1 Eis que em justiça reinará um rei, e em retidão governarão príncipes.2 Um varão servirá de abrigo contra o vento, de esconderijo contra a tempestade, de rios de água numa terra árida, e de sombra de uma grande penha numa terra sedenta.3 Os olhos dos que vêem, não se ofuscarão, e os ouvidos dos que ouvem escutarão.4 Também o coração dos temerários entenderá o conhecimento, e a língua dos gagos estará pronta a falar distintamente.5 O tolo não será mais chamado nobre, nem o fraudulento será mais intitulado generoso.6 Pois o tolo falará tolices, e o seu coração obrará a iniqüidade, para praticar a profanidade e proferir erros contra Jeová, para deixar vazia a alma do faminto e fazer faltar a bebida ao sedento.7 Também as maquinações do fraudulento são más; é ele quem forma planos sinistros para perder os mansos com palavras mentirosas, ainda quando o pobre fala o que é justo.8 O nobre, porém, forma planos nobres, e neles permanecerá.9 Levantai-vos, mulheres indolentes, e ouvi a minha voz; escutai, filhas descuidadas, o meu discurso.10 Num ano e dias sereis perturbadas, mulheres descuidadas: pois a víndima está consumida, e não virá a colheita.11 Tremei, mulheres indolentes, turbai-vos, ó descuidadas; despi-vos, ponde-vos nuas e cingi de saco os vossos lombos.12 Baterão nos seus peitos por causa dos campos aprazíveis, por causa da vinha frutífera.13 Espinhos e abrolhos virão sobre a terra do meu povo, sobre todas as casas de alegria numa cidade jubilosa.14 O palácio será abandonado; a cidade populosa ficará deserta; o outeiro e a atalaia servirão de covis para sempre, folga dos asnos monteses, e pasto dos rebanhos;15 até que sobre nós se derrame o espírito lá do alto, o deserto se torne em campo fértil e o campo fértil seja reputado por um bosque.16 Então o juízo habitará no deserto, e a justiça morará no campo fértil.17 A obra da justiça será a paz; e o efeito da justiça será o sossego e confiança para sempre.18 O meu povo habitará em morada de paz, e em lugares quietos de descanso.19 Mas haverá saraiva quando cair o bosque, e a cidade será de todo abatida.20 Felizes sois vós os que semeais junto a todas as águas, que deixais livres os pés do boi e do jumento.

1 Ímé, igazság szerint uralkodik a király, és a fejedelmek fõk lesznek az ítélettételben;2 Olyan lesz mindegyik, mint a rejtek szél ellen, mint oltalom zivatar ellen, mint patakok száraz vidéken, mint nagy kõszál árnyéka a szomjúhozó földön.3 És nem lesznek zárva többé a látóknak szemei, és a hallók fülei figyelmeznek;4 A hebehurgyák szíve ismerni tanul, és a dadogóknak nyelve gyorsan és világosan szól.5 Nem nevezik a bolondot többé nemesnek, és a csalárdot sem hívják nagylelkûnek.6 Mert a bolond [csak] bolondot beszél, és az õ szíve hamisságot forral, hogy istentelenséget cselekedjék, és szóljon az Úr ellen tévelygést, hogy az éhezõ lelkét éhen hagyja, és a szomjazó italát elvegye.7 A csalárdnak eszközei csalárdok, õ álnokságot tervel, hogy elveszesse az alázatosokat hazug beszéddel, ha a szegény igazat szólna is.8 De a nemes nemes dolgokat tervel, és a nemes dolgokban meg is marad.9 Ti gondtalan asszonyok, keljetek fel, halljátok szavam', és ti elbizakodott leányzók, vegyétek füleitekbe beszédem'!10 Kevés idõ multán megháborodtok ti elbizakodottak, mert elvész a szüret, és gyümölcsszedés sem lesz.11 Reszkessetek, ti gondtalanok, rettenjetek meg, ti elbizakodottak; vetkezzetek mezítelenre és övezzétek fel ágyékaitokat gyászruhával.12 Gyászolják az emlõket, a szép mezõket, a termõ szõlõtõket.13 Népemnek földét tüske, tövis verte fel, és az örvendõ városnak minden öröm-házait;14 A paloták elhagyatvák, a város zaja elnémult, torony és bástya barlangokká lettek örökre, hol a vadszamár kedvére él, a nyájak meg legelnek.15 Míglen kiöntetik reánk a lélek a magasból, és lészen a puszta termõfölddé, és a termõföld erdõnek tartatik;16 És lakozik a pusztában jogosság, és igazság fog ülni a termõföldön;17 És lesz az igazság mûve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké.18 Népem békesség hajlékában lakozik, biztonság sátraiban, gondtalan nyugalomban.19 De jégesõ hull és megdõl az erdõ, és a város elsülyedve elsülyed!20 Oh boldogok ti, a kik minden vizek mellett vettek, és szabadon eresztitek a barmok és szamarak lábait!