1 Felele pedig Jób, és monda:
2 Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok [helyett.]
3 Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
4 Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserû a lelkem?
5 Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
6 Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
7 Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sõt még meg is gyarapodnak?
8 Az õ magvok elõttök nõ fel õ velök, és az õ sarjadékuk szemeik elõtt.
9 Házok békességes a félelemtõl, és az Isten vesszeje nincsen õ rajtok.
10 Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
11 Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az õ magzataik.
12 Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
13 Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba;
14 Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tõlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
15 Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük õt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk elõtte?
16 Mindazáltal az õ javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tõlem!
17 Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jõ rájok az õ veszedelmök! [Hányszor] osztogatja részöket haragjában.
18 Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél elõtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
19 Isten az õ fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
20 Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
21 Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az õ hónapjainak száma letelt?!
22 Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz õ ítéli meg a magasságban levõket is!
23 Ez meghal az õ teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
24 Fejõedényei tejjel vannak tele, csontjainak velõje nedvességtõl árad.
25 Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
26 Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi õket.
27 Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
28 Mert ezt mondjátok: Hol van ama fõembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
29 Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik [sokat] utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
30 Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
31 Kicsoda veti szemére az õ útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
32 Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
33 Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok [mentek el] elõtte.
34 Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.
1 Maar Job het geantwoord en gesê:
2 Luister goed na my rede, en laat dit die vertroostinge wees wat julle aanbied.
3 Verdra my, dat ek ook kan spreek; en nadat ek gespreek het, kan jy spot.
4 Wat my aangaan, geld my geklaag dan 'n mens? Of waarom sou ek nie ongeduldig word nie?
5 Kyk my aan, en wees verskrik; en lê die hand op die mond.
6 Ja, as ek daaraan dink, is ek glad verslae, en verskrikking gryp my vlees aan.
7 Waarom bly die goddelose lewe, word hulle oud, ja, neem hulle toe in krag?
8 Hulle nakomelinge bestaan voor hulle in hul gemeenskap, en hul spruite voor hulle oë.
9 Hul huise het vrede, sonder skrik; en die roede van God is op hulle nie.
10 Sy stier bespring en mis nie; sy koei kalf en het geen misdrag nie.
11 Hulle laat hul jong seuns loop soos 'n trop kleinvee, en hul kinders spring rond.
12 Hulle sing by die tamboeryn en siter en is bly by die klank van die fluit.
13 In voorspoed slyt hulle hul dae, en in 'n oomblik sink hulle in die doderyk af.
14 Tog het hulle tot God gesê: Bly ver van ons af; en: In die kennis van u weë het ons geen behae nie.
15 Wat is die Almagtige dat ons Hom sou dien? En wat baat dit ons dat ons biddend by Hom aandring?
17 Hoe selde gaan die lamp van die goddelose dood en oorval hul ondergang hulle! Deel Hy smarte uit in sy toorn,
18 word hulle soos strooi voor die wind, en soos kaf wat die stormwind wegvoer?
19 Julle sê: God spaar sy onheil vir sy kinders op. Ek sê: Hy moes dit aan homself vergeld, dat hy kan voel!
20 Sy eie oë moes sy ongeluk sien, en s,lf moes hy drink van die grimmigheid van die Almagtige.
21 Want wat gee hy om sy huis n hom as die getal van sy maande afgesny is?
22 Wil iemand aan God kennis leer, Hom wat die hemelse wesens oordeel?
23 Die een sterwe in volkome geluk, heeltemal gerus en tevrede.
24 Sy emmers is vol melk, en die murg van sy gebeente word deur en deur bevogtig.
25 Die ander daarenteen sterwe met bitterheid van siel sonder dat hy van die goeie geniet het.
26 Saam lê hulle in die stof, en die wurms oordek hulle.
27 Kyk, ek ken julle gedagtes en die slim planne waarmee julle gewelddadig teen my optree.
28 As julle sê: Waar is die huis van die tiran, en waar die woontent van die goddelose --
29 het julle dan nie navraag gedoen by die reisigers nie hulle bewyse kan julle tog nie loën nie!:
30 dat die kwaaddoeners gespaar word op die dag van ondergang, dat hulle weggelei word op die dag van grimmigheid?
31 Wie gee hom openlik sy gedrag te kenne; en het hy gehandel -- wie sal hom dit vergeld?
32 Dan word hy na die graf gebring, en hulle sorg vir sy grafheuwel.
33 Sag lê op hom die kluite van die dal; en agter hom trek al die mense aan soos daar ontelbares voor hom gewees het.
34 Hoe troos julle my dan op so 'n nietige manier? En julle antwoorde -- net troubreuk bly oor!