa aliança, mandei que eles guardassem o sábado e assim lembrassem que eu, o Senhor, os separo para que se dediquem somente a mim. 13 Mas também no deserto os israelitas se revoltaram contra mim. Desobedeceram às minhas leis e rejeitaram os meus mandamentos, que dão vida a quem os cumprir. Profanaram completamente o sábado. Eu estava pronto para fazê-los sentir a força da minha ira e acabar com eles ali no deserto. 14 E não os destruí a fim de não trazer desonra para o meu nome, pois as outras nações viram que tirei o povo de Israel do Egito. 15 Além disso, no deserto jurei que não os levaria à terra que eu tinha dado a eles, uma terra boa e rica, a melhor de todas. 16 Fiz esse juramento porque eles rejeitaram os meus mandamentos, desobedeceram às minhas leis e profanaram o sábado. Eles tinham prazer em adorar os seus ídolos.
17 — Porém eu tive pena deles e não os matei, nem acabei com eles lá no deserto. 18 Em vez disso, eu disse aos seus filhos: "Não guardem as leis que os seus antepassados fizeram; não sigam os costumes deles, nem se manchem com os seus ídolos. 19 Eu sou o Senhor, o Deus de vocês. Obedeçam às minhas leis e aos meus mandamentos. 20 Façam do sábado um dia sagrado, de modo que seja um sinal da aliança que fizemos. O sábado fará com que lembrem que eu sou o Senhor, o Deus de vocês."
21 — Mas esses filhos também se revoltaram contra mim. Desobedeceram às minhas leis e não guardaram os meus mandamentos, que dão vida a quem os cumprir. Eles profanaram o sábado. Eu estava pronto para fazê-los sentir a força da minha ira, matando todos ali no deserto. 22 Porém não os destruí a fim de não trazer desonra para o meu nome entre as nações que me viram tirar o povo de Israel do Egito. 23 Então fiz um novo juramento no deserto. Jurei que ia espalhar os israelitas pelo mundo inteiro. 24 Fiz isso porque rejeitaram os meus mandamentos, desobedeceram às minhas leis, profanaram o sábado e adoraram os mesmos ídolos que os seus antepassados tinham servido. 25 Então lhes dei leis más e mandamentos que não produzem vida. 26 Deixei que se tornassem impuros, trazendo as suas próprias ofertas; deixei que matassem os seus filhos mais velhos, oferecendo-os em sacrifício. Isso aconteceu para que ficassem cheios de medo e para mostrar que eu sou o Senhor.
27 — Por isso, homem mortal, conte aos israelitas o que eu, o Senhor Deus, estou dizendo a eles. Os pais deles também me insultaram de outro modo com a sua infidelidade: 28 quando eu os trouxe para a terra que havia jurado dar-lhes, eles viram os montes altos e as árvores que dão sombra e ofereceram sacrifícios em todos eles. Eles me fizeram ficar irado por causa dos sacrifícios que queimaram e das ofertas de bebidas que trouxeram. 29 Eu perguntei: "Que são esses lugares altos aonde vocês vão?" Por isso, desde aquele tempo eles têm sido chamados de "lugares altos". 30 Agora, diga aos israelitas o que estou dizendo. Por que é que vocês precisam cometer os mesmos pecados que os seus antepassados cometeram? Por que têm de correr atrás dos ídolos deles? 31 Até hoje, vocês apresentam as mesmas ofertas e se tornam impuros por causa dos mesmos ídolos, queimando vivos os seus filhos, como sacrifício. E aí vocês, israelitas, ainda vêm me perguntar o que eu quero. Juro pela minha vida, diz o Senhor Deus, que não deixarei que vocês me perguntem nada. 32 Vocês já resolveram que querem ser como as outras nações, como aquela gente que mora em outros países e adora árvores e pedras. Mas isso nunca acontecerá.
33 — Juro pela minha vida, diz o Senhor Deus, que governarei vocês com mão forte, com todo o meu poder e a minha ira. 34 Mostrarei a vocês o meu poder e a minha ira quando eu os ajuntar e trouxer de volta de todos os países por onde foram espalhados. 35 Eu os levarei ao "Deserto das Nações" e ali os julgarei cara a cara. 36 Eu os condenarei agora como condenei os seus antepassados no deserto do Sinai! — diz o Senhor Deus.
37 — Eu os dominarei com firmeza e farei com que obedeçam à minha aliança. 38 Tirarei do meio de vocês os que são rebeldes e pecadores. Eu os tirarei das terras onde agora estão vivendo, porém não os deixarei voltar à terra de Israel. Então eles ficarão sabendo que eu sou o Senhor.
39 O Senhor Deus diz:
— E agora todos vocês, israelitas, continuem a adorar os seus ídolos! Mas aviso que mais tarde terão de me obedecer e nunca mais desonrarão o meu nome, apresentando ofertas aos seus ídolos. 40 Lá na terra de Israel, no meu monte santo, no monte alto de Israel, todos vocês, povo de Israel, me adorarão. Ficarei contente com vocês e esperarei que me tragam os seus sacrifícios, as suas melhores ofertas e os seus presentes santos. 41 Eu farei com que voltem dos países onde estão espalhados, e os ajuntarei, e então aceitarei os sacrifícios que vocês queimam. E assim mostrarei às outras nações que eu sou santo. 42 Quando eu os trouxer de volta a Israel, à terra que prometi dar aos seus antepassados, vocês ficarão sabendo que eu sou o Senhor. 43 Então vocês lembrarão de todas as coisas vergonhosas que fizeram e de como se tornaram impuros. Ficarão com nojo de vocês mesmos, por causa de todas as coisas más que fizeram. 44 Vocês, israelitas, ficarão sabendo que eu sou o Senhor, pois não os trato como merecem por causa das suas ações más e perversas; mas o que faço é para proteger a minha honra. Eu, o Senhor Deus, falei.
45 O Senhor me disse o seguinte:
46 — Homem mortal, olhe para o Sul . Fale contra o Sul e profetize contra a floresta do Sul. 47 Diga a essa floresta que escute, pois o Senhor Deus está dizendo o seguinte: "Vejam! Estou acendendo um fogo que destruirá todas as árvores secas e todas as árvores verdes daí! Nada poderá apagar as chamas; elas se espalharão do Sul ao Norte e queimarão todos os rostos. 48 Todos verão que fui eu, o Senhor, que acendi esse fogo, fogo que ninguém pode apagar."
49 Eu respondi:
— Ó Senhor, meu Deus, não me faça dizer essas coisas, pois todos estão dizendo que eu falo somente por meio de comparações.
1 A hetedik esztendőben, az ötödik hónap tizedikén eljöttek hozzám néhányan Izráel vénei közül megkérdezni az URat, és leültek előttem.
2 Akkor így szólt hozzám az ÚR igéje:
3 Emberfia, szólj Izráel véneihez, és mondd nekik: Ezt mondja az én Uram, az ÚR: Azért jöttetek, hogy megkérdezzetek engem? Életemre mondom: Nem hagyom, hogy kérdezgessetek! - így szól az én Uram, az ÚR.
4 Akarsz-e ítélkezni fölöttük, emberfia, akarsz-e? Akkor add tudtukra elődeik utálatos dolgait!
5 Ezt mondd nekik: Így szól az én URam, az ÚR: Amikor kiválasztottam Izráelt, fölemelt kézzel tettem esküt Jákób háza ivadékainak. Megismertettem magam velük Egyiptom földjén, és fölemelt kézzel tettem esküt, amikor ezt mondtam: Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek!
6 Akkor fölemelt kézzel tettem esküt, hogy kihozom őket Egyiptom földjéről abba az országba, amelyet kiszemeltem nekik: tejjel és mézzel folyó föld az, minden ország ékessége.
7 Akkor ezt mondtam nekik: Vessétek el mindnyájan szemetek elől a förtelmes bálványokat, ne tegyétek magatokat tisztátalanná Egyiptom bálványisteneivel! Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek!
8 De engedetlenek voltak velem szemben, és nem akartak hallgatni rám. Senki sem vetette el szeme elől a förtelmes bálványokat, és nem hagyták el Egyiptom bálványisteneit. Ezért azt mondtam, hogy kitöltöm rajtuk haragomat, és végzek velük haragomban ott, Egyiptom országában.
9 De mást tettem nevemért, hogy ne gyalázzák azt azok a népek, amelyek között éltek, és amelyek előtt megismertettem magamat velük. Kihoztam őket Egyiptomból.
10 Kihoztam őket Egyiptomból, és elvittem őket a pusztába.
11 Rendelkezéseket adtam nekik, és megismertettem velük törvényeimet, amelyek által él az ember, ha megtartja azokat.
12 A nyugalom napjait is nekik adtam, annak jeléül, hogy van közünk egymáshoz, és megtudják, hogy én vagyok az ÚR, aki megszentelem őket.
13 De engedetlen volt velem szemben Izráel háza a pusztában: rendelkezéseimet nem követték, és törvényeimet megvetették, pedig ha az ember teljesíti azokat, él általuk. A nyugalom napjait is igen meggyalázták. Ezért azt mondtam, hogy kitöltöm rajtuk haragomat a pusztában, és végzek velük.
14 Mégis másként bántam velük nevemért, hogy ne gyalázzák azt azok a népek, amelyeknek szeme láttára kihoztam őket.
15 De fölemelt kézzel tettem esküt a pusztában, hogy nem viszem be őket arra a földre, amelyet nekik akartam adni - tejjel és mézzel folyó föld az, minden ország ékessége -
16 mivel törvényeimet megvetették, nem követték rendelkezéseimet, és a nyugalom napjait meggyalázták, mert bálványaikhoz vonzódott szívük.
17 Mégis megszántam őket: nem pusztítottam el őket, és nem végeztem velük a pusztában.
18 De azt mondtam fiaiknak a pusztában: Ne kövessétek atyáitok szokásait, ne az ő törvényeikhez igazodjatok, és ne tegyétek magatokat tisztátalanokká bálványaikkal!
19 Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek! Az én rendelkezéseimet kövessétek, az én törvényeimhez igazodjatok, és azokat teljesítsétek!
20 Szenteljétek meg a nyugalom napjait annak jeléül, hogy közünk van egymáshoz, és megtudjátok, hogy én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek.
21 De a fiak is engedetlenek voltak velem szemben, nem követték rendelkezéseimet, nem tartották meg és nem teljesítették törvényeimet, pedig ha az ember teljesíti azokat, él általuk. A nyugalom napjait is meggyalázták. Ezért azt mondtam, hogy kitöltöm rajtuk lángoló haragomat, és elbánok velük haragomban a pusztában.
22 Mégis visszavontam a kezemet, és másként bántam velük nevemért, hogy ne gyalázzák azt azok a népek, amelyeknek szeme láttára kihoztam őket.
23 De fölemelt kézzel tettem esküt a pusztában, hogy elszélesztem őket a népek között, és szétszórom őket az országokba,
24 mivel törvényeimet nem teljesítették, rendelkezéseimet megvetették, a nyugalom napjait meggyalázták, és atyáik bálványain járt a szemük.
25 Ezért én is hagytam, hogy legyenek olyan rendelkezéseik, amelyek nem jók, és olyan törvényeik, amelyek által nem élnek.
26 Hagytam, hogy tisztátalanokká váljanak ajándékaikkal, amikor áldozatul elégettek minden elsőszülöttet; hagytam, hogy maguk is megrémüljenek, és megtudják, hogy én vagyok az ÚR!
27 Ezért, emberfia, szólj Izráel házához, és mondd meg nekik: Így szól az én Uram, az ÚR: Még azzal is megcsúfoltak engem őseitek, hogy hűtlenséget követtek el ellenem.
28 Mert én bevezettem őket abba az országba, amelyről fölemelt kézzel tettem esküt, hogy nekik adom, ők azonban ahol csak láttak egy magas halmot vagy egy lombos fát, ott vágták le véresáldozataikat, ott bosszantottak áldozati ajándékukkal, ott mutatták be engesztelő illatáldozataikat, és ott öntötték ki italáldozataikat.
29 Akkor ezt mondtam nekik: Mire való az a halom, ahová áldozni jártok? Azért nevezik ezeket áldozóhalmoknak még ma is.
30 Ezért mondd meg Izráel házának: Így szól az én Uram, az ÚR: Őseitek módján teszitek tisztátalanná magatokat, és az ő förtelmes bálványaikkal paráználkodtok!
31 Tisztátalanokká teszitek magatokat, amikor ajándékot hoztok, és elégetitek áldozatul fiaitokat bálványaitoknak mindmáig! És én engedjem, hogy kérdezgessetek engem, Izráel háza? Életemre mondom - így szól az én URam, az ÚR -, nem hagyom, hogy kérdezgessetek!
32 Semmi sem lesz abból, amin ti gondolkoztok, amikor azt mondjátok: Legyünk olyanok, mint más nemzetek, mint a többi országok népei, akik fát és követ tisztelnek.
33 Életemre mondom - így szól az én Uram, az ÚR -, hogy királyotok maradok erős kézzel és kinyújtott karral, de kiáradó, lángoló haraggal is
34 Kivezetlek majd benneteket a népek közül, és összegyűjtelek az országokból, amelyekbe szétszóródtatok, erős kézzel, kinyújtott karral és kiáradó, lángoló haraggal!
35 Elvezetlek benneteket a népek pusztájába, ahol szemtől-szembe állva törvénykezem veletek.
36 Ahogyan őseitekkel törvénykeztem Egyiptom pusztájában, úgy törvénykezem veletek - így szól az én URam, az ÚR.
37 Átterellek benneteket pásztorbotom alatt, és beveszlek a szövetség kötelékébe.
38 Megtisztítlak benneteket az ellenem lázadóktól és hitszegőktől; és kivezetem őket abból az országból, amelyben jövevények voltak, de Izráel földjére nem fognak bemenni. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR!
39 Ti azért, Izráel háza - így szól az én Uram, az ÚR -, kövessétek csak mindnyájan bálványaitokat, és tiszteljétek őket! De majd egyszer hallgatni fogtok rám, és többé nem gyalázzátok meg szent nevemet ajándékaitokkal és bálványaitokkal
40 Mert szent hegyemen, Izráel magas hegyén - így szól az én URam, az ÚR -, ott fog tisztelni engem Izráel egész háza, mindnyájan azon a földön. Ott gyönyörködöm majd bennük, és oda hozatom veletek felajánlásaitokat, az első termés áldozatát, és mindazt, amit nekem szenteltek.
41 Gyönyörködöm bennetek, mint a kedves illatú áldozatban, amikor kivezetlek a népek közül, és összegyűjtelek azokból az országokból, amelyekbe szétszóródtatok, és a népek szeme láttára bebizonyítom rajtatok, hogy szent vagyok.
42 Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR, amikor beviszlek benneteket Izráel földjére, abba az országba, amelyről fölemelt kézzel tettem esküt, hogy őseiteknek adom.
43 Ott majd visszagondoltok arra, hogyan éltetek, és mi mindent tettetek: hogyan tettétek magatokat tisztátalanokká. Akkor megundorodtok magatoktól, olyan sok gonoszságot követtetek el.
44 Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR. Az én nevemért, nem pedig a ti gonosz életetek és romlott tetteitek szerint bánok így veletek, Izráel háza! - így szól az én Uram, az ÚR.
45 Így szólt hozzám az ÚR igéje:
46 Emberfia, vesd tekintetedet déli irányba, mondj szózatot dél felé, és prófétálj a déli vidék erdeje ellen!
47 Ezt mondd a délen fekvő erdőnek: Hallgasd meg az ÚR igéjét! Így szól az én URam, az ÚR: Én tüzet gyújtok benned, és az megemészt benned minden zöldellő fát és minden kiszáradt fát. Nem alszik el a lobogó láng, és megperzselődik benne minden arc déltől északig.
48 És látni fogja minden élő, hogy én, az ÚR, gyújtottam fel, nem is fog elaludni!
49 Én azonban ezt mondtam: Ó, Uram, URam! Ők azt mondják rólam: Ez folyton példázatokat mond!