|
1
|
God, who at sundry times and in divers manners spoke in time past to the fathers by the prophets, |
Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó idõkben szólott nékünk Fia által, |
|
2
|
Hath in these last days spoken to us by his Son, whom he hath appointed heir of all things, by whom also he made the worlds; |
A kit tett mindennek örökösévé, a ki által a világot is teremtette, |
|
3
|
Who being the brightness of his glory, and the express image of his person, and upholding all things by the word of his power, when he had by himself made purification of our sins, sat down on the right hand of the Majesty on high; |
A ki az õ dicsõségének visszatükrözõdése, és az õ valóságának képmása, a ki hatalma szavával fentartja a mindenséget, a ki minket bûneinktõl megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban, |
|
4
|
Being made so much better than the angels, as he hath by inheritance obtained a more excellent name than they. |
Annyival kiválóbb lévén az angyaloknál, a mennyivel különb nevet örökölt azoknál. |
|
5
|
For to which of the angels said he at any time, Thou art my Son, this day have I begotten thee? And again, I will be to him a Father, and he shall be to me a Son? |
Mert kinek mondotta valaha az angyalok közül: Én Fiam vagy te, én ma szûltelek téged? és ismét: Én leszek néki Atyja és õ lesz nékem Fiam? |
|
6
|
And again, when he bringeth in the first-begotten into the world, he saith, And let all the angels of God worship him. |
Viszont mikor behozza az õ elsõszülöttét a világba, így szól: És imádják õt az Istennek minden angyalai. |
|
7
|
And of the angels he saith, Who maketh his angels spirits, and his ministers a flame of fire. |
És bár az angyalokról [így] szól: Ki az õ angyalait szelekké teszi és az õ szolgáit tûz lángjává, |
|
8
|
But to the Son, he saith, Thy throne, O God, is for ever and ever: a scepter of righteousness is the scepter of thy kingdom. |
Ámde a Fiúról [így]: A te királyi széked óh Isten örökkön örökké. Igazságnak pálczája a te országodnak pálczája. |
|
9
|
Thou hast loved righteousness, and hated iniquity; therefore God, even thy God, hath anointed thee with the oil of gladness above thy fellows. |
Szeretted az igazságot és gyûlölted a hamisságot: annakokáért felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek olajával a te társaid felett. |
|
10
|
And, Thou, Lord, in the beginning hast laid the foundation of the earth: and the heavens are the works of thy hands. |
És: Te Uram kezdetben alapítottad a földet és a te kezeidnek mûvei az egek; |
|
11
|
They shall perish; but thou remainest: and they all shall become old as doth a garment; |
Azok elvesznek, de te megmaradsz, és mindazok, mint a ruha megavulnak. |
|
12
|
And as a vesture wilt thou fold them up, and they shall be changed; but thou art the same, and thy years shall not fail. |
És palástként összehajtod azokat és elváltoznak, te pedig ugyanaz vagy és a te esztendeid el nem fogynak. |
|
13
|
But to which of the angels said he at any time, Sit on my right hand, until I make thy enemies thy footstool? |
Melyik angyalnak mondotta pedig valaha: Ülj az én jobbkezem felõl, míglen ellenségeidet lábaidnak zsámolyává teszem? |
|
14
|
Are they not all ministering spirits, sent forth to minister for them who shall inherit salvation? |
Avagy nem szolgáló lelkek-é mindazok, elküldve szolgálatra azokért, a kik örökölni fogják az idvességet? |