A panela enferrujada

1 No ano nove do nosso cativeiro, no dia dez do décimo mês , o Senhor me disse o seguinte:

2 Homem mortal, escreva a data de hoje porque este é o dia em que o rei da Babilônia está começando o cerco de Jerusalém . 3 Conte ao meu povo rebelde esta comparação que eu, o Senhor Deus, tenho para eles:

"Ponha a panela no fogo e encha com água.

4 Coloque dentro os melhores pedaços de carne —

a alcatra e o filé.

Encha também a panela com os melhores pedaços de carne com osso.

5 Pegue a carne do melhor carneiro

e amontoe lenha debaixo da panela.

Deixe a água ferver;

ferva os ossos e a carne."

6 Agora, o que o Senhor Deus está dizendo é isto:

— Ai da cidade dos assassinos! É como uma panela enferrujada, que nunca foi lavada. Tira-se de dentro dela a carne, pedaço por pedaço, e não sobra nada. 7 Havia crime de morte na cidade, mas o sangue não foi derramado no chão, onde o pó o poderia esconder . O sangue foi derramado sobre a rocha nua. 8 Deixei o sangue ali, onde não pode ser escondido, onde com ódio está pedindo vingança.

9 Por isso, o Senhor Deus está dizendo o seguinte:

— Ai da cidade dos assassinos! Eu mesmo empilharei lenha para a fogueira. 10 Traga mais lenha! Acenda o fogo! Cozinhe a carne! Deixe o caldo ferver até secar! Que os ossos fiquem torrados! 11 Agora, deixe a panela vazia em cima das brasas até que fique vermelha. Assim o fogo acabará com a ferrugem, e a panela deixará de ser impura. 12 Trabalho perdido! Toda a ferrugem não vai desaparecer nas chamas. 13 Jerusalém, os seus atos imorais mancharam você. Eu tentei purificá-la, mas você continuou impura. Você não será pura de novo até que sinta toda a força da minha ira. 14 Sou eu, o Senhor, quem está falando. Chegou a minha hora de agir. Não esquecerei os seus pecados; não terei dó nem piedade. Você será castigada pelo que tem feito. Eu, o Senhor Deus, falei.

A morte da esposa do profeta

15 O Senhor me disse o seguinte:

16 Homem mortal, com um só golpe, vou levar aquela que você mais ama. Não reclame, não chore, não derrame lágrimas. 17 Não deixe que ninguém ouça os seus gemidos. Não ande sem chapéu ou descalço, como sinal de luto. Não cubra o rosto, nem coma a comida que oferecem nos sepultamentos.

18 De manhã eu estava falando com o povo, e à noite a minha esposa faleceu. No dia seguinte, fiz como o Senhor havia mandado. 19 Então o povo me perguntou:

— Por que você está agindo assim?

20 Aí eu disse:

— O Senhor falou comigo e me disse 21 para dar a vocês, israelitas, esta mensagem: Vocês estão orgulhosos porque o Templo é tão firme. Vocês gostam de olhar para ele e de visitá-lo, porém o Senhor Deus o tornará impuro. Os seus filhos e filhas que ficaram em Jerusalém serão mortos na guerra. 22 Aí vocês vão fazer como eu fiz. Vocês não cobrirão o rosto, nem comerão a comida que oferecem nos sepultamentos. 23 Vocês não andarão sem chapéu nem descalços; não vão pôr luto, nem vão chorar. Por causa dos seus pecados, vocês se acabarão e ficarão gemendo juntos. 24 Assim eu, Ezequiel, serei um sinal para vocês. Vocês farão tudo o que eu fiz. O Senhor diz que, quando isso acontecer, vocês ficarão sabendo que ele é o Senhor Deus.

25 O Senhor disse:

— Agora, homem mortal, vou tirar deles o Templo, que é firme, que era o orgulho e a alegria deles, e que gostavam tanto de admirar e de visitar. E também vou tirar os seus filhos e as suas filhas. 26 No dia em que eu fizer isso, alguém que escapar da destruição virá para contar o que aconteceu. 27 Nesse dia, você poderá falar outra vez e conversar com aquele que escapou. Nesse dia, você será um sinal para os israelitas, e eles ficarão sabendo que eu sou o Senhor.

1 Így szólt az ÚR igéje hozzám a kilencedik évben, a tizedik hónap tizedikén:

2 Emberfia! Írd föl magadnak ezt a nevezetes napot, éppen a mai napot: Babilónia királya éppen a mai napon indított támadást Jeruzsálem ellen.

3 Mondj példázatot az engedetlen népről, és mondd nekik: Így szól az én Uram, az ÚR: Tedd föl a fazekat, tedd föl, vizet is tölts belé!

4 Rakj bele húsdarabokat, csupa jó darabokat, combot és lapockát, a legjava csontokkal rakd tele!

5 A nyáj legjavából vedd azt, és rakj alá körben fát! Főzd a húsdarabokat, míg csak meg nem főnek a csontok is benne!

6 Ezzel azt mondja az én Uram, az ÚR: Jaj a vérontó városnak, e rozsdás fazéknak, mert a rozsdája nem megy le róla! Szedd ki belőle egyik darabot a másik után válogatás nélkül.

7 Mert ott van benne a vér, melyet a csupasz kőre ontott, nem a földre öntötte, hogy a por betakarhatná,

8 így keltett haragot, így indított bosszúra. Én is kiontom a vérét a csupasz kőre, hogy ne lehessen betakarni!

9 Azért ezt mondja az én Uram, az ÚR: Jaj a vérontó városnak! Én is nagy máglyát rakatok:

10 hozzatok sok fát, gyújtsatok nagy tüzet, főzzétek puhára a húst, hadd főjön szét teljesen, égjenek oda a csontok!

11 Hagyjátok üresen állni a parázson, hadd tüzesedjék át, legyen izzó a rézfazék, hogy megolvadjon benne a tisztátalanság, leégjen róla a rozsda!

12 Kimerítő volt a fáradozás, mégsem ment le róla a sok rozsda, a tűzben is rajta maradt a rozsda!

13 Galád tisztátalanságodban akartalak ugyan tisztogatni, de nem tisztultál meg, Nem is tisztulsz meg tisztátalanságodtól, míg ki nem töltöm rajtad haragomat.

14 Én, az ÚR, megmondtam, be is teljesedik, mert véghezviszem! Nem engedek, nem szánakozom, és nem könyörülök! Aszerint ítéllek el, ahogyan éltél, és amit tettél! - így szól az én URam, az ÚR.

15 Így szólt hozzám az ÚR igéje:

16 Emberfia! Én most elveszem tőled hirtelen halállal azt, aki neked kedves, de te ne gyászold, ne sirasd, könnyedet se hullasd!

17 Csak halkan sóhajtozz, ne gyászold úgy, ahogy a halottakat szokták! Tedd föl a fejdíszedet, és kösd a lábadra sarudat, ne takard el a bajuszodat, és ne edd a gyászolók kenyerét!

18 Elmondtam ezt reggel a népnek&#59; estére meghalt a feleségem. Másnap reggel a kapott parancs szerint cselekedtem.

19 Ekkor a nép ezt mondta nekem: Magyarázd meg, hogy mit jelent az, amit előttünk csinálsz!

20 Ezt feleltem nekik: Így szólt hozzám az ÚR igéje:

21 Mondd meg Izráel házának: Így szól az én Uram, az ÚR: Én most meggyalázottá teszem szentélyemet, erősségeteket, melyre büszkék vagytok, amely nektek kedves, amely után vágyódtok&#59; fiaitok és leányaitok pedig, akiket ott hagytatok, fegyvertőlesnek el.

22 Azt fogjátok csinálni, amit én csináltam: nem takarjátok el bajuszotokat, és nem eszitek a gyászolók kenyerét.

23 Fejdísz lesz a fejeteken, saru a lábatokon&#59; nem fogtok gyászolni, sem sírni, hanem elsorvadtok bűneitek miatt, és csak sóhajtoztok egymás közt.

24 Ezékiel pedig példa lesz számotokra: amit ő csinált, ugyanazt csináljátok ti is. Amikor ez bekövetkezik, akkor megtudjátok, hogy én, az ÚR, ÚR vagyok!

25 Hozzád pedig, emberfia, azon a napon, amelyen elveszem tőlük erősségüket, ékességüket, amelynek örülnek, amely kedves nekik és amely után vágyódnak, meg a fiaikat és leányaikat,

26 azon a napon egy menekült jön hozzád, hogy hírt hozzon neked.

27 Azon a napon megnyílik majd a szád, beszélni fogsz a menekülttel, és többé nem kell hallgatnod. Intő jel leszel számukra, és megtudják majd, hogy én vagyok az ÚR.