1 Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
2 A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
3 Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten elõtt kivánom védeni ügyemet.
4 Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
5 Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
6 Halljátok meg, kérlek, az én feddõzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
7 Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és õ érette szóltok-é csalárdságot?
8 Az õ személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
9 Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é õt, a mint megcsalható az ember?
10 Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
11 Az õ fensége nem rettent-é meg titeket, a tõle való félelem nem száll-é rátok?
12 A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
13 Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
14 Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
15 Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni elõtte!
16 Sõt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
17 Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
18 Ímé, elõterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
19 Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
20 Csak kettõt ne cselekedj velem, szined elõl akkor nem rejtõzöm el.
21 Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
22 Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
23 Mennyi bûnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
24 Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
25 A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
26 Hogy ily [sok] keserûséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
27 Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
28 Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.
1 Kyk, alles het my oog gesien, my oor gehoor en opgemerk.
2 Wat julle weet, weet ek ook: ek staan nie vir julle terug nie.
3 Maar ,k sal met die Almagtige spreek, en ek verlang om te pleit by God.
4 Maar julle pleister met leuens, kwaksalwers is julle almal.
5 Ag, as julle maar heeltemal sou swyg -- dan sou dit vir julle wysheid wees!
6 Hoor tog na my verantwoording, en luister na die aanvalle van my lippe.
7 Wil julle, tot verdediging van God, onreg spreek en ten behoewe van Hom bedrog laat hoor?
8 Wil julle vir Hom partydig wees? Of wil julle vir God pleit?
9 Sal dit goed wees as Hy julle ondersoek? Of wil julle Hom bedrieg soos 'n mens bedrieg word?
10 Hy sal julle sekerlik straf as julle in die geheim partydig is.
11 Sal sy hoogheid julle nie verskrik nie, en die skrik vir Hom julle nie oorval nie?
12 Julle kernspreuke is spreuke van as, julle skanse word skanse van klei.
13 Laat my met rus; dan wil ,k spreek; laat dan oor my kom wat wil.
14 Waarom sou ek my vlees in my tande neem en my lewe neerlê in my hand?
15 Kyk, al wil Hy my ombring -- ek hoop op Hom; ek sal tog my wandel voor sy aangesig bepleit.
16 Ook is dit my tot heil dat 'n goddelose voor sy aangesig nie sal kom nie.
17 Luister goed na my rede en gee gehoor aan my verklaring.
18 Kyk tog, ek dra die regsaak voor; ek weet dat ,k reg sal hê.
19 Wie durf my dan bestry? Ja, dan sou ek swyg en sterwe.
20 Moet my net twee dinge nie aandoen nie, dan sal ek my vir u aangesig nie verberg nie:
21 trek u hand weg van my af, en laat die skrik vir U my nie beangstig nie.
22 Klaag dan maar aan, en ,k sal antwoord; of ek sal spreek, en gee U my antwoord.
23 Hoeveel is my ongeregtighede en sondes; maak my my oortreding en sonde bekend.
24 Waarom verberg U u aangesig en hou my vir 'n vyand van U?
25 Wil U 'n verwaaide blaar skrik aanja en die droë stoppel agtervolg,
26 dat U bitter dinge oor my beskik en my die ongeregtighede van my jeug laat erwe,
27 en dat U my voete in die blok sit en al my paaie bewaak? U trek vir U 'n streep om die sole van my voete;
28 en d¡t iemand wat verval soos hout wat weggevreet is, soos 'n kleed wat die mot verteer.