1 Az Úr igéje, amely Jeremiás prófétához szólt a népekről:*

2 Egyiptomról; Nékó fáraónak, Egyiptom királyának a hadseregéről, melyet megvert Nebukadneccar, Babilónia királya az Eufrátesz folyó mellett Karkemisnél Jójákimnak, Jósiás fiának, Júda királyának a negyedik esztendejében:*

3 Készítsétek a pajzsot és a vértet:

induljatok a harcba!

4 Fogjátok be a lovakat,

üljetek föl, lovasok!

Álljatok sorba sisakban,

fenjétek a lándzsákat,

öltsetek páncélt!

5 De mit látok?

Megrettennek, meghátrálnak,

vitézeiket leverik,

hanyatt-homlok menekülnek,

vissza se néznek!

Iszonyat mindenütt

– így szól az Úr.

6 Nem futhat el a gyors,

a vitéz sem menekülhet meg.

Megbotlanak és elesnek

északon az Eufrátesz folyó mellett.

7 Ki az, aki árad, mint a Nílus,

vizei zúgnak, mint a folyamok?

8 Egyiptom árad, mint a Nílus,

vizei zúgnak, mint a folyamok.

Ezt mondta: Elárasztom,

elborítom a földet,

városokat pusztítok el

lakosaikkal együtt!

9 Vágtassatok, lovak,

robogjatok, harci kocsik,

vonuljanak ki a vitézek,

pajzzsal fölszerelt kúsiak és pútiak

és íjjal fölszerelt lúdiak!*

10 De az a nap az Úré,

a Seregek Uráé;

bosszúállás napja,

bosszút áll ellenségein.

Pusztít a fegyver, amíg csak bírja,

csurog róla a vér.

Az Úrnak, a Seregek Urának

véresáldozata ez

észak földjén, az Eufrátesz folyónál.

11 Menj Gileádba, és végy balzsamot,

Egyiptom szűz leánya!

Hiába a sok orvosság,

mégsem gyógyulsz meg!

12 Hallják gyalázatodat a népek,

jajgatásoddal tele van a föld,

mert egyik vitéz a másikba botlik,

és elesnek együtt mindketten.

13 Ezt az igét jelentette ki az Úr Jeremiás prófétának arról, hogy eljön Nebukadneccar, Babilónia királya, és leveri Egyiptomot:*

14 Mondjátok el Egyiptomban,

hirdessétek Migdólban,

hirdessétek Nófban és Tahpanhészban!

Ezt mondjátok: Állj elő, légy erős,

mert fegyver pusztít körülötted!

15 Miért menekül Ápisz,

a te hatalmas istened?

Nem tudott ellenállni,

mert elkergette az Úr!

16 Sokan megtántorodtak,

egymásra hullottak.

Akkor ezt mondták:

Jöjjetek, térjünk vissza népünkhöz,

szülőföldünkre a gyilkos fegyver elől!

17 A fáraót, Egyiptom királyát

szájhősnek nevezik,

aki elmulasztotta az alkalmat.

18 Életemre mondom – így szól a Király,

Seregek Ura a neve –,

hogy oly bizonyosan bekövetkezik ez,

ahogyan a Tábór ott áll a hegyek közt,

és a Karmel a tengerben.

19 Készítsd holmidat

a fogságba menetelre,

Egyiptom lakossága!

Mert pusztává lesz Nóf,

felgyújtják, és nem lesz lakója.

20 Szépséges üszőborjú Egyiptom,

de bögöly száll rá északról.

21 Zsoldosai is olyanok benne,

mint a hizlalt bikaborjúk,

mégis megfordulva

valamennyien elfutnak,

nem állnak helyt, ha eljön rájuk

a veszedelem napja,

a büntetés ideje.

22 Kígyó sziszegése hangzik,

mert haderővel jönnek,

és fejszékkel mennek neki,

mint a favágók.

23 Kivágják erdejét – így szól az Úr-,

noha áthatolhatatlan.

Mert többen vannak, mint a sáskák,

és megszámlálhatatlanok.

24 Megszégyenül Egyiptom leánya;

északi nép kezébe kerül.

25 Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Csapással sújtom Ámón istent Nó városában, a fáraót és Egyiptomot, isteneit és királyait, a fáraót és azokat, akik benne bíznak. 26 Azoknak a kezébe adom őket, akik az életükre törnek, Nebukadneccar babilóniai királynak és szolgáinak a kezébe. De azután megint úgy laknak ott, mint hajdan – így szól az Úr.*

27 De te ne félj, szolgám, Jákób,

és ne rettegj, Izráel!

Mert én hazasegítlek a messzeségből,

ivadékaidat a fogság földjéről.

Visszatér Jákób, és békében lesz,

gondtalanul él, nem riasztja senki.*

28 Ne félj, szolgám, Jákób

– így szól az Úr –,

mert én veled leszek!

Véget vetek minden népnek,

akik közé szétszórtalak,

de neked nem vetek véget.

Megfenyítelek igazságosan,

mert nem hagyhatlak büntetés nélkül.