1 Észrevévén Joáb, Sérujának fia, hogy a királynak szíve vágyakozik Absolon után,

2 Elkülde Joáb Tékoa [városába], és hozata onnét egy asszonyt, ki igen eszes vala, és monda néki: Kérlek tetessed, mintha nagy keserûséged volna, és öltözzél fel gyászruhába, és olajjal se kend meg magadat; és légy olyan, mint aféle asszony, ki sokáig siratta halottját.

3 És menj be a királyhoz, s így és így szólj hozzá. És Joáb szájába adta, hogy mit kelljen szólani.

4 Szóla azért a Tékoabeli asszony a királynak, minekutána arczczal a földre leborult, és térdet-fejet hajtott, és monda: Segíts meg, óh király!

5 És monda néki a király: Mi bajod van? Felele az: Óh, én özvegyasszony vagyok, mert az én férjem meghalt.

6 És a te szolgálódnak két fia vala, kik összevesztek a mezõn, és mivel nem vala senki, a ki õket megvédte volna, az egyik megsérté a másikat és megölé.

7 És ímé az egész háznép ellene támadott a te szolgálóleányodnak, és ezt mondják: Add kezünkbe az õ testvérének gyilkosát, hadd öljük meg õt az õ testvérének lelkéért, a kit megölt, és veszessük el az örököst is. Így akarják eloltani a kicsiny szikrácskát, a mely [nékem] megmaradott, hogy az én férjemnek ne maradjon se neve, se maradéka a föld színén.

8 Monda azért a király az asszonynak: Menj el házadhoz, és parancsolok a te dolgod felõl.

9 Felele pedig a Tékoából való asszony a királynak: Uram király, én rajtam legyen a bûn súlya és az én atyámnak házán, de a király és az õ trónja ártatlan leszen.

10 Monda erre a király: A ki te ellened szól, hozd ide elõmbe, és többé nem fog illetni téged.

11 Akkor õ monda: Emlékezzék meg kérlek, a király az Úrról, a te Istenedrõl: hogy a vérbosszúló ne szaporítsa a pusztulást, és hogy az én fiamat ne veszessék el. Felele a király: Él az Úr, hogy a te fiadnak egy hajszála sem esik le a földre.

12 És monda az asszony: Kérlek, hadd szóljon a te szolgálód csak egy szót az én uramnak, a királynak; és õ monda: Szólj.

13 Akkor monda az asszony: Miért gondoltál ehhez hasonló dolgot az Isten népe ellen (mert mivel a király ezt a szót szólotta, mintegy maga is bûnös), hogy a király azt, a kit eltaszított magától, nem hívatja vissza?

14 Mert bizonyára meg kell halnunk, és olyanok vagyunk, mint a víz, mely a földre kiöntetvén, fel nem szedhetõ, és az Isten egy lelket sem akar elvenni, hanem azt a gondolatot gondolja magában, hogy ne legyen számkivetve elõtte az eltaszított sem.

15 Most annakokáért azért jöttem ide, hogy én szólnék a királynak, az én uramnak, noha sokan rettentettek engem ettõl; mindazáltal azt mondotta a te szolgálód: Mégis beszélek a királylyal, hátha megteszi a király, a mit az õ szolgálóleánya mond.

16 Igen, meghallgatja a király, és megszabadítja az õ szolgálóleányát annak kezébõl, a ki engem el akar veszteni és velem együtt az én fiamat az Istennek örökségébõl.

17 Annakfelette ezt gondolta a te szolgálóleányod: Az én uramnak, a királynak beszéde szerezzen nyugodalmat, mert mint az Istennek angyala, olyan az én uram, a király, mivelhogy meghallgatja mind a jót, mind a gonoszt. És az Úr a te Istened legyen te veled.

18 És felelvén a király, monda az asszonynak: Kérlek, ne tagadd meg, a mit tõled kérek. És monda az asszony: Mondja el az én uram, a király, kérlek!

19 És monda a király: Vajjon mindezekben nem a Joáb keze [van-é] veled? Felele az asszony, és monda: Él a te lelked, óh uram, király, hogy sem jobbra, sem balra nem lehet térni attól, a mit az én uram, a király szól; mert a te szolgád Joáb hagyta [ezt] nékem, és mindezeket a szókat õ adta a te szolgálóleányodnak szájába.

20 Hogy a dolognak más fordulatot adjon, azért tette ezt Joáb, a te szolgád. De az én uram bölcs, az Isten angyalának bölcsesége szerint, hogy mindent észrevegyen, a mi a földön van.

21 Akkor monda a király Joábnak: Ímé megteszem ezt a dolgot. Eredj el, és hozd haza [az] [én] fiamat, Absolont.

22 És a földre arczczal leborula Joáb, és térdet-fejet hajtván, megköszöné a királynak, és monda Joáb: Ma ismerte meg, uram király, a te szolgád, hogy van valami becsületem elõtted; mert az õ szolgájának beszédét megcselekedte a király.

23 Felkele azért Joáb, és elméne Gessurba, és haza hozá Absolont Jeruzsálembe.

24 És monda a király: Menjen a maga házába, és az én színemet ne lássa. Tére azért Absolon az õ házába, és a királynak orczáját nem láthatá.

25 Nem vala pedig az egész Izráelben olyan szép ember, mint Absolon, ki dicséretre olyan méltó volna; tetõtõl fogva talpig õ benne semmi hiba nem vala.

26 És mikor a fejét megnyiratja (mert minden esztendõben megnyiratja vala, mivel igen nehéz volna, azért nyiratja le), az õ fejének haja nyom vala kétszáz siklust a királyi mérték szerint.

27 Lõn pedig Absolonnak három fia és egy leánya, kinek neve Támár vala; ez igen szép termetû asszony vala.

28 Két esztendõt töltött immár Absolon Jeruzsálemben, de a királynak színét még nem látta.

29 Elkülde azért Absolon Joábhoz, hogy õt a királyhoz küldje, ki nem akara hozzá menni; és elkülde másodszor is, de õ még sem akart elmenni.

30 Monda azért az õ szolgáinak: Nézzétek, a Joáb gazdasága az enyém mellett van, és ott van az õ árpája: menjetek el, és gyújtsátok fel tûzzel; és meggyújták az Absolon szolgái a gazdaságot tûzzel.

31 Felkele azért Joáb, és méne Absolonhoz az õ házába, és monda néki: Mi az oka, hogy a te szolgáid az én gazdaságomat felgyújtották tûzzel?

32 Felele Absolon Joábnak: Azért mert hozzád küldöttem ily szóval, hogy ide jõjj, hogy a királyhoz küldjelek, hogy ezt mondjad [néki]: Mi szükség volt hazajõnöm Gessurból? Jobb volna most is nékem ott [lennem]. Most azért szeretném a király arczát látni; ha van bennem álnokság, ölessen meg engem.

33 Elméne azért Joáb a királyhoz, és megmondá néki. És akkor hivatá a [király] Absolont, és elméne a királyhoz, és fejet hajtván a király elõtt, arczczal a földre borula. És megcsókolá a király Absolont.

1 洗 魯 雅 的 兒 子 約 押 、 知 道 王 心 裡 想 念 押 沙 龍 、

2 就 打 發 人 往 提 哥 亞 去 、 從 那 裡 叫 了 一 個 聰 明 的 婦 人 來 、 對 他 說 、 請 你 假 裝 居 喪 的 、 穿 上 孝 衣 、 不 要 用 膏 抹 身 、 要 裝 作 為 死 者 許 久 悲 哀 的 婦 人 .

3 進 去 見 王 、 對 王 如 此 如 此 說 。 於 是 約 押 將 當 說 的 話 教 導 了 婦 人 。

4 提 哥 亞 婦 人 到 王 面 前 、 伏 地 叩 拜 、 說 、 王 阿 、 求 你 拯 救 。

5 王 問 他 說 、 你 有 甚 麼 事 呢 . 回 答 說 、 婢 女 實 在 是 寡 婦 、 我 丈 夫 死 了 。

6 我 有 兩 個 兒 子 、 一 日 在 田 間 爭 鬥 、 沒 有 人 解 勸 . 這 個 就 打 死 那 個 。

7 現 在 全 家 的 人 都 起 來 攻 擊 婢 女 、 說 、 你 將 那 打 死 兄 弟 的 交 出 來 、 我 們 好 治 死 他 、 償 他 打 死 兄 弟 的 命 、 滅 絕 那 承 受 家 業 的 。 這 樣 、 他 們 要 將 我 剩 下 的 炭 火 滅 盡 、 不 與 我 丈 夫 留 名 留 後 在 世 上 。

8 王 對 婦 人 說 、 你 回 家 去 罷 、 我 必 為 你 下 令 。

9 提 哥 亞 婦 人 又 對 王 說 、 我 主 我 王 、 願 這 罪 歸 我 、 和 我 父 家 、 與 王 和 王 的 位 無 干 。

10 王 說 、 凡 難 為 你 的 、 你 就 帶 他 到 我 這 裡 來 、 他 必 不 再 攪 擾 你 。

11 婦 人 說 、 願 王 記 念 耶 和 華 你 的   神 、 不 許 報 血 仇 的 人 施 行 滅 絕 、 恐 怕 他 們 滅 絕 我 的 兒 子 。 王 說 、 我 指 著 永 生 的 耶 和 華 起 誓 、 你 的 兒 子 、 連 一 根 頭 髮 也 不 至 落 在 地 上 。

12 婦 人 說 、 求 我 主 我 王 、 容 婢 女 再 說 一 句 話 . 王 說 、 你 說 罷 。

13 婦 人 說 、 王 為 何 也 起 意 要 害   神 的 民 呢 . 王 不 使 那 逃 亡 的 人 回 來 . 王 的 這 話 、 就 是 自 證 己 錯 了 。

14 我 們 都 是 必 死 的 、 如 同 水 潑 在 地 上 、 不 能 收 回 .   神 並 不 奪 取 人 的 性 命 、 乃 設 法 使 逃 亡 的 人 不 至 成 為 趕 出 回 不 來 的 。

15 我 來 將 這 話 告 訴 我 主 我 王 、 是 因 百 姓 使 我 懼 怕 . 婢 女 想 、 不 如 將 這 話 告 訴 王 . 或 者 王 成 就 婢 女 所 求 的 。

16 人 要 將 我 和 我 兒 子 、 從   神 的 地 業 上 一 同 除 滅 . 王 必 應 允 救 我 脫 離 他 的 手 .

17 婢 女 又 想 我 主 我 王 的 話 必 安 慰 我 . 因 為 我 主 我 王 能 辨 別 是 非 、 如 同   神 的 使 者 一 樣 . 惟 願 耶 和 華 你 的   神 與 你 同 在 。

18 王 對 婦 人 說 、 我 要 問 你 一 句 話 、 你 一 點 不 要 瞞 我 。 婦 人 說 、 願 我 主 我 王 說 。

19 王 說 、 你 這 些 話 莫 非 是 約 押 的 主 意 麼 。 婦 人 說 、 我 敢 在 我 主 我 王 面 前 起 誓 、 王 的 話 正 對 、 不 偏 左 右 . 是 王 的 僕 人 約 押 吩 咐 我 的 、 這 些 話 是 他 教 導 我 的 。

20 王 的 僕 人 約 押 如 此 行 、 為 要 挽 回 這 事 、 我 主 的 智 慧 、 卻 如   神 使 者 的 智 慧 、 能 知 世 上 一 切 事 。

21 王 對 約 押 說 、 我 應 允 你 這 事 . 你 可 以 去 、 把 那 少 年 人 押 沙 龍 帶 回 來 。

22 約 押 就 面 伏 於 地 叩 拜 、 祝 謝 於 王 . 又 說 、 王 既 應 允 僕 人 所 求 的 、 僕 人 今 日 知 道 在 我 主 我 王 眼 前 蒙 恩 了 。

23 於 是 約 押 起 身 往 基 述 去 、 將 押 沙 龍 帶 回 耶 路 撒 冷 。

24 王 說 、 使 他 回 自 己 家 裡 去 、 不 要 見 我 的 面 、 押 沙 龍 就 回 自 己 家 裡 去 、 沒 有 見 王 的 面 。

25 以 色 列 全 地 之 中 、 無 人 像 押 沙 龍 那 樣 俊 美 、 得 人 的 稱 讚 . 從 腳 底 到 頭 頂 、 毫 無 瑕 疵 。

26 他 的 頭 髮 甚 重 、 每 到 年 底 剪 髮 一 次 . 所 剪 下 來 的 、 按 王 的 平 稱 一 稱 、 重 二 百 舍 客 勒 。

27 押 沙 龍 生 了 三 個 兒 子 、 一 個 女 兒 . 女 兒 名 叫 他 瑪 、 是 個 容 貌 俊 美 的 女 子 。

28 押 沙 龍 住 在 耶 路 撒 冷 足 有 二 年 . 沒 有 見 王 的 面 。

29 押 沙 龍 打 發 人 去 叫 約 押 來 、 要 託 他 去 見 王 . 約 押 卻 不 肯 來 . 第 二 次 打 發 人 去 叫 他 、 他 仍 不 肯 來 .

30 所 以 押 沙 龍 對 僕 人 說 、 你 們 看 、 約 押 有 一 塊 田 、 與 我 的 田 相 近 、 其 中 有 大 麥 . 你 們 去 放 火 燒 了 。 押 沙 龍 的 僕 人 就 去 放 火 燒 了 那 田 。

31 於 是 約 押 起 來 、 到 了 押 沙 龍 家 裡 、 問 他 說 、 你 的 僕 人 為 何 放 火 燒 了 我 的 田 呢 。

32 押 沙 龍 回 答 約 押 說 、 我 打 發 人 去 請 你 來 、 好 託 你 去 見 王 、 替 我 說 . 我 為 何 從 基 述 回 來 呢 。 不 如 仍 在 那 裡 。 現 在 要 許 我 見 王 的 面 . 我 若 有 罪 、 任 憑 王 殺 我 就 是 了 。

33 於 是 約 押 去 見 王 、 將 這 話 奏 告 王 . 王 便 叫 押 沙 龍 來 . 押 沙 龍 來 見 王 、 在 王 面 前 俯 伏 於 地 . 王 就 與 押 沙 龍 親 嘴 。