1 Crônicas 13

Dávid meghozza a frigyládát és Obed-Edom házában helyezi el

1 Tanácsot tarta pedig Dávid az ezredeknek és századoknak fejeivel és minden előljárókkal. 2 És monda Dávid Izráel egész gyülekezetének: Ha néktek tetszik, és ha az Úrtól, a mi Istenünktől van: küldjünk el mindenfelé a mi atyánkfiaihoz, a kik otthon maradtak Izráel minden tartományaiban, s velök együtt a papokhoz és Lévitákhoz, az ő városaik és vidékeik szerint, hogy ők is gyűljenek hozzánk. 3 Hogy hozzuk ide a mi Istenünknek ládáját mi hozzánk, mert a Saul idejében nem törődtünk vele. 4 És monda az egész gyülekezet, hogy úgy kell cselekedni; mert igaznak láttaték e dolog az egész nép előtt. 5 Összegyűjté azért Dávid mind az Izráel népét Égyiptomnak Nilus folyóvizétől fogva egészen Hámátig, hogy az Istennek ládáját elhozzák Kirjáth-Jeárimból. 6 Felméne azért Dávid és vele az egész Izráel Baalába vagy Kirjáth-Jeárimba, a mely Júdában van, hogy onnan elhozzák az Úr Istennek ládáját, mely az ő nevéről neveztetik, a ki a Khérubok közt ül. 7 És helyhezteték az Isten ládáját az Abinádáb házából egy új szekérre; Uzza és Ahió vezetik vala a szekeret. 8 Dávid pedig és az egész Izráel tánczolnak vala az Isten előtt teljes erővel, énekekkel, cziterákkal, hegedűkkel, dobokkal, czimbalmokkal és kürtökkel. 9 Mikor pedig jutottak a Kidon szérűjéhez, Uzza reá tevé kezét a ládára, hogy megtartsa, mert az ökrök félre tértek vala. 10 És az Úrnak haragja felgerjede Uzza ellen, és őt megveré, hogy reá tevé kezét a ládára, s meghala ugyanott az Isten előtt. 11 Akkor Dávid igen megdöbbene, hogy az Úr ily csapással sujtá Uzzát. Azért azt a helyet mind e mai napig Péres-Uzzának nevezik. 12 És félni kezde Dávid azon a napon Istentől, mondván: Miképen merjem magamhoz bevinni az Isten ládáját?! 13 És nem vivé be Dávid magához a ládát a Dávid városába, hanem elhelyezé azt a Gitteus Obed-Edom házában. 14 És az Isten ládája Obed-Edom házában volt három hónapig; és megáldá az Úr Obed-Edom házát és mindenét, valamije volt.

A arca é depositada em casa de Obede-Edom

1 Davi consultou os quiliarcas e centuriões, todos os comandantes. 2 Disse Davi a toda a assembleia: Se vos parecer bem e se vier de Jeová, nosso Deus, enviemos mensageiros por toda a parte aos nossos irmãos que estão em toda a terra de Israel, e aos sacerdotes e levitas nas suas cidades de arrabaldes, para que se ajuntem conosco; 3 e reconduzamos para nós a arca do nosso Deus. *1Sm 7.1-2Pois dela não nos ocupamos nos dias de Saul. 4 Toda a assembleia respondeu que assim o fariam; porque isso agradava a todo o povo. 5 *1Cr 15.3;2Sm 6.1;1Rs 8.65Congregou Davi todo o Israel desde a torrente do Egito até a entrada de Hamate, *1Sm 6.21;7.1para conduzir de Quiriate-Jearim a arca de Deus. 6 *2Sm 6.2-11Subiu Davi com todo o Israel a *Js 15.9Baalá, isto é, a Quiriate-Jearim, que pertenceu a Judá, para de lá trazer a arca de Jeová Deus, *2Rs 19.15que está sentado sobre os querubins, a qual se chama pelo Nome. 7 Levaram a arca de Deus sobre um carro novo e tiraram-na *1Sm 7.1da casa de Abinadabe; Uzá e Aiô guiavam o carro. 8 Davi e todo o Israel tocavam perante Deus com toda a sua força, *1Cr 15.16em cânticos, com harpas, com alaúdes, com tambores, com címbalos e com trombetas.

9 Quando chegaram *2Sm 6.6à eira de Quidom, estendeu Uzá a mão para sustentar a arca, pois os bois tropeçavam. 10 Então, se acendeu a ira de Jeová contra Uzá, e o feriu *1Cr 15.13,15por ter tocado a arca. *Lv 10.2Morreu ali diante de Deus. 11 Davi desgostou-se, porque Jeová tinha ferido a Uzá; e chamou àquele lugar Perez-Uzá, nome que conserva até o dia de hoje. 12 Naquele dia, Davi teve medo de Deus, dizendo: Como trarei para a minha casa a arca de Deus? 13 Davi, pois, não trouxe a arca a si para a Cidade de Davi, mas a fez retirar para *2Cr 25.24a casa de Obede-Edom, gitita. 14 A arca de Deus ficou três meses com a família de Obede-Edom em sua casa; e *1Cr 26.4-5Jeová abençoou a casa de Obede-Edom e tudo quanto tinha.