1 Ouve isto, casa de Jacó, vós os que vos chamais do nome de Israel, e saístes das águas de Judá; que jurais pelo nome de Jeová, e fazeis menção do Deus de Israel, porém não em verdade nem em justiça.2 Pois eles se chamam da cidade santa, e se firmam sobre o Deus de Israel; Jeová dos exércitos é o seu nome.3 Há muito anunciei as coisas passadas; e da minha boca é que saíram, e as fiz ouvir. De repente as pus por obra, e elas aconteceram.4 Porque eu sabia que és obstinado, que a tua cerviz é um nervo de ferro, e a tua testa de bronze;5 por isso há muito eu as anunciei; antes que acontecessem, eu as manifestei: para que não dissesses: O meu ídolo é o que fez estas coisas, e a minha imagem esculpida e a minha imagem fundida as ordenaram.6 Já o tens ouvido; olha para tudo isto; acaso vós não o anunciareis? desde agora te mostro coisas novas, coisas escondidas que não sabias.7 São criadas agora, e não de há muito; e antes deste dia não as ouviste; para que não dissesses: Eis que eu já sabia.8 Tu nem as ouviste, nem as soubeste, nem há muito que se lhe abriu o teu ouvido; porque eu sabia que procedeste mui perfidamente, e foste chamado transgressor desde o ventre.9 Por amor do meu nome dilatarei a minha ira, e por causa do meu louvor me refrearei para contigo, a fim de que eu não te extermine.10 Eis que eu te purifiquei, porém não como a prata; escolhi-te na fornalha da aflição.11 Por amor de mim, por amor de mim o farei; pois como seria o meu nome profanado? A minha glória não a darei a outrem.12 Escuta-me, ó Jacó, e tu, ó Israel, a quem eu chamei; eu sou o mesmo, eu sou o primeiro, também eu sou o último.13 A minha mão é também a que fundou a terra, e a minha destra é a que estendeu os céus. Quando eu os chamar, eles se apresentarão juntos.14 Ajuntai-vos, todos vós, e ouvi; qual dentre eles anunciou estas coisas? Aquele a quem Jeová amou, executará a sua vontade contra Babilônia, e o seu braço estará sobre os caldeus.15 Eu, eu tenho falado; também já o chamei. Eu o trouxe, e o seu caminho será próspero.16 Chegai-vos perto de mim, ouvi isto; desde o princípio não falei às escondidas; desde o tempo em que aconteceu, estava eu ali. Agora o Senhor Jeová me enviou, e o seu espírito.17 Assim diz Jeová, teu redentor, o Santo de Israel: Eu sou Jeová teu Deus, que te ensino o que é útil, que te guio pelo caminho em que deves andar.18 Oxalá que tivesses atendido aos meus mandamentos! então a tua paz teria sido como um rio, e a tua justiça como as ondas do mar:19 teria sido a tua posteridade como a areia, e os que procedem das tuas entranhas como os seus grãos: não havia de ser o seu nome cortado nem destruído de diante de mim.20 Saí de Babilônia, fugi dos caldeus. Anunciai com voz de júbilo, fazei ouvir isto, e levai-o até os fins da terra; dizei: Jeová remiu ao seu servo Jacó.21 Eles não tinham sede quando os conduzia pelos desertos; da pedra lhes fez correr águas; fendeu a pedra, e as águas correram.22 Para os ímpios não há paz, diz Jeová.

1 Halljátok ezt Jákób háza, a kik Izráel nevérõl neveztettek, és Júda forrásából származának, a kik az Úr nevére esküsznek, és Izráel Istenét emlegetik; [de ]nem híven és nem igazán.2 Mert a szent várostól nevezik magokat, és Izráel Istenéhez támaszkodnak, a kinek neve seregeknek Ura!3 Mik eddig történtek, elõre megjelentém, szám hirdeté és tudatá azokat, gyorsan véghez vivém, és bekövetkezének,4 Mert tudtam, hogy te kemény vagy, és vasinakból van nyakad és homlokod ércz:5 Tehát elõre megjelentém néked, mielõtt bekövetkezett, tudtodra adtam, hogy ezt ne mondd: Faragott képem mívelé ezeket, bálványom és öntött képem parancsolá ezeket.6 Hallottad volt, [és most] lásd mindezt; avagy ti nem tesztek-é errõl bizonyságot? Mostantól fogva újakat tudatok veled: titkoltakat, a melyeket nem tudtál;7 Mostan rendeltettek el és nem régen, és ezelõtt nem hallottál felõlök, hogy ezt ne mondd: Ímé, tudtam én azokat.8 Nem is hallottad, nem is tudtad, füled sem vala nyitva régen, mivel tudtam, hogy nagyon hûtelen vagy, és pártütõnek hívatál anyád méhétõl fogva.9 Nevemért elhalasztom haragomat, és dicséretemért fékezem magamat veled szemben, hogy ki ne vágjalak.10 Ímé, megtisztítottalak, de nem úgy, mint ezüstöt, megpróbáltalak a nyomor kemenczéjében.11 Enmagamért, enmagamért cselekszem; mert hogyan szentségteleníttetnék meg [nevem?!] És dicsõségemet másnak nem adom.12 Hallgass rám Jákób és Izráel, én elhívottam, én vagyok az elsõ és én az utolsó.13 Hiszen kezem veté e föld alapját, és jobbom terjeszté ki az egeket, ha én szólítom õket, mind itt állnak.14 Gyûljetek egybe mind, és halljátok meg: ki jelenté meg közülök ezeket? az, kit az Úr szeret, elvégzi akaratját Bábelen, és karja lészen a Káldeusokon.15 Én, én szóltam, és õt el is hívtam, elhoztam õt, és szerencsés lesz útja.16 Közelgjetek hozzám, halljátok ezt, nem szóltam eleitõl fogva titkon! mióta ez történik, ott vagyok! És most az Úr Isten engem küldött, és az õ lelkét.17 Így szól az Úr, Megváltód, Izráelnek Szentje: Én vagyok az Úr, Istened, ki tanítlak hasznosra, és vezetlek oly úton, a melyen járnod kell.18 Vajha figyelmeztél volna parancsolataimra! olyan volna békességed, mint a folyóvíz, és igazságod, mint a tenger habjai;19 És olyan volna magod, mint a tengernek fövénye, és méhednek gyümölcsei, mint annak kövecskéi; nem vágatnék ki és nem pusztulna el neve orczám elõl.20 Menjetek ki Bábelbõl, fussatok el Káldeából ujjongásnak szavával! jelentsétek meg, tudassátok ezt, terjesszétek a föld végsõ határáig; mondjátok: Megváltotta az Úr szolgáját, Jákóbot.21 Nem szomjaznak, bárha pusztaságon vezeti is õket: kõsziklából vizet fakaszt nékik, és meghasítja a sziklát és víz ömöl belõle.22 Nincs békesség, így szól az Úr, az istenteleneknek!