1 Kiálts csak! Van-é, a ki felelne néked? A szentek közül melyikhez fordulsz?

2 Mert a bolondot boszúság öli meg, az együgyût pedig buzgóság veszti el.

3 Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, de nagy hamar megátkoztam szép hajlékát.

4 Fiai messze estek a szabadulástól: a kapuban megrontatnak, mert nincs, a ki kimentse õket.

5 A mit learatnak néki, az éhezõ eszi meg, a töviskerítésbõl is elviszi azt, kincseiket tõrvetõk nyelik el.

6 Mert nem porból támad a veszedelem s nem földbõl sarjad a nyomorúság!

7 Hanem nyomorúságra születik az ember, a mint felfelé szállnak a parázs szikrái.

8 Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre bíznám ügyemet.

9 A ki nagy, végére mehetetlen dolgokat mûvel, és csudákat, a miknek száma nincsen.

10 A ki esõt ad a földnek színére, és a mezõkre vizet bocsát.

11 Hogy az alázatosokat felmagasztalja, és a gyászolókat szabadulással vidámítsa.

12 A ki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék.

13 A ki megfogja a bölcseket az õ csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi.

14 Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka.

15 A ki megszabadítja a fegyvertõl, az õ szájoktól, és az erõsnek kezébõl a szegényt;

16 Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja az õ száját.

17 Ímé, boldog ember az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad!

18 Mert õ megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.

19 Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged.

20 Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektõl.

21 A nyelvek ostora elõl rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a pusztulás rád következik.

22 A pusztulást és drágaságot neveted, és a fenevadaktól sem félsz.

23 Mert a mezõn való kövekkel is frigyed lesz, és a mezei vad is békességben lesz veled.

24 Majd megtudod, hogy békességben lesz a te sátorod, s ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt.

25 Majd megtudod, hogy a te magod megszaporodik, és a te sarjadékod, mint a mezõn a fû.

26 Érett korban térsz a koporsóba, a mint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona.

27 Ímé ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg magadnak.

1 Roep maar -- is daar iemand wat jou antwoord gee? En na wie van die heiliges sal jy gaan?

2 Want verbitterdheid vermoor die dwaas, en naywer maak die domme dood.

3 Ek self het gesien hoe 'n dwaas wortel skiet; maar skielik het ek sy woning vervloek.

4 Ver is sy kinders van geluk; en hulle word verbrysel in die poort sonder dat iemand red.

5 Wat hy geoes het, eet die hongerige op, en die haal dit selfs uit die doringheining uit; en die ondergang hyg na hulle rykdom.

6 Want onheil kom nie voort uit die stof, en moeite spruit nie uit die grond nie.

7 Maar die mens word vir moeite gebore soos die vonke boontoe vlieg.

8 Maar wat my aangaan, ek sou na God vra en my saak aan die Godheid voorlê,

9 aan Hom wat groot dinge doen en ondeurgrondelike, wonders sonder getal;

10 wat reën gee oor die aarde en waters uitstuur oor die velde;

11 om nederiges op 'n hoogte te stel daarbo; en die wat in die rou is, verkry die hoogste geluk.

12 Hy wat die planne van listige mense verydel, sodat hulle hande niks kan uitrig wat standhou nie;

13 wat die wyse manne vang in hulle listigheid, en die raad van die slinkse mense misluk van haastigheid.

14 Oordag stuit hulle op duisternis, en soos in die nag tas hulle rond op die middag.

15 So verlos Hy dan van die swaard wat kom uit hulle mond, en die behoeftige uit die hand van die sterk man.

16 So is daar dan verwagting vir die arme; en ongeregtigheid hou die mond toe.

17 Kyk, gelukkig is die man wat God kasty; verwerp daarom die tugtiging van die Almagtige nie.

18 Want Hy doen smart aan, maar verbind ook; Hy verbrysel, maar sy hande maak gesond.

19 In ses benoudhede sal Hy jou red, ja, in sewe sal geen onheil jou tref nie.

20 In hongersnood verlos Hy jou van die dood en in die oorlog uit die mag van die swaard.

21 As die tong g,sel, word jy weggesteek; en jy hoef nie te vrees vir verwoesting as dit kom nie.

22 Oor verwoesting en broodsgebrek sal jy lag, en vir die wilde diere van die aarde hoef jy nie te vrees nie.

23 Want met die klippe van die veld is jou verbond, en die wilde diere van die veld is met jou bevriend.

24 En jy sal uitvind dat jou tent in vrede is; en as jy op jou woonplek rondkyk, sal jy niks vermis nie.

25 Ook sal jy uitvind dat jou kroos talryk is en jou nakomelinge soos die plante van die aarde.

26 Op rype leeftyd sal jy na die graf gaan, soos 'n koringgerf ingebring word op sy tyd.

27 Kyk, dit het ons nagespeur, so is dit; hoor dit, en neem jy dit ter harte.