1 Assim diz Jeová: Onde está a carta de divórcio de vossa mãe, pela qual carta eu a repudiei? ou qual dos meus credores é aquele a quem vos vendi? Eis que por causa das vossas iniqüidades é que fostes vendidos, e por causa das vossas transgressões foi repudiada vossa mãe.2 Por que, quando vim, não houve ninguém? quando chamei, não houve quem respondesse? acaso tanto se encolheu a minha mão que não possa remir? ou não tenho eu poder de livrar? Eis que pela minha repreensão faço secar o mar e torno os rios em deserto; por não haver água, apodrecem os seus peixes, e morrem de sede.3 Eu visto de luto os céus e lhes ponho saco por coberta.4 O Senhor Jeová deu-me a língua dos que são instruídos, para que eu saiba sustentar com palavras o que está cansado: desperta-me de manhã em manhã, desperta-me o ouvido para que eu ouça como os que são instruídos.5 O Senhor Jeová abriu-me o ouvido, e eu não fui rebelde, nem me retirei para trás.6 Dei as minhas costas aos que me feriam, e as minhas faces aos que me arrancavam os cabelos da barba; o meu rosto, não o escondi de opróbrios e de escarros.7 O Senhor Jeová, porém, me ajudará; pelo que não me sinto confundido, e por este motivo pus o meu rosto como uma pederneira, e sei que não serei envergonhado.8 Perto está aquele que me justifica; quem contenderá comigo? apresentemo-nos juntos: quem é o meu adversário? chegue-se para mim.9 Eis que o Senhor Jeová me ajudará; quem há que me condene? eis que todos eles envelhecerão como um vestido; a traça os comerá.10 Quem há entre vós que tema a Jeová, que escute a voz do seu servo? Aquele que anda em trevas, e não tem luz, confie em o nome de Jeová, e firme-se sobre o seu Deus.11 Eia! todos vós, os que acendeis um fogo, e vos cingis com tições acesos, andai no lume do vosso fogo, e por entre os tições que ateastes. Da minha mão vos sobrevirá isto: em tormentos vos deitareis.

1 Így szól az Úr: Hol van anyátok elválólevele, a melylyel õt elbocsátám? vagy hol van egy kölcsönadóim közül, a kinek titeket eladtalak? Ímé, a ti vétkeitekért adattatok el, és bûneitekért bocsáttatott el anyátok!2 Miért jöttem, holott nem volt [ott] senki? hívtam és nem felelt senki sem! vagy olyan rövid már a kezem, hogy meg nem válthat? vagy nincs bennem megszabadításra való erõ? Ímé, én dorgálásommal kiszáraztom a tengert, a folyókat pusztává teszem, megbûzhödnek halaik, hogy nincsen víz, és szomjúságtól meghalnak.3 Felöltöztetem az egeket sötétségbe, és gyászruhával födöm be azokat.4 Az Úr Isten bölcs nyelvet adott én nékem, hogy tudjam erõsítni a megfáradtat beszéddel, fölserkenti minden reggel, fölserkenti fülemet, hogy hallgassak, miként a tanítványok.5 Az Úr Isten megnyitotta fülemet, és én nem voltam engedetlen, hátra nem fordultam.6 Hátamat odaadám a verõknek, és orczámat a szaggatóknak, képemet nem födöztem be a gyalázás és köpdösés elõtt.7 És az Úr Isten megsegít engemet, azért nem szégyenülök meg, ezért olyanná tettem képemet, mint a kova, és tudtam, hogy szégyent nem vallok.8 Közel van, a ki engem megigazít, ki perel én velem? Álljunk együtt elõ! Kicsoda peresem? közelegjen hozzám!9 Ímé, az Úr Isten megsegít engem, kicsoda kárhoztatna engem? Ímé, mindnyájan, mint a ruha megavulnak, moly emészti meg õket!10 Ki féli közületek az Urat? és ki hallgat az õ szolgája szavára? õ, a ki sötétségben jár és nincs fényesség néki, bízzék az Úr nevében, és támaszkodjék Istenhez!11 Ímé, ti mind, a kik tüzet gyujtotok, felövezvén magatokat tüzes nyilakkal, vettessetek tüzeteknek lángjába és a tüzes nyilakba, a melyeket meggyújtottatok! Kezembõl jõ ez rátok; fájdalomban fogtok feküdni!