1 Now on the first day of the week, Mary Magdalene went early, while it was still dark, to the tomb, and saw that the stone had been taken away from the tomb. 2 Therefore she ran and came to Simon Peter and to the other disciple whom Jesus loved, and said to them, "They have taken away the Lord out of the tomb, and we don’t know where they have laid him!"

3 Therefore Peter and the other disciple went out, and they went toward the tomb. 4 They both ran together. The other disciple outran Peter and came to the tomb first. 5 Stooping and looking in, he saw the linen cloths lying there; yet he didn’t enter in. 6 Then Simon Peter came, following him, and entered into the tomb. He saw the linen cloths lying, 7 and the cloth that had been on his head, not lying with the linen cloths, but rolled up in a place by itself. 8 So then the other disciple who came first to the tomb also entered in, and he saw and believed. 9 For as yet they didn’t know the Scripture, that he must rise from the dead. 10 So the disciples went away again to their own homes.

11 But Mary was standing outside at the tomb weeping. So as she wept, she stooped and looked into the tomb, 12 and she saw two angels in white sitting, one at the head and one at the feet, where the body of Jesus had lain. 13 They asked her, "Woman, why are you weeping?"

She said to them, "Because they have taken away my Lord, and I don’t know where they have laid him." 14 When she had said this, she turned around and saw Jesus standing, and didn’t know that it was Jesus.

15 Jesus said to her, "Woman, why are you weeping? Who are you looking for?"

She, supposing him to be the gardener, said to him, "Sir, if you have carried him away, tell me where you have laid him, and I will take him away."

16 Jesus said to her, "Mary."

She turned and said to him, "Rabboni!" which is to say, "Teacher!"

17 Jesus said to her, "Don’t hold me, for I haven’t yet ascended to my Father; but go to my brothers and tell them, ‘I am ascending to my Father and your Father, to my God and your God.’"

18 Mary Magdalene came and told the disciples that she had seen the Lord, and that he had said these things to her. 19 When therefore it was evening on that day, the first day of the week, and when the doors were locked where the disciples were assembled, for fear of the Jews, Jesus came and stood in the middle and said to them, "Peace be to you."

20 When he had said this, he showed them his hands and his side. The disciples therefore were glad when they saw the Lord. 21 Jesus therefore said to them again, "Peace be to you. As the Father has sent me, even so I send you." 22 When he had said this, he breathed on them, and said to them, "Receive the Holy Spirit! 23 If you forgive anyone’s sins, they have been forgiven them. If you retain anyone’s sins, they have been retained."

24 But Thomas, one of the twelve, called Didymus, wasn’t with them when Jesus came. 25 The other disciples therefore said to him, "We have seen the Lord!"

But he said to them, "Unless I see in his hands the print of the nails, put my finger into the print of the nails, and put my hand into his side, I will not believe."

26 After eight days, again his disciples were inside and Thomas was with them. Jesus came, the doors being locked, and stood in the middle, and said, "Peace be to you." 27 Then he said to Thomas, "Reach here your finger, and see my hands. Reach here your hand, and put it into my side. Don’t be unbelieving, but believing."

28 Thomas answered him, "My Lord and my God!"

29 Jesus said to him, "Because you have seen me, you have believed. Blessed are those who have not seen and have believed."

30 Therefore Jesus did many other signs in the presence of his disciples, which are not written in this book; 31 but these are written that you may believe that Jesus is the Christ, the Son of God, and that believing you may have life in his name.

1 A hétnek elsõ napján pedig jó reggel, a mikor még sötétes vala, oda méne Mária Magdaléna a sírhoz, és látá, hogy elvétetett a kõ a sírról.

2 Futa azért és méne Simon Péterhez és ama másik tanítványhoz, a kit Jézus szeret vala, és monda nékik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették õt.

3 Kiméne azért Péter és a másik tanítvány, és menének a sírhoz.

4 Együtt futnak vala pedig mindketten: de ama másik tanítvány hamar megelõzé Pétert, és elõbb juta a sírhoz;

5 És lehajolván, látá, hogy ott vannak a lepedõk; mindazáltal nem megy vala be.

6 Megjöve azután Simon Péter [is] nyomban utána, és beméne a sírba: és látá, hogy a lepedõk ott vannak.

7 És a keszkenõ, a mely az õ fején volt, nem együtt van a lepedõkkel, hanem külön összegöngyölítve egy helyen.

8 Akkor aztán beméne a másik tanítvány is, a ki elõször jutott a sírhoz, és lát és hisz vala.

9 Mert nem tudják vala még az írást, hogy fel kell támadnia a halálból.

10 Visszamenének azért a tanítványok az övéikhez.

11 Mária pedig künn áll vala a sírnál sírva. A míg azonban siránkozék, behajol vala a sírba;

12 És láta két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtõl, másikat lábtól, a hol a Jézus teste feküdt vala.

13 És mondának azok néki: Asszony mit sírsz? Monda nékik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették õt.

14 És mikor ezeket mondotta, hátra fordula, és látá Jézust [ott] állani, és nem tudja vala, hogy Jézus az.

15 Monda néki Jézus: Asszony, mit sírsz? kit keressz? Az pedig azt gondolván, hogy a kertész az, monda néki: Uram, ha te vitted el õt, mondd meg nékem, hová tetted õt, és én elviszem õt.

16 Monda néki Jézus: Mária! Az megfordulván, monda néki: Rabbóni! a mi azt teszi: Mester!

17 Monda néki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.

18 Elméne Mária Magdaléna, hirdetvén a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és [hogy] ezeket mondotta néki.

19 Mikor azért estve vala, azon a napon, a hétnek elsõ napján, és mikor az ajtók zárva valának, a hol egybegyûltek vala a tanítványok, a zsidóktól való félelem miatt, eljöve Jézus és megálla a középen, és monda nékik: Békesség néktek!

20 És ezt mondván, megmutatá nékik a kezeit és az oldalát. Örvendezének azért a tanítványok, hogy látják vala az Urat.

21 Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! A miként engem küldött vala az Atya, én is akképen küldelek titeket.

22 És mikor ezt mondta, rájuk lehelle, és monda nékik: Vegyetek Szent Lelket:

23 A kiknek bûneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; a kikéit megtartjátok, megtartatnak.

24 Tamás pedig, egy a tizenkettõ közül, a kit Kettõsnek hívtak, nem vala õ velök, a mikor eljött vala Jézus.

25 Mondának azért néki a többi tanítványok: Láttuk az Urat. Õ pedig monda nékik: Ha nem látom az õ kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az õ oldalába, semmiképen el nem hiszem.

26 És nyolcz nap múlva ismét benn valának az õ tanítványai, Tamás is õ velök. Noha az ajtó zárva vala, beméne Jézus, és megálla a középen és monda: Békesség néktek!

27 Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd [ide] a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívõ.

28 És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem!

29 Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, a kik nem látnak és hisznek.

30 Sok más jelt is mívelt ugyan Jézus az õ tanítványai elõtt, a melyek nincsenek megírva ebben a könyvben;

31 Ezek pedig azért irattak meg, hogy higyjétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy [ezt] hívén, életetek legyen az õ nevében.