1 Halljátok meg az igét, amelyet az Úr mond nektek, Izráel háza! 2 Így szól az Úr:

A pogányok szokását

ne tanuljátok el,

és az égi jelektől ne rettegjetek,

mert csak a pogányok

rettegnek azoktól!

3 Bizony, a népek bálványai hiábavalók.

Hiszen egy fát vágnak ki az erdőben,

a mesterember keze készíti el baltával.*

4 Ezüsttel és arannyal díszítik,

szögekkel és kalapáccsal rögzítik,

hogy ne inogjon.

5 Olyanok, mint madárijesztő az uborkaföldön:

nem beszélnek, hordozni kell őket,

mert menni sem tudnak.

Ne féljetek tőlük, mert nem tudnak

sem rosszat, sem jót tenni!

6 Nincs hozzád hasonló, Uram!

Nagy vagy te, s hatalmad által

nagy a te neved.*

7 Ki ne félne téged, népek Királya?

Bizony, megillet ez téged!

Mert nincs hozzád hasonló

a népek bölcsei között

egyetlen országban sem.

8 Egyaránt ostobák és bolondok,

hiábavaló a bálványok útmutatása:

fából vannak!

9 Tarsísból hozott ezüsttel

és úfázi arannyal vonják be;

mesterember csinálmánya,

ötvös keze munkája,

öltözetük kék és piros bíbor,

ügyes mesterek munkája valamennyi.

10 De az Úr az igaz Isten,

élő Isten, örökkévaló Király!

Háborgásától megrendül a föld,

nem bírják el bosszús haragját a népek.

11 Mondjátok meg nekik, hogy az istenek kivesznek a földről és az ég alól. Nem ők alkották az eget és a földet.

12 Az Úr ereje alkotta a földet,

az ő bölcsessége szilárdította meg a világot,

az ő értelme feszítette ki az eget.*

13 Mennydörgő szavára

víztömeg támad az égen,

felhőt hoz fel a föld széléről;

villámokat alkot az esőhöz,

és szelet bocsát ki kamráiból.

14 Megáll a tudománya

minden embernek,

szégyent vall bálványával

minden ötvös,

mert csalódik öntvényében:

nincsen abban lélek!

15 Hitvány és nevetséges dolgok azok,

semmivé lesznek a megtorlás idején.

16 De nem ilyen Jákób osztályrésze,

mert Ő a mindenség formálója,

Izráel törzse pedig az ő tulajdona:

Seregek Ura a neve.

17 Szedd föl a földről batyudat,

ostromolt város lakosa!

18 Mert ezt mondja az Úr:

Én most kiröpítem parittyámból

az ország lakosait.

Sarokba szorítom őket,

rájuk fognak találni.

19 Jaj nekem, összetörtem,

gyógyíthatatlan a sebem!

Azt gondoltam, hogy

majd csak kibírom

ezt a bajomat.

20 De ledöntötték sátramat,

eltépték a sátorköteleket.

Fiaim elhagytak, nincsenek.

Nem feszíti ki senki a sátramat,

nem vonja föl senki a sátorlapokat.

21 Bizony, ostobák voltak a pásztorok,

nem keresték az Urat.

Ezért nem boldogultak,

egész nyájuk szétszóródott.

22 Már a hír is megérkezett,

nagy zúgás hangzik

észak földje felől:

Júda városai sivár pusztává válnak,

sakálok tanyájává.

23 Tudom, Uram, hogy az ember

nem ura élete útjának,

és a rajta járó

nem maga irányítja lépteit!*

24 Fenyíts minket, Uram, de mértékkel,

ne haragodban, hogy semmivé ne tégy!

25 Töltsd ki lángoló haragodat

a pogányokra, akik nem tudnak rólad,

és a népekre, amelyek

nem hívják segítségül nevedet!

Mert megemésztették Jákóbot,

végleg megsemmisítették

és elpusztították lakóhelyét!*