1 Now there was a man of the Pharisees named Nicodemus, a ruler of the Jews. 2 He came to Jesus by night and said to him, "Rabbi, we know that you are a teacher come from God, for no one can do these signs that you do, unless God is with him."

3 Jesus answered him, "Most certainly I tell you, unless one is born anew, he can’t see God’s Kingdom."

4 Nicodemus said to him, "How can a man be born when he is old? Can he enter a second time into his mother’s womb and be born?"

5 Jesus answered, "Most certainly I tell you, unless one is born of water and Spirit, he can’t enter into God’s Kingdom. 6 That which is born of the flesh is flesh. That which is born of the Spirit is spirit. 7 Don’t marvel that I said to you, ‘You must be born anew.’ 8 The wind blows where it wants to, and you hear its sound, but don’t know where it comes from and where it is going. So is everyone who is born of the Spirit."

9 Nicodemus answered him, "How can these things be?"

10 Jesus answered him, "Are you the teacher of Israel, and don’t understand these things? 11 Most certainly I tell you, we speak that which we know and testify of that which we have seen, and you don’t receive our witness. 12 If I told you earthly things and you don’t believe, how will you believe if I tell you heavenly things? 13 No one has ascended into heaven but he who descended out of heaven, the Son of Man, who is in heaven. 14 As Moses lifted up the serpent in the wilderness, even so must the Son of Man be lifted up, 15 that whoever believes in him should not perish, but have eternal life. 16 For God so loved the world, that he gave his only born Son, that whoever believes in him should not perish, but have eternal life. 17 For God didn’t send his Son into the world to judge the world, but that the world should be saved through him. 18 He who believes in him is not judged. He who doesn’t believe has been judged already, because he has not believed in the name of the only born Son of God. 19 This is the judgment, that the light has come into the world, and men loved the darkness rather than the light, for their works were evil. 20 For everyone who does evil hates the light and doesn’t come to the light, lest his works would be exposed. 21 But he who does the truth comes to the light, that his works may be revealed, that they have been done in God."

22 After these things, Jesus came with his disciples into the land of Judea. He stayed there with them and baptized. 23 John also was baptizing in Enon near Salim, because there was much water there. They came and were baptized; 24 for John was not yet thrown into prison. 25 Therefore a dispute arose on the part of John’s disciples with some Jews about purification. 26 They came to John and said to him, "Rabbi, he who was with you beyond the Jordan, to whom you have testified, behold, he baptizes, and everyone is coming to him."

27 John answered, "A man can receive nothing unless it has been given him from heaven. 28 You yourselves testify that I said, ‘I am not the Christ,’ but, ‘I have been sent before him.’ 29 He who has the bride is the bridegroom; but the friend of the bridegroom, who stands and hears him, rejoices greatly because of the bridegroom’s voice. Therefore my joy is made full. 30 He must increase, but I must decrease.

31 "He who comes from above is above all. He who is from the earth belongs to the earth and speaks of the earth. He who comes from heaven is above all. 32 What he has seen and heard, of that he testifies; and no one receives his witness. 33 He who has received his witness has set his seal to this, that God is true. 34 For he whom God has sent speaks the words of God; for God gives the Spirit without measure. 35 The Father loves the Son, and has given all things into his hand. 36 One who believes in the Son has eternal life, but one who disobeys the Son won’t see life, but the wrath of God remains on him."

1 Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók fõembere:

2 Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentõl jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.

3 Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.

4 Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az õ anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?

5 Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztõl és Lélektõl, nem mehet be az Isten országába.

6 A mi testtõl született, test az; és a mi Lélektõl született, lélek az.

7 Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.

8 A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jõ és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektõl született.

9 Felele Nikodémus és monda néki: Mimódon lehetnek ezek?

10 Felele Jézus és monda néki: Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket?

11 Bizony, bizony mondom néked, a mit tudunk, azt mondjuk, és a mit látunk, arról teszünk bizonyságot; és a mi bizonyságtételünket el nem fogadjátok.

12 Ha a földiekrõl szóltam néktek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekrõl szólok néktek?

13 És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, a ki a mennybõl szállott alá, az embernek Fia, a ki a mennyben van.

14 És a miképen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképen kell az ember Fiának felemeltetnie.

15 Hogy valaki hiszen õ benne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen.

16 Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az õ egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen õ benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

17 Mert nem azért küldte az Isten az õ Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.

18 A ki hiszen õ benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.

19 Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az õ cselekedeteik gonoszak valának.

20 Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyûlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az õ cselekedetei fel ne fedessenek;

21 A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az õ cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.

22 Ezután elméne Jézus az õ tanítványaival a Júdea földére; és ott idõzék velök, és keresztele.

23 János pedig szintén keresztel vala Énonban, Sálemhez közel, mert ott sok volt a víz. És oda járulának és megkeresztelkedének.

24 Mert János még nem vetteték a tömlöczbe.

25 Vetekedés támada azért a János tanítványai és a judeaiak között a mosakodás felõl.

26 És menének Jánoshoz és mondának néki: Mester! A ki veled vala a Jordánon túl, a kirõl te bizonyságot tettél, ímé az keresztel, és hozzá megy mindenki.

27 Felele János és monda: Az ember semmit sem vehet, hanem ha a mennybõl adatott néki.

28 Ti magatok vagytok a bizonyságaim, hogy megmondtam: Nem vagyok én a Krisztus, hanem hogy õ elõtte küldettem el.

29 A kinek jegyese van, võlegény az; a võlegény barátja pedig, a ki ott áll és hallja õt, örvendezve örül a võlegény szavának. Ez az én örömem immár betelt.

30 Annak növekednie kell, nékem pedig alább szállanom.

31 A ki felülrõl jött, feljebb való mindenkinél. A ki a földrõl való, földi az és földieket szól; a ki a mennybõl jött, feljebb való mindenkinél.

32 És arról tesz bizonyságot, a mit látott és hallott; és az õ bizonyságtételét senki sem fogadja be.

33 A ki az õ bizonyságtételét befogadja, az megpecsételte, hogy az Isten igaz.

34 Mert a kit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja; mivelhogy az Isten nem mérték szerint adja a Lelket.

35 Az Atya szereti a Fiút, és az õ kezébe adott mindent.

36 A ki hisz a Fiúban, örök élete van; a ki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.