1 O Senhor me disse o seguinte:

2 — Homem mortal, fale contra Jerusalém. Fale contra os lugares onde o povo adora. Avise a terra de Israel 3 que eu, o Senhor, estou dizendo isto: "Eu estou contra vocês. Vou tirar a minha espada e matar todos, tanto os bons como os maus. 4 Usarei a minha espada contra todos, do Sul ao Norte. 5 Todos ficarão sabendo que eu, o Senhor, tirei a minha espada da bainha e que não vou guardá-la."

6 — Homem mortal, fique gemendo como se o seu coração estivesse arrebentando de desespero. Vá para um lugar onde todos possam ver você e solte gemidos de tristeza. 7 Quando perguntarem por que você está gemendo, responda que é por causa daquilo que vai acontecer. Diga que eles perderão a coragem. Os corações deles ficarão cheios de medo, os braços ficarão moles e os joelhos tremerão. O tempo chegou; já está aqui. Eu, o Senhor Deus, estou falando.

8 O Senhor me disse o seguinte:

9 — Homem mortal, profetize. Diga ao povo que eu, o Senhor, estou dizendo isto:

"A espada, a espada está afiada e brilhando.

10 Ela está afiada para matar

e polida para brilhar como relâmpago.

Não pode haver alegria,

pois o meu povo rejeitou todos os conselhos e castigos.

11 A espada está sendo polida,

está pronta para ser usada.

Está afiada e polida

para ser posta nas mãos de um matador.

12 Grite e solte gemidos, homem mortal;

essa espada é para atacar o meu povo

e todos os líderes de Israel.

Eles serão mortos com todo o resto do meu povo.

Bata no peito em sinal de desespero.

13 Estou pondo o meu povo à prova;

se não quiserem se arrepender,

todas essas coisas acontecerão a eles.

Sou eu, o Senhor Deus, quem está falando."

14 — Agora, homem mortal, profetize. Bata palmas, e a espada ferirá muitas vezes. É uma espada que mata, uma espada que produz terror e matança. 15 Ela faz o meu povo perder a coragem e tropeçar. Estou ameaçando a cidade deles com a espada que brilha como o relâmpago e que está pronta para matar. 16 Espada afiada, corte à direita e à esquerda! Corte em todos os lados para onde você virar. 17 Eu também baterei palmas, e a minha ira passará. Eu, o Senhor, falei.

18 O Senhor me disse o seguinte:

19 — Homem mortal, marque duas estradas por onde o rei da Babilônia poderá vir com a sua espada. As duas devem começar no mesmo país. Ponha placas indicando onde as estradas se dividem em duas. 20 Uma placa mostrará ao rei o caminho para a cidade amonita de Rabá, e a outra, para Jerusalém, a cidade cercada de muralhas, que fica em Judá. 21 O rei da Babilônia para na encruzilhada da estrada. E, a fim de saber que caminho tomar, ele sacode as flechas , faz perguntas aos seus deuses e examina o fígado de um animal que foi oferecido em sacrifício. 22 Agora, a sua mão direita está segurando a flecha marcada com a palavra "Jerusalém". É para o rei da Babilônia ir, soltar gritos de guerra, preparar máquinas de derrubar muralhas, colocá-las na frente dos portões e levantar rampas e torres de ataque. 23 O povo de Jerusalém não quer acreditar nisso por causa dos acordos que eles fizeram. Mas esta profecia é para fazer com que lembrem dos seus pecados, é um sinal de que serão presos. 24 Isso é o que eu, o Senhor Deus, estou dizendo. Todos podem ver os seus pecados. Todo o mundo sabe o quanto vocês são culpados. Em cada ação que praticam, vocês mostram os seus pecados. Vocês estão condenados, e eu os entregarei aos seus inimigos.

25 — Você, governador de Israel , é perverso e não teme a Deus, e por isso o seu dia, o dia do seu castigo final, também está chegando. 26 A sua coroa e o seu turbante serão tirados. As coisas não vão continuar como estão. Os pobres terão poder, e os que estão no poder serão rebaixados. 27 Destruição! Destruição! Sim! Destruirei a cidade. Mas isso não acontecerá até que venha aquele a quem vou entregar a cidade. Eu, o Senhor Deus, falei.

28 — Homem mortal, profetize. Anuncie aquilo que eu, o Senhor Deus, estou dizendo aos amonitas, que estão insultando o povo de Israel. Diga isto:

"A espada está pronta para destruir;

está polida para matar

e para brilhar como o relâmpago."

29 — Amonitas, as suas visões são falsas, e as profecias que fazem são mentiras. Vocês são maus e perversos. O seu dia está chegando, o dia do seu castigo final. A espada cairá sobre o pescoço de vocês.

30 — Amonitas, ponham a sua espada na bainha. Eu os julgarei no lugar onde foram criados, na terra onde nasceram. 31 Quando a minha ira cair sobre vocês, ela os queimará como labaredas de fogo. Eu os entregarei a homens violentos, preparados para destruir. 32 Vocês serão destruídos pelo fogo. O seu sangue será derramado no seu próprio país, e ninguém nunca mais lembrará de vocês. Eu, o Senhor, falei.

1 Ezért így szólt hozzám az ÚR igéje:

2 Emberfia, vesd tekintetedet Jeruzsálem felé, mondj szózatot a szent helyekről, és prófétálj Izráel földje ellen!

3 Mondd Izráel földjéről: Így szól az ÚR: Én rád támadok, kihúzom kardomat hüvelyéből, és kiirtok belőled igazat és bűnöst.

4 Mivel ki akarok irtani belőled igazat és bűnöst, azért jön ki kardom hüvelyéből mindenki ellen déltől északig.

5 Akkor majd megtudja mindenki, hogy én, az ÚR, húztam ki kardomat hüvelyéből: nem is tér az vissza!

6 Te, emberfia, sóhajtozz! Roskadozó derékkal, keservesen sóhajtozz a szemük láttára!

7 Ha majd megkérdezik tőled, hogy miért sóhajtozol, így felelj: Egy hír miatt, amely ha ideér, megdermed minden szív, elerőtlenedik minden kéz, elcsügged minden lélek, és minden térd vizes lesz. Íme, eljön és beteljesül! - így szól az én Uram, az ÚR.

8 Így szólt hozzám az ÚR igéje:

9 Emberfia, prófétálj, és mondd meg! Így szól az én Uram: Ezt mondd: Kard, kard! Ki van köszörülve, ki is van fényesítve!

10 Ki van köszörülve, hogy vadul mészároljon, ki van fényesítve, hogy villámokat szórjon. Örüljünk-e annak, hogy fiamnak királyi pálcája van, mikor minden fa megveti?

11 Odaadta azt, hogy kifényesítve kézbe fogják. Kiköszörült, kifényesített kard ez, arra való, hogy gyilkos kézbe adják.

12 Kiálts és jajgass, emberfia, mert ez történik népemmel, Izráel minden főrangú emberével: kardélre hányják őket népemmel együtt. Azért fájdalmadban verd a melledet!

13 Mert megvolt a próbatétel, de mit ér az? Ha van is még királyi pálca, megvetett az, nem marad meg! - így szól az én URam, az ÚR.

14 Te azért, emberfia, prófétálj! Csapd össze a kezedet! Kétszeres, sőt háromszoros erejű lesz a kard: sebeket osztó kard ez, nagy öldöklésnek a kardja, amely ott jár közöttük.

15 Azért, hogy kétségbeessék a szív, és sokan elessenek, minden városkapu ellen öldöklő kardot küldtem. Arra készült, hogy villámokat szórjon, ki van fényesítve, hogy öldököljön.

16 Vágj élesen jobb felé, fordulj, és vágj bal felé, amerre csak fordítanak!

17 Akkor én is összecsapom a kezemet, és lecsillapul lángoló haragom! Én, az ÚR, szóltam!

18 Így szólt hozzám az ÚR igéje:

19 Te, emberfia, rajzolj magad elé két utat, amelyen feljön Babilónia királyának kardja: egy országból induljon ki mindkettő! Azután faragj útjelzőt&#59; a város felé vezető út elágazásához faragd!

20 Rajzolj utat, amelyen jön a kard Rabbat-Ammón ellen, meg Júda és a megerősített Jeruzsálem ellen!

21 Mert odaáll Babilónia királya a válaszútra, a két út elejére, hogy jósoltasson, megrázza a nyilakat, megkérdezze a bálványokat, megnézze a májat.

22 A jóslat jobb felé, Jeruzsálem felé mutat. Faltörő kosokat helyez el, gyilkos parancsra nyitja a száját, nagy harci kiáltást hallat, faltörő kosokat helyez el a kapukkal szemben, sáncot emeltet, és ostromgépeket építtet.

23 De ezt ők hiábavaló jósolgatásnak tartják, esküvel is bizonygatják. Az ÚR majd emlékezteti őket bűnükre, és megfogja őket.

24 Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Mivel emlékezetben marad bűnötök, lelepleződik hűtlenségetek, és kiderül, hogy minden tettetek vétkes volt: mivel ez emlékezetben marad, kézre kerültök!

25 Neked pedig, te gyalázatos bűnös, Izráel fejedelme, akinek eljön a napja az utolsó bűntett idején,

26 ezt mondja az én Uram, az ÚR: Félre a süveggel, le a koronával! Nem marad úgy, ahogyan most van! Legyen a magas alacsony, és legyen az alacsony magas!

27 Rommá, rommá, rommá teszem, amilyen még nem volt ez&#59; míg majd eljön, akié az ítélet, mert neki adom!

28 Te, emberfia, prófétálj és mondd meg! Ezt mondja az én Uram, az ÚR az ammóniakról és gyalázkodásukról: Így beszélj: Kard, kard! - amely ki van húzva, hogy öldököljön, ki van fényesítve, hogy megsemmisítsen és villámokat szórjon!

29 Mivel téged hiábavaló látomásokkal és hazug jóslatokkal ámítanak, hogy odatesznek téged a gyalázatos bűnösök nyakára, akiknek eljön a napja az utolsó bűntett idején:

30 térjen vissza a kard a hüvelyébe! Teremtésed helyén, származásod földjén ítélkezem fölötted!

31 Kiárasztom rád bosszús haragomat, viharként török rád haragom tüzével&#59; vad indulatú emberek kezébe adlak, akik mesterei a pusztításnak.

32 A tűz eledele leszel, véredet fölissza a föld, nem is fognak rád emlékezni! - Én, az ÚR, megmondtam!