1 After these things, there was a feast of the Jews, and Jesus went up to Jerusalem. 2 Now in Jerusalem by the sheep gate, there is a pool, which is called in Hebrew, "Bethesda", having five porches. 3 In these lay a great multitude of those who were sick, blind, lame, or paralyzed, waiting for the moving of the water; 4 for an angel went down at certain times into the pool and stirred up the water. Whoever stepped in first after the stirring of the water was healed of whatever disease he had. 5 A certain man was there who had been sick for thirty-eight years. 6 When Jesus saw him lying there, and knew that he had been sick for a long time, he asked him, "Do you want to be made well?"
7 The sick man answered him, "Sir, I have no one to put me into the pool when the water is stirred up, but while I’m coming, another steps down before me."
8 Jesus said to him, "Arise, take up your mat, and walk."
9 Immediately, the man was made well, and took up his mat and walked.
Now that day was a Sabbath. 10 So the Jews said to him who was cured, "It is the Sabbath. It is not lawful for you to carry the mat."
11 He answered them, "He who made me well said to me, ‘Take up your mat and walk.’"
12 Then they asked him, "Who is the man who said to you, ‘Take up your mat and walk’?"
13 But he who was healed didn’t know who it was, for Jesus had withdrawn, a crowd being in the place.
14 Afterward Jesus found him in the temple and said to him, "Behold, you are made well. Sin no more, so that nothing worse happens to you."
15 The man went away, and told the Jews that it was Jesus who had made him well. 16 For this cause the Jews persecuted Jesus and sought to kill him, because he did these things on the Sabbath. 17 But Jesus answered them, "My Father is still working, so I am working, too."
18 For this cause therefore the Jews sought all the more to kill him, because he not only broke the Sabbath, but also called God his own Father, making himself equal with God. 19 Jesus therefore answered them, "Most certainly, I tell you, the Son can do nothing of himself, but what he sees the Father doing. For whatever things he does, these the Son also does likewise. 20 For the Father has affection for the Son, and shows him all things that he himself does. He will show him greater works than these, that you may marvel. 21 For as the Father raises the dead and gives them life, even so the Son also gives life to whom he desires. 22 For the Father judges no one, but he has given all judgment to the Son, 23 that all may honor the Son, even as they honor the Father. He who doesn’t honor the Son doesn’t honor the Father who sent him.
24 "Most certainly I tell you, he who hears my word and believes him who sent me has eternal life, and doesn’t come into judgment, but has passed out of death into life. 25 Most certainly I tell you, the hour comes, and now is, when the dead will hear the Son of God’s voice; and those who hear will live. 26 For as the Father has life in himself, even so he gave to the Son also to have life in himself. 27 He also gave him authority to execute judgment, because he is a son of man. 28 Don’t marvel at this, for the hour comes in which all who are in the tombs will hear his voice 29 and will come out; those who have done good, to the resurrection of life; and those who have done evil, to the resurrection of judgment. 30 I can of myself do nothing. As I hear, I judge; and my judgment is righteous, because I don’t seek my own will, but the will of my Father who sent me.
31 "If I testify about myself, my witness is not valid. 32 It is another who testifies about me. I know that the testimony which he testifies about me is true. 33 You have sent to John, and he has testified to the truth. 34 But the testimony which I receive is not from man. However, I say these things that you may be saved. 35 He was the burning and shining lamp, and you were willing to rejoice for a while in his light. 36 But the testimony which I have is greater than that of John; for the works which the Father gave me to accomplish, the very works that I do, testify about me, that the Father has sent me. 37 The Father himself, who sent me, has testified about me. You have neither heard his voice at any time, nor seen his form. 38 You don’t have his word living in you, because you don’t believe him whom he sent.
39 "You search the Scriptures, because you think that in them you have eternal life; and these are they which testify about me. 40 Yet you will not come to me, that you may have life. 41 I don’t receive glory from men. 42 But I know you, that you don’t have God’s love in yourselves. 43 I have come in my Father’s name, and you don’t receive me. If another comes in his own name, you will receive him. 44 How can you believe, who receive glory from one another, and you don’t seek the glory that comes from the only God?
45 "Don’t think that I will accuse you to the Father. There is one who accuses you, even Moses, on whom you have set your hope. 46 For if you believed Moses, you would believe me; for he wrote about me. 47 But if you don’t believe his writings, how will you believe my words?"
1 Ezek után ünnepök vala a zsidóknak, és felméne Jézus Jeruzsálembe.
2 Van pedig Jeruzsálemben a Juh[kapu]nál egy tó, a melyet héberül Bethesdának neveznek. Öt tornácza van.
3 Ezekben feküvék a betegek, vakok, sánták, aszkórosok nagy sokasága, várva a víznek megmozdulását.
4 Mert idõnként angyal szálla a tóra, és felzavará a vizet: a ki tehát elõször lépett bele a víz felzavarása után, meggyógyult, akárminémû betegségben volt.
5 Vala pedig ott egy ember, a ki harmincnyolcz esztendõt töltött betegségében.
6 Ezt a mint látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idõ óta [úgy] van; monda néki: Akarsz-é meggyógyulni?
7 Felele néki a beteg: Uram, nincs emberem, hogy a mikor a víz felzavarodik, bevigyen engem a tóba; és mire én oda érek, más lép be elõttem.
8 Monda néki Jézus: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj!
9 És azonnal meggyógyula az ember, és felvevé nyoszolyáját, és jár vala. Aznap pedig szombat vala.
10 Mondának azért a zsidók a meggyógyultnak: Szombat van, nem szabad néked a nyoszolyádat hordanod!
11 Felele nékik: A ki meggyógyított engem, az mondá nékem: Vedd fel a nyoszolyádat, és járj.
12 Megkérdék azért õt: Ki az az ember, a ki mondá néked: Vedd fel a nyoszolyádat, és járj?
13 A meggyógyult pedig nem tudja vala, hogy ki az; mert Jézus félre vonult, sokaság lévén azon a helyen.
14 Ezek után találkozék vele Jézus a templomban, és monda néki: Ímé meggyógyultál; többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod!
15 Elméne az az ember, és hírül adá a zsidóknak, hogy Jézus az, a ki õt meggyógyította.
16 És e miatt üldözõbe vevék a zsidók Jézust, és meg akarák õt ölni, hogy ezeket mûvelte szombaton.
17 Jézus pedig felele nékik: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.
18 E miatt aztán még inkább meg akarák õt ölni a zsidók, mivel nem csak a szombatot rontotta meg, hanem az Istent is saját Atyjának mondotta, egyenlõvé tévén magát az Istennel.
19 Felele azért Jézus, és monda nékik: Bizony, bizony mondom néktek: a Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát, mert a miket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképen a Fiú is cselekszi.
20 Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat néki, a miket õ maga cselekszik; és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd néki, hogy ti csudálkozzatok.
21 Mert a mint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is a kiket akar, megelevenít.
22 Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta;
23 Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. A ki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, a ki elküldte õt.
24 Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.
25 Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljõ az idõ, és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és a kik hallják, élnek.
26 Mert a miként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában:
27 És hatalmat ada néki az ítélettételre is, mivelhogy embernek fia.
28 Ne csodálkozzatok ezen: mert eljõ az óra, a melyben mindazok, a kik a koporsókban vannak, meghallják az õ szavát,
29 És kijõnek; a kik a jót cselekedték, az élet feltámadására; a kik pedig a gonoszt mûvelték, a kárhozat feltámadására.
30 Én semmit sem cselekedhetem magamtól; a mint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem, az Atyáét.
31 Ha én teszek bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem nem igaz.
32 Más az, a ki bizonyságot tesz rólam; és tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel, a melylyel bizonyságot tesz rólam.
33 Ti elküldtetek Jánoshoz, és bizonyságot tett az igazságról.
34 De én nem embertõl nyerem a bizonyságtételt; hanem ezeket azért mondom, hogy ti megtartassatok.
35 Õ az égõ és fénylõ szövétnek vala, ti pedig csak egy ideig akartatok örvendezni az õ világosságában.
36 De nékem nagyobb bizonyságom van a Jánosénál: mert azok a dolgok, a melyeket rám bízott az Atya, hogy elvégezzem azokat, azok a dolgok, a melyeket én cselekszem, tesznek bizonyságot rólam, hogy az Atya küldött engem.
37 A ki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett rólam. Sem hangját nem hallottátok soha, sem ábrázatát nem láttátok.
38 Az õ ígéje sincs maradandóan bennetek: mert a kit õ elküldött, ti annak nem hisztek.
39 Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, a melyek bizonyságot tesznek rólam;
40 És nem akartok hozzám jõni, hogy életetek legyen!
41 Dicsõséget emberektõl nem nyerek.
42 De ismerlek benneteket, hogy az Istennek szeretete nincs meg bennetek:
43 Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem; ha más jõne a maga nevében, azt befogadnátok.
44 Mimódon hihettek ti, a kik egymástól nyertek dicsõséget, és azt a dicsõséget, a mely az egy Istentõl van, nem keresitek?
45 Ne állítsátok, hogy én vádollak majd benneteket az Atyánál; van a ki vádol titeket, Mózes, a kiben ti reménykedtetek.
46 Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert én rólam írt õ.
47 Ha pedig az õ írásainak nem hisztek, mimódon hisztek az én beszédeimnek?