1 De az Úr ezt mondta nekem: Ha maga Mózes és Sámuel állna is elém, akkor sem esne meg a szívem ezen a népen. Kergesd el, menjenek előlem!*2 Ha pedig megkérdezik tőled, hogy hová menjenek, ezt válaszold nekik: Így szól az Úr:

Aki halálra méltó, a halálba,

aki fegyverre méltó, a fegyver elé,

aki éhínségre méltó, az éhínségbe,

és aki fogságra méltó, a fogságba!*

3 Mert négyfélével büntetem meg őket – így szól az Úr: fegyverrel, amely gyilkolja, kutyákkal, amelyek marcangolják, az ég madaraival és a föld vadállataival, amelyek fölfalják és pusztítják őket. 4 Iszonyatossá teszem őket a föld minden országa előtt amiatt, amit Ezékiás fia, Manassé, Júda királya művelt Jeruzsálemben.*

5 Ugyan, ki könyörül

rajtad, Jeruzsálem,

és ki szánakozik rajtad?

Ki tér be hozzád,

hogy megkérdezze, jól vagy-e?

6 Te dobtál el engem

– így szól az Úr –,

hátat fordítottál nekem.

Ezért kinyújtom kezemet

és elpusztítalak,

belefáradtam a szánakozásba.*

7 Szélnek szórom őket szórólapáttal

az ország városaiban,

gyermektelenné teszem,

elpusztítom népem,

mert nem tértek meg útjaikról.

8 Özvegyei többen lesznek,

mint a tengerparton a homok.

Pusztítót hozok ellenük,

anyára és ifjúra, fényes délben.

Lázas félelmet bocsátok

rájuk nagy hirtelen.

9 Elájul a hétgyermekes anya,

kileheli lelkét,

lemegy a napja fényes nappal,

szégyen és gyalázat éri.

Maradékukat kiszolgáltatom

az ellenség fegyverének!

– így szól az Úr.

10 Jaj nekem, anyám, mert arra szültél,

hogy perlekedjem és vitázzam

az egész országgal!

Nem adtam és nem kaptam kölcsönt,

mégis mindenki átkoz engem.

11 Az Úr mondta:

Javadat munkáltam,

közbeléptem érted

a veszedelem és nyomorúság idején

az ellenséggel szemben.

12 El lehet-e törni a vasat,

az északi vasat és rezet?

13 Vagyonodat és kincseidet

prédára vetem

– nem kapsz érte semmit! –

sok vétked miatt,

melyeket országszerte elkövettél.

14 Ellenségeid szolgájává teszlek

olyan országban,

amelyet nem ismersz,

mert lángra lobbant haragom,

miattatok ég.*

15 Te ismersz, Uram!

Gondolj velem, és fogd pártomat,

állj bosszút üldözőimen!

Ne légy tovább türelmes,

mert elfognak engem!

Tudd meg, hogy érted

szenvedek gyalázatot!

16 Ha eljutott hozzám igéd, én élveztem,

igéd vidámságot szerzett nekem

és szívbeli örömöt,

hiszen rólad neveztek el engem,

Uram, Seregek Istene.*

17 Nem ültem vigadozva

a tréfálkozók körében.

Magamra maradtam,

mert kezed rám nehezedett,

bánattal töltöttél el.

18 Miért tart fájdalmam szüntelen,

miért nincs gyógyulás súlyos sebemre?

Olyan vagy hozzám,

mint a csalóka patak,

amelyben nincs állandóan víz.

19 Erre így szólt az Úr:

Ha megtérsz, megengedem,

hogy újból szolgálatomba állj.

Ha értékes dolgokat beszélsz

értéktelenek helyett,

akkor szószólóm lehetsz.

Nekik kell hozzád térniük,

nem neked hozzájuk.

20 Bevehetetlen ércfallá teszlek

ezzel a néppel szemben.

Harcolni fognak ellened,

de nem bírnak veled,

mert én veled leszek:

megsegítlek és megmentelek

– így szól az Úr.*

21 Megmentelek a gonoszok kezéből,

megszabadítlak hatalmukból.