1 Benjámin fiai,

meneküljetek Jeruzsálemből!

Fújjátok meg a kürtöt Tekóában,

adjatok vészjelet Bét-Hakkeremben!

Mert veszedelem fenyeget észak felől,

és nagy romlás.*

2 Elpusztítom Sion leányát,

a szépet és gyönyörűségest.

3 Pásztorok jönnek ellene

nyájaikkal együtt,

sátrakat vernek körülötte,

legeltet mindegyik, ahol csak éri:

4 Készüljetek a háborúra ellene,

induljatok, vonuljunk föl délben!

– Jaj nekünk, mert estére fordult a nap,

és nyúlnak már az esteli árnyak!

5 Rajta, vonuljunk föl még az éjjel,

pusztítsuk el palotáit!

6 Mert így szól a Seregek Ura:

Vágjatok ki fákat, és emeljetek

töltést Jeruzsálem ellen,

a büntetésre ítélt város ellen,

ahol csupa zsarolt javak vannak!

7 Ahogyan frissen tartja vizét a kút,

úgy tartja ez frissen gonoszságát.

Erőszakról és elnyomásról híres,

mindenütt betegséget és sebeket látok.

8 Fogadd el a fenyítést, Jeruzsálem,

különben el kell szakadnom tőled,

és sivár, lakatlan földdé teszlek!

9 Így szól a Seregek Ura:

Az utolsó szemig szedd meg,

mint a szőlőt, Izráel maradékát,

tedd rájuk kezedet,

mint a szüretelő a vesszőkre!

10 Kinek mondjam el,

kit hívjak tanúnak, hogy hallják?

Körülmetéletlen a fülük,

nem tudnak figyelni.

Gyalázzák az Úr igéjét,

nem lelik kedvüket benne.*

11 Az Úr haragja tölt el engem,

nem tudom már magamban tartani.

Töltsd ki az utcán a gyermekekre

meg az ifjak társaságára!

Foglyul esik férfi és nő,

öreg és aggastyán egyaránt!

12 Házaik másoké lesznek,

földjükkel és feleségükkel együtt,

ha kinyújtom kezemet

az ország lakóira!

– így szól az Úr.

13 Hiszen apraja-nagyja

mind nyerészkedésre adta magát,

prófétája, papja

mind hamisságot művel.

14 Népem romlását úgy gyógyítják,

hogy könnyelműen mondogatják:

Békesség, békesség!

– de nincs békesség!*

15 Szégyenkezniük kellene,

mert utálatos, amit tettek.

De nem akarnak szégyenkezni,

és már pirulni sem tudnak.

Azért elesnek az összeomláskor,

elbuknak a megtorlás idején

– mondta az Úr.

16 Így szól az Úr:

Álljatok ki az utakra, és nézzetek szét,

kérdezősködjetek az ősi ösvények után,

melyik a jó út, és azon járjatok,

akkor nyugalmat találtok lelketeknek!

De ők ezt mondták: Nem megyünk!*

17 Őröket is állítottam föléjük,

hogy figyeljenek a kürt szavára.

De ők ezt mondták: Nem figyelünk!

18 Ezért halljátok, népek,

és tudd meg te, gyülekezet,

mi vár rájuk!

19 Halld meg, te föld!

Íme, veszedelmet hozok erre a népre:

saját gondolataik gyümölcsét,

mert nem figyeltek beszédemre,

és tanításomat megvetették.*

20 Minek nekem a tömjén,

mely Sebából érkezik,

és a messze földről való

jó illatú nád?

Égőáldozataitok nem kedvesek,

véresáldozataitok nem tetszenek nekem.*

21 Ezért így szól az Úr:

Buktatókat állítok e nép elé,

és elbuknak bennük

apák és fiak egyaránt,

elpusztulnak a szomszédok és a barátok.

22 Így szól az Úr:

Íme, egy nép jön észak földjéről,

nagy nemzet kel föl a föld széléről.

23 Íjat és kopját ragadnak,

kegyetlenek, nem irgalmaznak.

Hangjuk zúg, mint a tenger,

és lovakon nyargalnak.

Mint harcosok sorakoznak

ellened, Sion leánya.*

24 Hallottuk a hírét:

kezünk elernyedt,

szorongás vett erőt rajtunk,

vonaglás, mint a szülő asszonyon.

25 Ne menj ki a mezőre,

és ne járj az úton,

mert ellenség kardja vár,

és iszonyat mindenütt!

26 Népem leánya, öltözz zsákruhába,

fetrengj a hamuban!

Gyászolj, mintha egyszülöttedért tennéd,

zokogj keservesen!

Mert hirtelen eljön

a pusztító ellenünk.*

27 Népem megvizsgálójává,

kutatójává rendeltelek,

hogy megismerd és megvizsgáld életét.

28 Mindnyájan elvetemült lázadók,

rágalmakat terjesztenek;

közönséges réz és vas,

az is mind hitvány.*

29 Zihált a fújtató,

de csak ólom került ki a tűzből;

hiába a folytonos olvasztás,

mert a gonoszok

nem tisztíthatók meg.

30 Eldobnivaló ezüstnek hívják őket,

mert az Úr elveti őket.