14 Átkozott az a nap,

amelyen születtem,

ne legyen áldott az a nap,

amelyen anyám szült!*

15 Átkozott az az ember,

aki hírül vitte apámnak,

hogy fiúgyermeke született,

és nagy örömet szerzett neki!*

16 Úgy járjon az az ember,

mint a városok,

melyeket földúlt az Úr

szánalom nélkül:

reggel jajkiáltást halljon,

délben harci zajt!*

17 Miért nem öltek meg anyám méhében,

hogy anyám lett volna a sírom,

méhe örökre terhes maradt volna!

18 Minek is jöttem ki anyám méhéből,

ha csak gyötrelmet és szenvedést látok,

és napjaim szégyenben érnek véget?!