1 (O cîntare. Un psalm al lui Asaf.) Dumnezeule, nu tăcea! Nu tăcea, şi nu Te odihni, Dumnezeule!
2 Căci iată că vrăjmaşii Tăi se frămîntă, şi ceice Te urăsc înalţă capul.
3 Fac planuri pline de vicleşug împotriva poporului Tău, şi se sfătuiesc împotriva celor ocrotiţi de Tine.
4 ,,Veniţi``, zic ei, ,,să -i nimicim din mijlocul neamurilor, ca să nu se mai pomenească numele lui Israel!``
5 Se strîng toţi cu o inimă, fac un legămînt împotriva Ta:
6 corturile lui Edom şi Ismaeliţii, Moabul şi Hagareniţii,
7 Ghebal, Amon, Amalec, Filistenii cu locuitorii Tirului.
8 Asiria se uneşte şi ea cu ei, şi îşi împrumută braţul ei copiilor lui Lot. -(Oprire).
9 Fă-le ca lui Madian, ca lui Sisera, ca lui Iabin la pîrîul Chison,
10 cari au fost nimiciţi la En-Dor, şi au ajuns un gunoi pentru îngrăşarea pămîntului.
11 Căpeteniile lor fă-le ca lui Oreb şi Zeeb, şi tuturor domnilor lor ca lui Zebah şi Ţalmuna!
12 Căci ei zic: ,,Să punem mîna pe locuinţele lui Dumnezeu!``
13 Dumnezeule, fă -i ca vîrtejul de praf, ca paiul luat de vînt,
14 Ca focul care arde pădurea, şi ca flacăra, care aprinde munţii!
15 Urmăreşte -i astfel cu furtuna Ta, şi bagă groaza în ei cu vijelia Ta!
16 Acopere-le faţa de ruşine, ca să caute Numele Tău, Doamne!
17 Să fie ruşinaţi şi îngroziţi pe vecie, să le roşească obrazul de ruşine şi să piară!
18 Ca să ştie că numai Tu, al cărui Nume este Domnul, Tu eşti Cel Prea Înalt pe tot pămîntul;
1 Ének; Aszáf zsoltára.
2 Isten, ne vesztegelj, ne hallgass és ne nyugodjál, Isten!
3 Mert ímé, háborognak ellenségeid, s gyûlölõid fejöket emelik.
4 Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenczeid ellen terveket szõnek.
5 Ezt mondják: Jertek, veszessük el õket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét!
6 Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel; szövetséget kötöttek ellened:
7 Az Edomiták és Ismáeliták sátrai, a Moábiták és Hagarénusok;
8 A Gebaliták, Ammoniták és Amálekiták, a Filiszteusok Tyrus lakosaival együtt.
9 Az asszir is szövetkezett velök, segítõjévé lettek a Lót fiainak. Szela.
10 Úgy bánj velök, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábinnal a Kison patakjánál!
11 A kik elvesztek vala Endornál, [és] a föld szemetjévé lõnek.
12 Tedd õket, fejedelmöket olyanokká, mint Orebet s mint Zeébet, Zebahot és Szalmunát, minden felkentjökkel,
13 A kik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait!
14 Én Istenem! Tedd õket olyanokká, a milyen a porfelhõ, [és ]a milyen a polyva a szél elõtt;
15 Olyanokká, mint a tûz, a mely meggyújtja az erdõt, és mint a láng, a mely elégeti a hegyeket.
16 Így kergesd õket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd õket!
17 Töltsd el orczájukat gyalázattal, hogy keressék Uram a te nevedet!
18 Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, és piruljanak és pusztuljanak, [ (Psalms 83:19) Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges [Isten] az egész földön. ]