1 És megjelenték Joábnak, hogy a király siratja és gyászolja Absolont.
2 És gyászra fordult a szabadulás azon a napon az egész népre nézve, mert a nép azon a napon hallja vala, hogy beszélik: Így bánkódik a király az õ fián.
3 És belopózkodék a nép azon a napon, bemenvén a városba, mint lopózkodni szokott a nép, mely szégyenli magát, hogy a harczból elmenekült.
4 A király pedig eltakarván orczáját, fenszóval kiáltja vala a király: [Édes] fiam, Absolon! Absolon, [édes] fiam! [szerelmes] fiam!
5 Akkor méne Joáb a házba a királyhoz, és monda: Megszégyenítetted e mai napon minden te szolgáidnak orczáját, kik e mai napon a te lelkedet megszabadították, és a te fiaidnak és leányidnak lelkeit, és feleségidnek lelkeit, és ágyasidnak lelkeit;
6 Szeretvén azokat, a kik téged gyûlölnek és gyûlölvén azokat, a kik téged szeretnek; mert kijelentetted ma, hogy elõtted a vezérek és szolgák mind semmik; mert tapasztaltam ma, hogy csak élne Absolon, ha mi mindnyájan meghaltunk volna is ma, jobbnak tetszenék néked.
7 Azért most kelj fel, menj ki, és szólj kedvök szerint a te szolgáidnak; mert esküszöm az Úrra, hogy ha ki nem jössz, ez éjjel egy ember sem marad melletted, és ez gonoszabb lesz reád nézve mindama nyomorúságnál, mely veled történt ifjúságodtól fogva, mind e mai napig.
8 Felkele azért a király és leüle a kapuban, és hírül adták az egész népnek, mondván: Ímé a király a kapuban ül. Akkor mind az egész nép eleibe jöve a királynak. Izráel pedig elmenekült, kiki az õ sátorába.
9 Mind az egész nép között pedig nagy veszekedés vala Izráelnek mindenik nemzetségében, kik ezt mondják vala: A király szabadított meg minket a mi ellenségeinknek kezébõl, a Filiszteusok kezébõl is õ szabadított meg; és most Absolon elõl elmenekült az országból.
10 Absolon pedig, kit felkentünk vala, meghalt a hadban. Mit késtek azért hazahozni a királyt?
11 Dávid király pedig elkülde Sádók és Abjátár papokhoz, mondván: Szóljatok a júdabeli véneknek, ezt mondván: Mi az oka, hogy utolsók akartok lenni a királynak hazahozásában? Mert az egész Izráelnek szava eljutott a királynak házába.
12 Én atyámfiai vagytok, én csontom és én testem vagytok; miért lesztek tehát utolsók a királynak hazahozásában?
13 És Amasának azt mondjátok: Nemde te is nem én csontom és testem vagy-é? Úgy cselekedjék velem az Isten és úgy segéljen, ha nem leszel a sereg fõvezére minden idõben én elõttem Joáb helyett.
14 És megnyeré Júda minden emberének szívét, mint egy emberét, kik elküldének a királyhoz: Jõjj haza mind te, mind a te szolgáid.
15 Hazatére azért a király; és a mint a Jordánhoz érkezék, Júda férfiai Gilgálba menének, hogy a királynak eleibe jussanak, és általvigyék a királyt a Jordánon.
16 Siete pedig Sémei is, Gérának fia, a Bahurimból való Benjáminita, és õ is a Júda nemzetségével eleibe méne Dávid királynak.
17 És ezer ember vala õ vele Benjámin [nemzetség]ébõl, és Siba, a Saul házában való szolga, és tizenöt fia, és húsz szolgája is vele valának, és általmenének a Jordánon a király elõtt.
18 Kompot is vivének által, hogy a király háznépét általhozzák, és hogy kedve szerint cselekedjenek. Sémei pedig Gérának fia, térdre esék a király elõtt, mikor a Jordánon általment.
19 És monda a királynak: Ne tulajdonítsa [vétkül] nékem az én uram [az én] álnokságomat; és ne emlékezzél meg arról, hogy gonoszul cselekedék veled a te szolgád azon a napon, a melyen az én uram, a király Jeruzsálembõl kiméne, hogy szívére venné a király;
20 Mert elismeri a te szolgád, hogy én vétkeztem, és ímé az egész József nemzetsége közül én jöttem ma elõször, hogy a királynak, az én uramnak eleibe menjek.
21 És felele Abisai, Sérujának fia és monda: Nem ölöd-é meg azért Sémeit, hogy káromlásokat szólott az Úrnak felkentje ellen?
22 Monda pedig Dávid: Mi közöm van veletek, Sérujának fiai, hogy ellenkezni akartok velem ma? Ma kellene-é embert ölni Izráelben? Mintha nem tudnám, hogy ma lettem [újonnan] Izráel királya.
23 És monda a király Sémeinek: Nem halsz meg; és megesküvék néki a király.
24 Méfibóset is, Saulnak fia eleibe jöve a királynak, és sem lábait, sem szakálát meg nem tisztította, sem ruháját meg nem mosatta attól a naptól fogva, hogy a király elment vala, mindama napig, a melyen békességgel haza jöve.
25 És lõn, hogy mikor Jeruzsálembõl kijött eleibe a királynak, monda néki a király: Miért nem jöttél volt el velem Méfibóset?
26 És õ felele: Uram király, az én szolgám csalt meg engem; mert azt mondotta a te szolgád: Megnyergeltetem a szamarat, és felülök rá, és elmegyek a királylyal; mert sánta a te szolgád.
27 És rágalmazott [engem], a te szolgádat az én uram, a király elõtt; de az én uram, a király [olyan,] mint az Istennek angyala: azért cselekedjél úgy, a mint néked tetszik!
28 Mert jóllehet az én atyámnak egész háznépe csak halált érdemlett volna az én uramtól, a királytól, mégis a te szolgádat azok közé helyezéd, a kik asztalodnál esznek. Azért micsoda követelésem és micsoda kérésem volna még a király elõtt?
29 Monda néki akkor a király: Mi szükség többet szólnod? Én megmondottam, hogy te és Siba osztozzatok meg a jószágon.
30 És monda Méfibóset a királynak: Elveheti az egészet, csakhogy az én uram, a király békességben haza jöhete.
31 A Gileádból való Barzillai is eljöve Rógelimból, és általméne a királylyal a Jordánon, kisérvén õt a Jordánon.
32 Barzillai pedig igen vén [ember] vala, nyolczvan esztendõs, és õ táplálta vala a királyt, míg Mahanáimban lakott; mert igen gazdag ember vala.
33 Monda pedig a király Barzillainak: Jere velem és eltartlak téged magamnál Jeruzsálemben.
34 Barzillai pedig monda a királynak: Mennyi az én életem esztendeinek napja, hogy én felmehetnék a királylyal Jeruzsálembe?
35 Nyolczvan esztendõs vagyok ma, avagy képes vagyok-é még különbséget tenni a jó és rossz között, vagy érzem-é, a te szolgád, ízét annak, a mit eszem és iszom, vagy gyönyörködhetem-é az éneklõ férfiak és asszonyok hangjaiban? Miért lenne terhére a te szolgád az én uramnak, a királynak?
36 Egy kevés ideig [óhajtana] a Jordánon átmenni a királylyal a te szolgád; miért adna azért a király nékem ily nagy jutalmat?
37 Hadd menjen vissza, kérlek, a te szolgád, és hadd haljak meg az én városomban, az én atyámnak és anyámnak temetõhelyében. Hanem inkább ímhol a te szolgád, Kimhám, menjen el õ a királylyal, az én urammal, és cselekedjél úgy vele, a mint néked jónak tetszik.
38 És monda a király: Jõjjön el velem Kimhám és azt cselekszem vele, a mi néked tetszik; és valamit tõlem kivánsz, megcselekeszem veled.
39 Mikor pedig általkelt a Jordánon az egész nép, és a király is általment, megcsókolván a király Barzillait, megáldá õt, ki visszatére az õ helyére.
40 Általméne pedig a király Gilgálba, és Kimhám õ vele megy vala és Júdának egész népe, a kik a királyt átszállították, sõt Izráel népének is fele.
41 És ímé, Izráelnek minden férfiai eljövének a királyhoz és mondák a királynak: Miért loptak el téged a mi atyánkfiai, a Júda nemzetsége? És hozták által a királyt és az õ háznépét a Jordánon, és Dávidnak minden embereit vele egyetemben?
42 Felelének pedig mindnyájan a Júda férfiai az Izráel férfiainak: [Azért,] mert a király közelebb áll hozzám; és miért neheztelsz ezért a dologért? Avagy megvendégelt-é azért a király? Avagy megajándékozott-é valami ajándékkal?
43 Felelvén pedig az Izráel férfiai a Júda férfiainak, mondának: Tízszeres részem van nékem a királyhoz, és Dávidra nézve is elsõbbségem van feletted. Miért tartottál azért semminek engem? Avagy nem én tettem-é legelõször szóvá, hogy hozzuk haza a mi királyunkat? De mindazáltal erõsebb lõn a Júda férfiainak szava, az Izráel férfiainak szavánál.
1 有 人 告 訴 約 押 說 、 王 為 押 沙 龍 哭 泣 悲 哀 。
2 眾 民 聽 說 王 為 他 兒 子 憂 愁 、 他 們 得 勝 的 歡 樂 、 卻 變 成 悲 哀 。
3 那 日 眾 民 暗 暗 的 進 城 、 就 如 敗 陣 逃 跑 慚 愧 的 民 一 般 。
4 王 蒙 著 臉 、 大 聲 哭 號 、 說 、 我 兒 押 沙 龍 阿 、 押 沙 龍 、 我 兒 、 我 兒 阿 。
5 約 押 進 去 見 王 、 說 、 你 今 日 使 你 一 切 僕 人 臉 面 慚 愧 了 . 他 們 今 日 救 了 你 的 性 命 、 和 你 兒 女 妻 妾 的 性 命 .
6 你 卻 愛 那 恨 你 的 人 、 恨 那 愛 你 的 人 。 你 今 日 明 明 的 不 以 將 帥 僕 人 為 念 . 我 今 日 看 明 、 若 押 沙 龍 活 著 、 我 們 都 死 亡 、 你 就 喜 悅 了 。
7 現 在 你 當 出 去 、 安 慰 你 僕 人 的 心 . 我 指 著 耶 和 華 起 誓 、 你 若 不 出 去 、 今 夜 必 無 一 人 與 你 同 在 一 處 . 這 禍 患 就 比 你 從 幼 年 到 如 今 所 遭 的 更 甚 。
8 於 是 王 起 來 、 坐 在 城 門 口 . 眾 民 聽 說 、 王 坐 在 城 門 口 、 就 都 到 王 面 前 。 以 色 列 人 已 經 逃 跑 、 各 回 各 家 去 了 。
9 以 色 列 眾 支 派 的 人 紛 紛 議 論 、 說 、 王 曾 救 我 們 脫 離 仇 敵 的 手 、 又 救 我 們 脫 離 非 利 士 人 的 手 . 現 在 他 躲 避 押 沙 龍 逃 走 了 。
10 我 們 膏 押 沙 龍 治 理 我 們 、 他 已 經 陣 亡 。 現 在 為 甚 麼 不 出 一 言 請 王 回 來 呢 。
11 大 衛 王 差 人 去 見 祭 司 撒 督 和 亞 比 亞 他 、 說 、 你 們 當 向 猶 大 長 老 說 、 以 色 列 眾 人 已 經 有 話 請 王 回 宮 . 你 們 為 甚 麼 落 在 他 們 後 頭 呢 。
12 你 們 是 我 的 弟 兄 、 是 我 的 骨 肉 . 為 甚 麼 在 人 後 頭 請 王 回 來 呢 。
13 也 要 對 亞 瑪 撒 說 、 你 不 是 我 的 骨 肉 麼 。 我 若 不 立 你 替 約 押 常 作 元 帥 、 願 神 重 重 的 降 罰 與 我 。
14 如 此 就 挽 回 猶 大 眾 人 的 心 、 如 同 一 人 的 心 . 他 們 便 打 發 人 去 見 王 、 說 、 請 王 和 王 的 一 切 臣 僕 回 來 。
15 王 就 回 來 、 到 了 約 但 河 。 猶 大 人 來 到 吉 甲 、 要 去 迎 接 王 、 請 他 過 約 但 河 。
16 巴 戶 琳 的 便 雅 憫 人 、 基 拉 的 兒 子 示 每 急 忙 與 猶 大 人 一 同 下 去 迎 接 大 衛 王 。
17 跟 從 示 每 的 有 一 千 便 雅 憫 人 . 還 有 掃 羅 家 的 僕 人 洗 巴 、 和 他 十 五 個 兒 子 、 二 十 個 僕 人 . 他 們 都 昋 過 約 但 河 迎 接 王 。
18 有 擺 渡 船 過 去 、 渡 王 的 家 眷 、 任 王 使 用 。 王 要 過 約 但 河 的 時 候 、 基 拉 的 兒 子 示 每 就 俯 伏 在 王 面 前 、
19 對 王 說 、 我 主 我 王 出 耶 路 撒 冷 的 時 候 、 僕 人 行 悖 逆 的 事 . 現 在 求 我 主 不 要 因 此 加 罪 與 僕 人 . 不 要 記 念 、 也 不 要 放 在 心 上 。
20 僕 人 明 知 自 己 有 罪 . 所 以 約 瑟 全 家 之 中 、 今 日 我 首 先 下 來 迎 接 我 主 我 王 。
21 洗 魯 雅 的 兒 子 亞 比 篩 說 、 示 每 既 咒 罵 耶 和 華 的 受 膏 者 、 不 應 當 治 死 他 麼 。
22 大 衛 說 、 洗 魯 雅 的 兒 子 、 我 與 你 們 有 何 關 涉 、 使 你 們 今 日 與 我 反 對 呢 . 今 日 在 以 色 列 中 豈 可 治 死 人 呢 . 我 豈 不 知 今 日 我 作 以 色 列 的 王 麼 。
23 於 是 王 對 示 每 說 、 你 必 不 死 。 王 就 向 他 起 誓 。
24 掃 羅 的 孫 子 米 非 波 設 也 下 去 迎 接 王 . 他 自 從 王 去 的 日 子 、 直 到 王 平 平 安 安 的 回 來 、 沒 有 修 腳 、 沒 有 剃 鬍 鬚 、 也 沒 有 洗 衣 服 。
25 他 來 到 耶 路 撒 冷 迎 接 王 的 時 候 、 王 問 他 說 、 米 非 波 設 、 你 為 甚 麼 沒 有 與 我 同 去 呢 。
26 他 回 答 說 、 我 主 我 王 、 僕 人 是 瘸 腿 的 . 那 日 我 想 要 備 驢 騎 上 、 與 王 同 去 . 無 奈 我 的 僕 人 欺 哄 了 我 .
27 又 在 我 主 我 王 面 前 讒 毀 我 . 然 而 我 主 我 王 如 同 神 的 使 者 一 般 . 你 看 怎 樣 好 、 就 怎 樣 行 罷 。
28 因 為 我 祖 全 家 的 人 、 在 我 主 我 王 面 前 、 都 算 為 死 人 . 王 卻 使 僕 人 在 王 的 席 上 、 同 人 喫 飯 。 、 我 現 在 向 王 還 能 辨 理 訴 冤 麼 。
29 王 對 他 說 、 你 何 必 再 題 你 的 事 呢 . 我 說 、 你 與 洗 巴 均 分 地 土 。
30 米 非 波 設 對 王 說 、 我 主 我 王 既 平 平 安 安 的 回 宮 、 就 任 憑 洗 巴 都 取 了 、 也 可 以 。
31 基 列 人 巴 西 萊 從 羅 基 琳 下 來 、 要 送 王 過 約 但 河 、 就 與 王 一 同 過 了 約 但 河 。
32 巴 西 萊 年 紀 老 邁 、 已 經 八 十 歲 了 。 王 住 在 瑪 哈 念 的 時 候 、 他 就 拿 食 物 來 供 給 王 . 他 原 是 大 富 戶 。
33 王 對 巴 西 萊 說 、 你 與 我 同 去 、 我 要 在 耶 路 撒 冷 那 裡 養 你 的 老 。
34 巴 西 萊 對 王 說 、 我 在 世 的 年 日 還 能 有 多 少 、 使 我 與 王 同 上 耶 路 撒 冷 呢 。
35 僕 人 現 在 八 十 歲 了 . 還 能 嘗 出 飲 食 的 滋 味 、 辨 別 美 惡 麼 . 還 能 聽 男 女 歌 唱 的 聲 音 麼 . 僕 人 何 必 累 贅 我 主 我 王 呢 。
36 僕 人 只 要 送 王 過 約 但 河 . 王 何 必 賜 我 這 樣 的 恩 典 呢 。
37 求 你 准 我 回 去 、 好 死 在 我 本 城 、 葬 在 我 父 母 的 墓 旁 。 這 裡 有 王 的 僕 人 金 罕 . 讓 他 同 我 主 我 王 過 去 . 可 以 隨 意 待 他 。
38 王 說 、 金 罕 可 以 與 我 同 去 . 我 必 照 你 的 心 願 待 他 . 你 向 我 求 甚 麼 、 我 都 必 為 你 成 就 。
39 於 是 眾 民 過 約 但 河 、 王 也 過 去 . 王 與 巴 西 萊 親 嘴 、 為 他 祝 福 . 巴 西 萊 就 回 本 地 去 了 。
40 王 過 去 、 到 了 吉 甲 、 金 罕 也 跟 他 過 去 . 猶 大 眾 民 和 以 色 列 民 的 一 半 、 也 都 送 王 過 去 。
41 以 色 列 眾 人 來 見 王 、 對 他 說 、 我 們 弟 兄 猶 大 人 為 甚 麼 暗 暗 送 王 、 和 王 的 家 眷 、 並 跟 隨 王 的 人 、 過 約 但 河 。
42 猶 大 眾 人 回 答 以 色 列 人 說 、 因 為 王 與 我 們 是 親 屬 . 你 們 為 何 因 這 事 發 怒 呢 . 我 們 喫 了 王 的 甚 麼 呢 . 王 賞 賜 了 我 們 甚 麼 呢 。
43 以 色 列 人 回 答 猶 大 人 說 、 按 支 派 我 們 與 王 有 十 分 的 情 分 、 在 大 衛 身 上 、 我 們 也 比 你 們 更 有 情 分 、 你 們 為 何 藐 視 我 們 、 請 王 回 來 、 不 先 與 我 們 商 量 呢 。 但 猶 大 人 的 話 、 比 以 色 列 人 的 話 更 硬 。