1 Mas para a que estava aflita não continuará a obscuridade. No tempo passado ele tornou desprezível a terra de Zebulom, e a terra de Naftali, porém no tempo vindouro tornará glorioso o caminho do mar além do Jordão, o distrito das nações.2 O povo que anda nas trevas vê uma grande luz; aos que estão de assento na terra da sombra da morte, a estes raia a luz.3 Tens multiplicado a nação; tens-lhe aumentado a alegria: alegram-se diante de ti segundo a alegria do tempo da ceifa, como exultam quando repartem os despojos.4 Pois tens despedaçado o jugo da sua carga e o bordão do seu ombro, que é a vara do seu exator, e como fizeste no dia de Midiã.5 Todo o calçado de quem anda calçado no tumulto, e toda a capa revolvida em sangue, hão de ser queimados como pasto do fogo.6 Porque a nós nos é nascido um menino, e a nós nos é dado um filho: o governo está sobre os seus ombros, e ele tem por nome Maravilhoso, Conselheiro, Poderoso Deus, Eterno Pai, Príncipe da Paz.7 Do aumento do seu governo e da paz não haverá fim sobre o trono de Davi e sobre o seu reino, para o estabelecer e para o firmar com juízo e com justiça desde agora e para sempre. O zelo de Jeová dos exércitos cumprirá isto.8 O Senhor enviou uma palavra a Jacó e ela caiu sobre Israel.9 Todo o povo o saberá, isto é, Efraim e os habitantes de Samaria, os quais em soberba e em altivez de coração dizem:10 Os tijolos têm caído, mas edificaremos com pedra lavrada; os sicômoros têm sido cortados, mas em lugar deles poremos cedros.11 Jeová, porém, exaltou contra eles os adversários de Rezim e incitou os inimigos dele,12 os siros do oriente e os filisteus do ocidente, e estes devoraram a Israel à boca aberta. Com tudo isso não se aplacou a sua ira, mas a sua mão ainda está estendida.13 Todavia o povo não se voltou para quem o feriu, nem buscou a Jeová dos exércitos.14 Portanto, Jeová num só dia exterminará de Israel a cabeça e a cauda, o ramo da palmeira e o junco.15 O ancião e o homem acatado, esse é a cabeça, e o profeta que ensina mentiras, esse é a cauda.16 Os que guiam a este povo, o desencaminham; e os que por eles são guiados são destruídos.17 Por isso o Senhor não se regozijará nos mancebos dele, nem se compadecerá dos seus órfãos e das suas viúvas; porque todos eles são profanos, e malfeitores, e toda a boca fala loucuras. Com tudo isso não se aplacou a sua ira, mas a sua mão ainda está estendida.18 A perversidade arde como um fogo; consome os espinhos e os abrolhos; acende-se nas brenhas do bosque, e elas sobem em espessas nuvens de fumo.19 Pelo furor de Jeová dos exércitos está queimada a terra; o povo também vem a ser como pasto do fogo: ninguém poupa a seu irmão.20 Devorará da banda direita, e ficará com fome; comerá da banda esquerda, e não se fartará: cada um comerá a carne do seu próprio braço.21 Manassés será contra Efraim, e Efraim contra Manassés: e estes, juntos, serão contra Judá. Com tudo isso não se aplacou a sua ira, mas a sua mão ainda está estendida.

1 De nem lesz mindig sötét ott, a hol most szorongatás van; elõször megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de azután megdicsõíti a tenger útját, a Jordán túlsó partját [és ]a pogányok határát.2 A nép, a mely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; a kik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök!3 Te megsokasítod e népet, nagy örömöt szerzesz néki, és örvendeznek elõtted az aratók örömével, és vígadoznak, mint mikoron zsákmányt osztanak.4 Mert terhes igáját és háta vesszejét, az õt nyomorgatónak botját összetöröd, mint a Midián napján;5 Mert a vitézek harczi saruja és a vérbe fertõztetett öltözet megég, és tûznek eledele lészen;6 Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az õ vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erõs Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!7 Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerõsítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt!8 Beszédet küldött az Úr Jákóbnak, és leesett Izráelben,9 Hogy megértse az egész nép: Efraim és Samaria lakosa, a kik ezt mondják kevélyen és felfuvalkodva:10 Téglák omlottak le, és mi faragott kõbõl építünk; fügefák vágattak ki, és mi czédrusokat ültetünk helyökre!11 De az Úr ellenök hozza Reczin szorongatóit, és ellenségeiket rájok uszítja;12 A Sziriabeliek elõl, és a Filiszteusok hátul, s falják Izráelt feltátott torokkal. Mindezekkel azonban haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.13 Hiszen e nép nem tért meg az õt verõ [Isten]hez, és a seregeknek Urát nem keresték;14 Ezért kivágja az Úr Izráelbõl a fõt és farkat, a pálmaágat és a kákát egy napon.15 A fõ: a vén és a fõember, a fark pedig a próféta, a ki hazugságot szól.16 Mert e nép vezérei hitetõkké lettek, és a kiket vezetének, elvesztek.17 Ezért ifjaiban sem gyönyörködik az Úr, s árváin és özvegyein sem könyörül; mert mindnyájan istentelenek és gonosztevõk, és minden száj bolondságot beszél. Mindezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.18 Mert a gonoszság felgerjedt, mint a tûz, s tövist és gazt emészt, és meggyújtja a sûrû erdõt, és felgomolyg az füst oszlopában.19 A seregek Urának haragja miatt kiégett a föld, és a nép a tûznek eledele lõn: Senki atyjafián nem könyörül,20 Jobbkézre vág és megéhezik, eszik balkézre és nem elégszik meg; mindnyájan karjoknak húsát eszik,21 Manassé Efraimot és Efraim Manassét; s mindketten Júda ellen [kelnek]. Mindezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.