1 Bárcsak lenne a pusztában

egy kunyhóm az út mentén!

Elhagynám népemet, elmennék tőle,

mert mindenki házasságtörő,

hűtlen társaság!

2 Nyelvük olyan, mint a kifeszített íj,

hazugsággal és nem igazsággal

hatalmaskodnak az országban!

Egyik gonoszságot a másik után követik el,

de engem nem ismernek

– így szól az Úr.

3 Mindenki őrizkedjék felebarátjától,

ne bízzatok a testvérben sem!

Hiszen még a testvér is

mind meg akar csalni,

rágalmakat terjeszt

még a felebarát is.*

4 Becsapják egymást az emberek,

nem mondanak igazat.

Hazug beszéddel koptatják nyelvüket,

belefáradnak a romlottságba.

5 Lakóhelyed álnokság tanyája;

az álnokság miatt

tudni sem akarnak rólam

– így szól az Úr.

6 Ezért így szól a Seregek Ura:

Megolvasztom, megvizsgálom őket,

mi mást tehetnék népemmel?

7 Gyilkos nyíl a nyelvük,

szájuk álnok módon beszél,

békésen beszélnek egymással,

de magukban cselt szőnek.

8 Ne toroljam meg ezeket

– így szól az Úr –

és ne álljak bosszút

az ilyen népen?*

9 Zokogva siratom a hegyeket,

gyászolom a puszta legelőit,

mert kiégtek, ember sem jár arra,

és nem hallik a nyájak bégetése.

Az ég madarai és az állatok is

elbujdostak, elköltöztek.

10 Jeruzsálemet kőhalommá teszem,

sakálok tanyájává,

Júda városait pedig

lakatlan pusztává teszem.

11 Ki az a bölcs ember, aki ezt megérti, és hirdetni tudja, amit az Úr szája kijelentett neki:

Miért vész el az ország?

Miért ég ki, mint a puszta,

ahol senki sem jár?

12 Megmondta az Úr: Mivel elhagyták tanításomat, amelyet én adtam nekik, nem hallgattak szavamra, és nem aszerint éltek, 13 hanem megátalkodott szívvel követték a Baalokat, amire elődeik tanították őket, 14 azért így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Ürömmel etetem meg ezt a népet, és méreggel itatom meg.*15 Szétszórom őket olyan népek közé, amelyeket nem ismertek sem ők, sem elődeik, és fegyvert küldök a nyomukba, amíg csak meg nem semmisítem őket!*

16 Ezt mondja a Seregek Ura:

Gondoskodjatok siratóasszonyokról,

hívjátok őket, hogy jöjjenek!

Üzenjetek a siratáshoz értőknek,

jöjjenek ide!

17 Sietve kezdjenek siratni minket;

a mi szemünk is lábadjon könnybe,

a mi szemünkből is omoljanak a könnyek!

18 Mert siratóének hangzik a Sionról:

Jaj, hogy elpusztultunk,

de nagy szégyen ért bennünket!

El kellett hagynunk ezt a földet,

feldúlták lakóhelyünket!

19 Hallgassatok, asszonyok,

az Úr szavára,

hogy felfogja fületek, amit ő mond!

Tanítsátok lányaitokat siratóénekre,

egyik asszony a másikat e gyászénekre:

20 Belépett ablakainkon a halál,

bejött palotáinkba,

kiirtotta a gyermekeket az utcáról,

az ifjakat a terekről!

21 Beszélj! – így szól az Úr:

Úgy hever ott az emberek hullája,

mint a trágya a mezőn

és mint kéve az arató mögött,

de nem hordja össze senki.*

22 Ezt mondja az Úr:

Ne dicsekedjék bölcsességével a bölcs,

ne dicsekedjék erejével az erős,

ne dicsekedjék gazdagságával a gazdag!*

23 Aki dicsekedni akar,

azzal dicsekedjék,

hogy érti és tudja rólam,

hogy én vagyok az Úr,

aki szeretetet, jogot és igazságot

teremtek a földön,

mert ezekben telik kedvem

– így szól az Úr!

24 Eljön az idő – így szól az Úr –, amikor megbüntetek minden körülmetéltet és körülmetéletlent:*25 Egyiptomot és Júdát, Edómot és az ammóniakat, Móábot és mindazokat, akik körülnyírt hajúak és a pusztában laknak. Mert mindezek a népek körülmetéletlenek, Izráel egész háza azonban körülmetéletlen szívű.