13 Behold, two of them were going that very day to a village named Emmaus, which was sixty stadia from Jerusalem. 14 They talked with each other about all of these things which had happened. 15 While they talked and questioned together, Jesus himself came near, and went with them. 16 But their eyes were kept from recognizing him. 17 He said to them, "What are you talking about as you walk, and are sad?"

18 One of them, named Cleopas, answered him, "Are you the only stranger in Jerusalem who doesn’t know the things which have happened there in these days?"

19 He said to them, "What things?"

They said to him, "The things concerning Jesus the Nazarene, who was a prophet mighty in deed and word before God and all the people; 20 and how the chief priests and our rulers delivered him up to be condemned to death, and crucified him. 21 But we were hoping that it was he who would redeem Israel. Yes, and besides all this, it is now the third day since these things happened. 22 Also, certain women of our company amazed us, having arrived early at the tomb; 23 and when they didn’t find his body, they came saying that they had also seen a vision of angels, who said that he was alive. 24 Some of us went to the tomb and found it just like the women had said, but they didn’t see him."

25 He said to them, "Foolish people, and slow of heart to believe in all that the prophets have spoken! 26 Didn’t the Christ have to suffer these things and to enter into his glory?" 27 Beginning from Moses and from all the prophets, he explained to them in all the Scriptures the things concerning himself.

28 They came near to the village where they were going, and he acted like he would go further.

29 They urged him, saying, "Stay with us, for it is almost evening, and the day is almost over."

He went in to stay with them. 30 When he had sat down at the table with them, he took the bread and gave thanks. Breaking it, he gave it to them. 31 Their eyes were opened and they recognized him; then he vanished out of their sight. 32 They said to one another, "Weren’t our hearts burning within us while he spoke to us along the way, and while he opened the Scriptures to us?"

13 És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtõl hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus.

14 És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek.

15 És lõn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezõsködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton.

16 De az õ szemeik visszatartóztatának, hogy õt meg ne ismerjék.

17 Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és [miért] vagytok szomorú ábrázattal?

18 Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémû dolgok lettek abban e napokon?

19 És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: A melyek [esének] a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten elõtt és az egész nép elõtt:

20 És mimódon adák õt a fõpapok és a mi fõembereink halálos ítéletre, és megfeszíték õt.

21 Pedig mi azt reméltük, hogy õ az, a ki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.

22 Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának;

23 És mikor nem találták az õ testét, [haza] jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy õ él.

24 És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, a mint az asszonyok is mondták; õt pedig nem látták.

25 És õ monda nékik: Óh balgatagok és rest szívûek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak!

26 Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az õ dicsõségébe?

27 És elkezdvén Mózestõl és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik õ felõle megirattak.

28 Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és õ úgy tõn, mintha tovább menne.

29 De kényszeríték õt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon.

30 És lõn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá.

31 És megnyilatkozának az õ szemeik, és megismerék õt; de õ eltünt elõlük.

32 És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?