1 Júda vétke föl van írva

vasból készült íróvesszővel,

rá van vésve gyémántheggyel

szívük táblájára

és oltáraik szarvára.

2 Mert fiaik is oltáraikkal

és bálványaikkal törődnek

a bujazöld fáknál,

a magas halmokon

3 és a síkságból kiemelkedő hegyeken.

Vagyonodat, minden kincsedet

zsákmányul adom másoknak

áldozóhalmaid és vétkeid miatt,

melyek ott vannak egész területeden.

4 Elveszíted örökségedet,

melyet neked adtam,

ellenségeid szolgájává teszlek

abban az országban,

amelyet nem ismersz,

mert lángra lobbantottad haragomat,

örökké égni fog!*

5 Ezt mondja az Úr:

Átkozott az a férfi,

aki emberben bízik,

és testi erőre támaszkodik,

az Úrtól pedig elfordul szíve!*

6 Olyan lesz, mint a bokor a pusztában,

nem remélheti, hogy eljön valami jó.

Ott tengődik kövek közt a pusztában,

a szikes, lakatlan földön.*

7 De áldott az a férfi,

aki az Úrban bízik,

akinek az Úr a bizodalma.*

8 Mert olyan lesz,

mint a víz mellé ültetett fa,

amely a folyóig ereszti gyökereit,

és nem fél, ha eljön a hőség,

lombja üde zöld marad.

Száraz esztendőben sincs gondja,

szüntelenül termi gyümölcsét.*

9 Csalárdabb a szív mindennél,

javíthatatlan; ki tudná kiismerni?!

10 Én, az Úr vagyok

a szívek vizsgálója,

a lelkek megítélője,

mindenkivel úgy bánok, ahogyan élete

és tetteinek a gyümölcse szerint megérdemli.*

11 Aki törvénytelenül gyűjt gazdagságot,

olyan, mint a madár,

amely idegen tojásokon ül.

Élete derekán itt kell hagynia,

és a végén bolondnak tartják.*

12 Ó, dicső trónus,

kezdettől fogva felséges a hely,

hol szentélyünk van!

13 Uram, te vagy Izráel reménysége,

megszégyenülnek mind,

akik elhagynak téged.

A tőled elpártolók nevét a porba írják,

mert elhagyták az Urat,

a folyóvíz forrását.

14 Gyógyíts meg, Uram,

akkor meggyógyulok,

szabadíts meg, akkor megszabadulok,

csak téged dicsérlek.

15 Ők ugyan ezt mondják nekem:

Hol van az Úr igéje?

Teljesedjék már be!*

16 Én nem vonakodtam attól,

hogy pásztorod legyek,

és a végzetes napot nem kívántam.

Te tudod, mi jött ki ajkamon,

ismert volt az előtted.

17 Ne ejts rémületbe engem,

légy oltalmam a veszedelem napján!

18 Szégyenüljenek meg üldözőim,

ne én szégyenüljek meg!

Ők rettegjenek, ne én rettegjek!

Rájuk hozd el a veszedelem napját,

ismételten zúzd össze őket!

19 Ezt mondta nekem az Úr: Menj, és állj a nép kapujába, amelyen Júda királyai járnak ki és be, azután Jeruzsálem valamennyi kapujába,*20 és ezt mondd nekik: Hallgassátok meg az Úr igéjét, Júda királyai, egész Júda, és Jeruzsálem minden lakója, akik bejöttök ezeken a kapukon!

21 Ezt mondja az Úr: Vigyázzatok arra, hogy ne hordjatok ki, és ne vigyetek be terhet Jeruzsálem kapuin szombaton! 22 Házatokból se vigyetek ki terhet szombaton, és ne végezzetek semmiféle munkát, hanem szenteljétek meg a szombati napot, ahogyan őseiteknek megparancsoltam! 23 De ők nem hallgattak és nem figyeltek rá, nyakasak maradtak, nem engedelmeskedtek, és nem fogadták meg az intést.

24 De ha ti figyelmesen hallgattok rám – így szól az Úr –, és nem visztek be terhet a város kapuin szombaton, és úgy szentelitek meg a szombati napot, hogy semmiféle munkát nem végeztek azon, 25 akkor olyan királyok és vezérek fognak bejönni a város kapuin, akik Dávid trónján ülnek, harci kocsin és lovon járnak mind maguk, mind vezéreik, Júda férfiai és Jeruzsálem lakói, és örökké ebben a városban fognak lakni.

26 Eljönnek majd Júda városaiból, Jeruzsálem környékéről, Benjámin földjéről, az alföldről, a hegyvidékről és a Délvidékről, akik égőáldozatot, véresáldozatot, ételáldozatot és tömjént hoznak, és akik hálaáldozatot hoznak az Úr házába.

27 De ha nem hallgattok rám, és nem szentelitek meg a szombatot, ha terhet hordtok, és úgy mentek be szombaton Jeruzsálem kapuin, akkor olthatatlan tüzet gyújtok kapuiban, amely megemészti Jeruzsálem palotáit!