1 Crônicas 19

Dávid bosszút állt az Ammonitákon követeinek megcsúfolásáért

1 Történt ezután, hogy meghalt Náhás, az Ammon fiainak királya, és uralkodék az ő fia helyette. 2 És monda Dávid: Minden jóval leszek a Náhás fiához, Hánunhoz; mert az ő atyja is jól tett volt velem. Ezért Dávid követeket külde ő hozzá, a kik vigasztalnák őt az ő atyjának halála miatt; és elmenének a Dávid szolgái az Ammon fiainak földére Hánunhoz, hogy őt vigasztalnák. 3 Akkor mondának az Ammon fiainak főemberei Hánunnak: Azt hiszed-é, hogy Dávid atyád iránti tiszteletből küldött hozzád vigasztalókat? Avagy nem azért jöttek-é az ő szolgái hozzád, hogy a földet megvizsgálják, elpusztítsák és kikémleljék? 4 Megfogatá azért Hánun a Dávid szolgáit és azokat megnyiratá, és ruhájokat félig elmetszeté az ő derekukig, és úgy bocsátá el őket. 5 Elmenének pedig és értesíték Dávidot, hogy mi történt a férfiakkal. És külde eléjök (mert azok a férfiak felette nagy gyalázattal illettettek vala) és ezt izené a király: Maradjatok Jérikhóban, míg szakállatok megnövénd, akkor jőjjetek hozzám. 6 Látván pedig az Ammon fiai, hogy tisztességtelen dolgot cselekedtek vala Dáviddal, küldének Hánun és az Ammon fiai ezer tálentom ezüstöt, hogy fogadjanak szekereket és lovagokat Mésopotámiából, siriai Maakából és Sóbából. 7 Fogadának azért magoknak harminczkétezer szekeret, Maakának királyát is az ő népével együtt, a kik eljövének és tábort járának Medeba előtt. Az Ammon fiai is összegyűlének az ő városaikból és jövének az ütközetre. 8 A mit mikor meghallott Dávid, elküldé Joábot és a vitézek egész seregét. 9 És az Ammon fiai kimenvén, csatarendbe állának a város kapuja előtt; a mely királyok pedig segítségre jöttek vala, külön valának a mezőn. 10 Látván pedig Joáb, hogy mind elől, mind hátul ellenség állana, kiválaszta az egész Izráel harczosai közül egynéhányat, és a Siriabeliek ellen rendelé. 11 A nép többi részét pedig testvérére, Abisaira bízá, és ezek az Ammon fiaival állának szembe. 12 És monda: Ha a Siriabeliek rajtam erőt vennének, légy segítségemre; ha pedig az Ammon fiai rajtad vennének erőt, én is megsegéllek. 13 Légy erős, sőt legyünk bátrak mindnyájan a mi népünkért és a mi Istenünk városaiért; az Úr pedig cselekedje azt, a mi néki tetszik. 14 Harczra indula azért Joáb és az ő hada a Siriabeliek ellen, a kik ő előtte megfutamodának. 15 Az Ammon fiai pedig mikor látták, hogy megfutamodának a Siriabeliek: ők is megfutamodának Abisai elől az ő testvére elől, és a városba menekülének; Joáb pedig visszatért Jeruzsálembe. 16 Látván pedig a Siriabeliek, hogy az Izráel előtt megverettetének, követeket küldének és kihozatták a Siriabelieket, a kik a folyóvizen túl laknak vala, és Sófák, a Hadadézer seregeinek vezére volt az előljárójuk. 17 Mikor pedig hírül adák Dávidnak, összegyűjté az egész Izráelt, és a Jordán vizén átmenvén, hozzájok érkezék és csatarendbe állott ellenök. És mikor csatarendbe állott Dávid a Siriabeliek ellen, ők is megütközének ő vele. 18 De a Siriabeliek megfutamodának Izráel elől, és levága Dávid a Siriabeliek közül hétezer szekeret és negyvenezer gyalogot; annakfelette Sófákot, a sereg vezérét is megölé. 19 Mikor pedig látták a Hadadézer szolgái, hogy Izráel előtt legyőzetének: békét kötöttek Dáviddal és szolgálának néki, és nem akarák többször a Siriabeliek megsegélleni az Ammon fiait.

O rei dos amonitas ultraja os mensageiros de Davi, e este castiga-o

1 *2Sm 10.1-19Depois disso, morreu Naás, rei dos filhos de Amom, e reinou seu filho em seu lugar. 2 Disse Davi: Usarei de beneficência para com Hanum, filho de Naás, porque seu pai usou de beneficência para comigo. Davi enviou mensageiros para o consolarem acerca de seu pai. Os servos de Davi foram ter com Hanum, à terra dos filhos de Amom, para o consolarem. 3 Mas os príncipes dos filhos de Amom disseram a Hanum: Porventura, pensas que Davi, por honrar a memória de teu pai, te enviou homens que te consolassem? Não vieram ter contigo os seus servos a esquadrinhar, a transtornar e a espiar a terra? 4 Hanum, pois, tomou os servos de Davi, os barbeou e lhes cortou os vestidos pelo meio, até as nádegas, e os despediu. 5 Então, foram alguns e contaram a Davi como foram tratados esses homens. Ele mandou mensageiros ao encontro deles (pois os homens estavam sobremaneira envergonhados). Disse o rei: Deixai-vos ficar em Jericó até vos crescer a barba e então voltai.

6 Vendo os filhos de Amom que tinham ofendido grandemente a Davi, enviou Hanum e os filhos de Amom mil talentos de prata para alugarem carros e cavaleiros de Mesopotâmia, de Arã-Maaca e de *1Cr 18.5,9Zobá. 7 Alugaram trinta e dois mil carros, e o rei de Maaca, e seu povo, os quais vieram e se acamparam defronte de *Nm 21.30;Js 13.9,16Medeba. Os filhos de Amom, tendo-se ajuntado das suas cidades, vieram para a guerra. 8 O que tendo Davi ouvido, enviou a Joabe e a todo o exército dos homens valentes. 9 Tendo saído os filhos de Amom, ordenaram a batalha junto da porta da cidade; e os reis que eram vindos estavam à parte, no campo.

10 Ora, quando Joabe viu que a batalha lhe estava ordenada pela frente e pela retaguarda, escolheu dentre os melhores homens de Israel e os pôs em ordem contra os siros. 11 Entregou o resto do povo a seu irmão Abisai, e puseram-se em ordem de batalha contra os filhos de Amom. 12 Disse: Se os siros me vencerem, tu virás socorrer-me; mas, se os filhos de Amom te vencerem, eu virei em teu socorro. 13 Tem bom ânimo, e pelejemos varonilmente pelo nosso povo e pelas cidades do nosso Deus; faça Jeová o que lhe parecer bem. 14 Marchou Joabe e o povo que estava com ele à batalha contra os siros, que fugiram de diante dele. 15 Vendo os filhos de Amom que os siros tinham fugido, fugiram eles também de diante de Abisai, irmão de Joabe, e entraram na cidade. Então, voltou Joabe para Jerusalém.

16 Vendo-se os siros derrotados diante de Israel, enviaram mensageiros e fizeram vir os siros que viviam da banda dalém do rio e tinham por comandante Sofaque, capitão do exército de Hadadezer. 17 Avisado disso, Davi ajuntou a todo o Israel, passou o Jordão, marchou sobre eles e ordenou contra eles a batalha. Havendo Davi ordenado a batalha contra os siros, pelejaram estes contra ele. 18 Os siros fugiram de diante de Israel; e, dentre os siros, matou Davi os homens de sete mil carros e quarenta mil homens de pé; também matou a Sofaque, capitão do exército. 19 Vendo os servos de Hadadezer que eram derrotados diante de Israel, fizeram paz com Davi e o serviram. Os siros não quiseram mais socorrer os filhos de Amom.