Provérbios 27

1 Don’t boast about tomorrow;

for you don’t know what a day may bring.

2 Let another man praise you,

and not your own mouth;

a stranger, and not your own lips.

3 A stone is heavy,

and sand is a burden;

but a fool’s provocation is heavier than both.

4 Wrath is cruel,

and anger is overwhelming;

but who is able to stand before jealousy?

5 Better is open rebuke

than hidden love.

6 The wounds of a friend are faithful,

although the kisses of an enemy are profuse.

7 A full soul loathes a honeycomb;

but to a hungry soul, every bitter thing is sweet.

8 As a bird that wanders from her nest,

so is a man who wanders from his home.

9 Perfume and incense bring joy to the heart;

so does earnest counsel from a man’s friend.

10 Don’t forsake your friend and your father’s friend.

Don’t go to your brother’s house in the day of your disaster.

A neighbor who is near is better than a distant brother.

11 Be wise, my son,

and bring joy to my heart,

then I can answer my tormentor.

12 A prudent man sees danger and takes refuge;

but the simple pass on, and suffer for it.

13 Take his garment when he puts up collateral for a stranger.

Hold it for a wayward woman!

14 He who blesses his neighbor with a loud voice early in the morning,

it will be taken as a curse by him.

15 A continual dropping on a rainy day

and a contentious wife are alike:

16 restraining her is like restraining the wind,

or like grasping oil in his right hand.

17 Iron sharpens iron;

so a man sharpens his friend’s countenance.

18 Whoever tends the fig tree shall eat its fruit.

He who looks after his master shall be honored.

19 Like water reflects a face,

so a man’s heart reflects the man.

20 Sheol * 27:20 Sheol is the place of the dead. and Abaddon are never satisfied;

and a man’s eyes are never satisfied.

21 The crucible is for silver,

and the furnace for gold;

but man is refined by his praise.

22 Though you grind a fool in a mortar with a pestle along with grain,

yet his foolishness will not be removed from him.

23 Know well the state of your flocks,

and pay attention to your herds,

24 for riches are not forever,

nor does the crown endure to all generations.

25 The hay is removed, and the new growth appears,

the grasses of the hills are gathered in.

26 The lambs are for your clothing,

and the goats are the price of a field.

27 There will be plenty of goats’ milk for your food,

for your family’s food,

and for the nourishment of your servant girls.

Óvás dicsekvéstől és elbizakodottságtól

1 Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap tereád. 2 Dicsérjen meg téged más, és ne a te szájad; az idegen, és ne a te ajkaid. 3 Nehézség van a kőben, és teher a fövényben; de a bolondnak haragja nehezebb mind a kettőnél. 4 A búsulásban kegyetlenség van, és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irígység előtt? 5 Jobb a nyilvánvaló dorgálás a titkos szeretetnél. 6 Jószándékból valók a barátságos embertől vett sebek; és temérdek a gyűlölőnek csókja. 7 A jóllakott ember még a lépesmézet is megtapodja; de az éhes embernek minden keserű édes. 8 Mint a madárka, ki elbujdosott fészkétől, olyan az ember, a ki elbujdosott az ő lakóhelyétől. 9 Mint a kenet és jó illat megvídámítja a szívet: úgy az ő barátjának édes szavai is, melyek lelke tanácsából valók. 10 A te barátodat, és a te atyádnak barátját el ne hagyd, és a te atyádfiának házába be ne menj nyomorúságodnak idején. Jobb a közel való szomszéd a messze való atyafinál. 11 Légy bölcs fiam, és vídámítsd meg az én szívemet; hogy megfelelhessek annak, a ki engem ócsárol. 12 Az eszes meglátja a bajt, elrejti magát; az esztelenek neki mennek, kárát vallják. 13 Vedd el a ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért zálogold meg. 14 A ki nagy hangon áldja az ő barátját, reggel jó idején felkelvén; átokul tulajdoníttatik néki. 15 A sebes záporeső idején való szüntelen csepegés, és a morgó asszonyember hasonlók. 16 Valaki el akarja azt rejteni, szelet rejt el, és az ő jobbja olajjal találkozik. 17 Miképen egyik vassal a másikat élesítik, a képen az ember élesíti az ő barátjának orczáját. 18 Mint a ki őrzi a fügét, eszik annak gyümölcséből, úgy a ki az ő urára vigyáz, tiszteltetik. 19 Mint a vízben egyik orcza a másikat megmutatja, úgy egyik embernek szíve a másikat. 20 Mint a sír és a pokol meg nem elégednek, úgy az embernek szemei meg nem elégednek. 21 Mint az ezüst a tégelyben, és az arany a kemenczében próbáltatik meg, úgy az ember az ő híre-neve szerint. 22 Ha megtörnéd is a bolondot mozsárban mozsártörővel a megtört gabona között, nem távoznék el ő tőle az ő bolondsága. 23 Szorgalmasan megismerd a te juhaid külsejét, gondolj a nyájakra. 24 Mert nem örökkévaló a gazdagság, és vajjon a korona nemzetségről nemzetségre lesz-é? 25 Mikor levágatott a szénafű, és megtetszett a sarjú, és begyűjtettek a hegyekről a fűvek: 26 Vannak juhaid a te ruházatodra, és kecskebakok mezőnek árául, 27 És elég kecsketej a te ételedre, a te házadnépének ételére, és szolgálóleányaidnak ételül.