1 In the beginning was the Word, and the Word was with God, and the Word was God. 2 The same was in the beginning with God. 3 All things were made through him. Without him, nothing was made that has been made. 4 In him was life, and the life was the light of men. 5 The light shines in the darkness, and the darkness hasn’t overcome it.

6 There came a man sent from God, whose name was John. 7 The same came as a witness, that he might testify about the light, that all might believe through him. 8 He was not the light, but was sent that he might testify about the light. 9 The true light that enlightens everyone was coming into the world.

10 He was in the world, and the world was made through him, and the world didn’t recognize him. 11 He came to his own, and those who were his own didn’t receive him. 12 But as many as received him, to them he gave the right to become God’s children, to those who believe in his name: 13 who were born, not of blood, nor of the will of the flesh, nor of the will of man, but of God.

14 The Word became flesh and lived among us. We saw his glory, such glory as of the only born Son of the Father, full of grace and truth. 15 John testified about him. He cried out, saying, "This was he of whom I said, ‘He who comes after me has surpassed me, for he was before me.’" 16 From his fullness we all received grace upon grace. 17 For the law was given through Moses. Grace and truth were realized through Jesus Christ. 18 No one has seen God at any time. The only born Son, who is in the bosom of the Father, has declared him.

19 This is John’s testimony, when the Jews sent priests and Levites from Jerusalem to ask him, "Who are you?"

20 He declared, and didn’t deny, but he declared, "I am not the Christ."

21 They asked him, "What then? Are you Elijah?"

He said, "I am not."

"Are you the prophet?"

He answered, "No."

22 They said therefore to him, "Who are you? Give us an answer to take back to those who sent us. What do you say about yourself?"

23 He said, "I am the voice of one crying in the wilderness, ‘Make straight the way of the Lord,’ as Isaiah the prophet said."

24 The ones who had been sent were from the Pharisees. 25 They asked him, "Why then do you baptize if you are not the Christ, nor Elijah, nor the prophet?"

26 John answered them, "I baptize in water, but among you stands one whom you don’t know. 27 He is the one who comes after me, who is preferred before me, whose sandal strap I’m not worthy to loosen." 28 These things were done in Bethany beyond the Jordan, where John was baptizing.

29 The next day, he saw Jesus coming to him, and said, "Behold, the Lamb of God, who takes away the sin of the world! 30 This is he of whom I said, ‘After me comes a man who is preferred before me, for he was before me.’ 31 I didn’t know him, but for this reason I came baptizing in water, that he would be revealed to Israel." 32 John testified, saying, "I have seen the Spirit descending like a dove out of heaven, and it remained on him. 33 I didn’t recognize him, but he who sent me to baptize in water said to me, ‘On whomever you will see the Spirit descending and remaining on him is he who baptizes in the Holy Spirit.’ 34 I have seen and have testified that this is the Son of God."

35 Again, the next day, John was standing with two of his disciples, 36 and he looked at Jesus as he walked, and said, "Behold, the Lamb of God!" 37 The two disciples heard him speak, and they followed Jesus. 38 Jesus turned and saw them following, and said to them, "What are you looking for?"

They said to him, "Rabbi" (which is to say, being interpreted, Teacher), "where are you staying?"

39 He said to them, "Come and see."

They came and saw where he was staying, and they stayed with him that day. It was about the tenth hour. 40 One of the two who heard John and followed him was Andrew, Simon Peter’s brother. 41 He first found his own brother, Simon, and said to him, "We have found the Messiah!" (which is, being interpreted, Christ). 42 He brought him to Jesus. Jesus looked at him and said, "You are Simon the son of Jonah. You shall be called Cephas" (which is by interpretation, Peter).

43 On the next day, he was determined to go out into Galilee, and he found Philip. Jesus said to him, "Follow me." 44 Now Philip was from Bethsaida, the city of Andrew and Peter. 45 Philip found Nathanael, and said to him, "We have found him of whom Moses in the law and also the prophets, wrote: Jesus of Nazareth, the son of Joseph."

46 Nathanael said to him, "Can any good thing come out of Nazareth?"

Philip said to him, "Come and see."

47 Jesus saw Nathanael coming to him, and said about him, "Behold, an Israelite indeed, in whom is no deceit!"

48 Nathanael said to him, "How do you know me?"

Jesus answered him, "Before Philip called you, when you were under the fig tree, I saw you."

49 Nathanael answered him, "Rabbi, you are the Son of God! You are King of Israel!"

50 Jesus answered him, "Because I told you, ‘I saw you underneath the fig tree,’ do you believe? You will see greater things than these!" 51 He said to him, "Most certainly, I tell you all, hereafter you will see heaven opened, and the angels of God ascending and descending on the Son of Man."

1 Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.

2 Ez kezdetben az Istennél vala.

3 Minden õ általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.

4 Õ benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;

5 És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.

6 Vala egy Istentõl küldött ember, kinek neve János.

7 Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen õ általa.

8 Nem õ vala a világosság, hanem [jött,] hogy bizonyságot tegyen a világosságról.

9 Az igazi világosság eljött volt [már] a világba, a mely megvilágosít minden embert.

10 A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg õt.

11 Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be õt.

12 Valakik pedig befogadák õt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az õ nevében hisznek;

13 A kik nem vérbõl, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentõl születtek.

14 És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az õ dicsõségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsõségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.

15 János bizonyságot tett õ róla, és kiáltott, mondván: Ez vala, a kirõl mondám: A ki utánam jõ, elõttem lett, mert elõbb volt nálamnál.

16 És az õ teljességébõl vettünk mindnyájan kegyelmet is kegyelemért.

17 Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem [pedig] és az igazság Jézus Krisztus által lett.

18 Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, a ki az Atya kebelében van, az jelentette ki [õt.]

19 És ez a János bizonyságtétele, a mikor a zsidók papokat és Lévitákat küldöttek Jeruzsálembõl, hogy megkérdezzék õt: Kicsoda vagy te?

20 És megvallá és nem tagadá; és megvallá, hogy: Nem én vagyok a Krisztus.

21 És kérdezék õt: Kicsoda tehát? Illés vagy-é te? És monda: Nem vagyok. A próféta vagy-é te? És õ felele: Nem.

22 Mondának azért néki: Kicsoda vagy? Hogy megfelelhessünk azoknak, a kik minket elküldöttek: Mit mondasz magad felõl?

23 Monda: Én kiáltó szó vagyok a pusztában. Egyengessétek az Úrnak útját, a mint megmondotta Ésaiás próféta.

24 És a küldöttek a farizeusok közül valók voltak:

25 És megkérdék õt és mondának néki: Miért keresztelsz tehát, ha te nem vagy a Krisztus, sem Illés, sem a próféta?

26 Felele nékik János, mondván: Én vízzel keresztelek; de köztetek van, a kit ti nem ismertek.

27 Õ az, a ki utánam jõ, a ki elõttem lett, a kinek én nem vagyok méltó, hogy saruja szíjját megoldjam.

28 Ezek Béthabarában lettek, a Jordánon túl, a hol János keresztel vala.

29 Másnap látá János Jézust õ hozzá menni, és monda: Ímé az Istennek ama báránya, a ki elveszi a világ bûneit!

30 Ez az, a kirõl én ezt mondám: Én utánam jõ egy férfiú, a ki elõttem lett, mert elõbb volt nálamnál.

31 És én nem ismertem õt; de hogy megjelentessék Izráelnek, azért jöttem én, a ki vízzel keresztelek.

32 És bizonyságot tõn János, mondván: Láttam a Lelket leszállani az égbõl, mint egy galambot; és megnyugovék õ rajta.

33 És én nem ismertem õt; de a ki elkülde engem, hogy vízzel kereszteljek, az mondá nékem: A kire látod a Lelket leszállani és rajta megnyugodni, az az, a ki keresztel Szent Lélekkel.

34 És én láttam, és bizonyságot tettem, hogy ez az Isten Fia.

35 Másnap ismét [ott] állt vala János és kettõ az õ tanítványai közül;

36 És ránézvén Jézusra, a mint [ott] jár vala, monda: Ímé az Isten Báránya!

37 És hallá õt a két tanítvány, a mint szól vala, és követék Jézust.

38 Jézus pedig hátrafordulván és látván, hogy követik azok, monda nékik:

39 Mit kerestek? Azok pedig mondának néki: Rabbi, (a mi megmagyarázva azt teszi: Mester) hol lakol?

40 Monda nékik: Jõjjetek és lássátok meg. Elmenének és megláták, hol lakik; és nála maradának azon a napon: vala pedig körülbelül tíz óra.

41 A kettõ közül, a kik Jánostól [ezt] hallották és õt követték vala, András volt az egyik, a Simon Péter testvére.

42 Találkozék ez elõször a maga testvérével, Simonnal, és monda néki: Megtaláltuk a Messiást (a mi megmagyarázva azt teszi: Krisztus);

43 És vezeté õt Jézushoz. Jézus pedig reá tekintvén, monda: Te Simon vagy, a Jóna fia; te Kéfásnak fogsz hivatni (a mi megmagyarázva: Kõszikla).

44 A következõ napon Galileába akart menni Jézus; és találkozék Fileppel, és monda néki: Kövess engem!

45 Filep pedig Bethsaidából, az András és Péter városából való volt.

46 Találkozék Filep Nátánaellel, és monda néki: A ki felõl írt Mózes a törvényben, és a próféták, megtaláltuk a názáreti Jézust, Józsefnek fiát.

47 És monda néki Nátánael: Názáretbõl támadhat-é valami jó? Monda néki Filep: Jer és lásd meg!

48 Látá Jézus Nátánaelt õ hozzá menni, és monda õ felõle: Ímé egy igazán Izráelita, a kiben hamisság nincsen.

49 Monda néki Nátánael: Honnan ismersz engem? Felele Jézus és monda néki: Mielõtt hítt téged Filep, láttalak téged, a mint a fügefa alatt voltál.

50 Felele Nátánael és monda néki: Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy az Izráel Királya!

51 Felele Jézus és monda néki: Hogy azt mondám néked: láttalak a fügefa alatt, hiszel? Nagyobbakat látsz majd ezeknél. [ (John 1:52) És monda néki: Bizony, bizony mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok a megnyilt eget, és az Isten angyalait, a mint felszállnak és leszállnak az ember Fiára. ]