1 Megszámlálá pedig Dávid a népet, a mely vele vala, s ezredeseket és századosokat rendele föléjök.

2 És hagyá Dávid a népnek harmadrészét Joáb keze alatt, és harmadrészét Séruja fiának, Abisainak, Joáb atyjafiának keze alatt, harmadrészét pedig [bízá] a Gitteus Ittai kezére. És monda a népnek a király: Bizony én magam is elmegyek veletek.

3 De a nép monda: Ne jõjj; mert ha netalán mi megfutamodunk is, velünk nem gondolnak, és ha felerészben meghalunk is, velünk semmit sem gondolnak; de te [teszesz] [anynyit], mint mi tízezeren: jobb azért, hogy te a városból légy nékünk segítségül.

4 Monda azért nékik a király: A mi néktek jónak tetszik, én azt mívelem. Megálla azért a király a kapuban, és az egész sereg megy vala ki százanként és ezerenként.

5 Parancsola pedig a király Joábnak, Abisainak és Ittainak, mondván: Az én fiammal, Absolonnal én érettem kiméletesen bánjatok; hallá pedig ezt mind az egész had, mikor a király mindenik vezérnek parancsola Absolon felõl.

6 Kiméne azért a nép a mezõre, az Izráel ellenébe, és megütközének az Efraim erdejénél.

7 És megvereték ott az Izráel népe a Dávid szolgái által, és nagy veszteség volt ott azon a napon, [mintegy] húszezer emberé.

8 És kiterjedt a harcz az egész vidékre, és a nép közül sokkal többet emészte meg az erdõ, mint a fegyver azon a napon.

9 És találkozék Absolon Dávid szolgáival; Absolon pedig egy öszvéren ül vala. És beméne az öszvér a nagy cserfák sürû ágai alá, [hol] fennakadt fejénél fogva egy cserfán, függvén az ég és föld között, az öszvér pedig elszaladt alóla.

10 Kit mikor egy ember meglátott, hírül adá Joábnak, és monda: Ímé, láttam Absolont egy cserfán függeni.

11 Monda pedig Joáb az embernek, a ki megmondotta vala néki: Ímé láttad, és miért nem ütötted le ott õt a földre? Az én dolgom lett volna azután, hogy megajándékozzalak tíz ezüst [siklus]sal és egy övvel.

12 Monda az ember Joábnak: Ha mindjárt ezer ezüstpénzt adnál is kezembe, nem ölném meg a király fiát; mert a mi fülünk hallására parancsolá a király néked, Abisainak és Ittainak, ezt mondván: Kiméljétek, bárki [legyen,] az ifjút, Absolont.

13 Vagy ha orozva törtem volna életére - mivel a király elõtt semmi sem marad titokban - magad is ellenem támadtál volna.

14 Monda azért Joáb: Nem akarok elõtted késedelmezni; és võn három nyilat kezébe és Absolonnak szívébe lövé, minthogy még élt a cserfán.

15 Körülfogák akkor a Joáb fegyverhordozó szolgái tízen, és általverék Absolont, és megölék õt.

16 Megfúvatá azután a trombitát Joáb, és megtére a nép Izráelnek ûzésébõl, mert kimélni akará Joáb a népet.

17 Absolont pedig felvevék, és veték õt az erdõn egy nagy verembe, és igen nagy rakás követ hányának reá. És az egész Izráel elmeneküle, kiki az õ sátorába.

18 Absolon pedig vett és még életében emelt magának emlékoszlopot, a mely a király völgyében van. Mert ezt mondja vala: Nincsen nékem oly fiam, a kin az én nevemnek emlékezete maradhatna; azért az oszlopot a maga nevére nevezé; és az Absolon oszlopának hívattatik mind e mai napig.

19 Monda pedig Akhimás, Sádók fia: Majd elfutok, és megmondom a királynak, hogy megszabadította õt az Úr az õ ellenségeinek kezébõl.

20 És monda néki Joáb: Ne légy ma hírmondó, hanem holnap mondd meg a hírt, ma pedig ne mondd meg; mivelhogy a király fia meghalt.

21 Monda azonközben Joáb Kúsinak: Eredj el, mondd meg a királynak, a mit láttál; és meghajtá magát Kúsi Joáb elõtt, és elszaladt.

22 És szóla ismét Akhimás, Sádók fia, és monda Joábnak: Bármint legyen, hadd fussak el én is Kúsi után! Monda Joáb: Miért futnál fiam; nem néked való [ez] a hírmondás?!

23 Bármint legyen, hadd fussak el mégis! Õ pedig monda néki: Ám fuss el. Elfuta azért Akhimás a síkon való úton, és megelõzé Kúsit.

24 Dávid pedig ül vala a két kapu között, és az õrálló felméne a kapu tetejére, a kõfalra, és felemelvén szemeit, látá, hogy egy ember igen fut egyedül.

25 Kiálta azért az õrálló, és megmondá a királynak, és monda a király: Ha egyedül jõ, hír van az õ szájában. Amaz pedig mind közelebb jöve.

26 Látá pedig az õrálló, hogy másik ember is fut, és lekiálta az õrálló a kapunállónak, mondván: Ímé [más] ember [is] fut egyedül. Akkor monda a király: Az is hírmondó.

27 Monda ismét az õrálló: A mint látom, az elsõnek olyan a futása, mint Akhimásnak, a Sádók fiának; és monda a király: Jó ember az, és jó hírrel jõ.

28 Kiáltván azért Akhimás, monda a királynak: Békesség! És meghajtá magát arczczal a földre a király elõtt, és monda: Áldott az Úr a te Istened, ki kezedbe adta az embereket, kik felemelték kezeiket az én uram ellen, a király ellen.

29 Monda akkor a király: Hogy van Absolon fiam? Felele Akhimás: Látám a nagy sereglést, mikor elküldé Joáb a király szolgáját és a te szolgádat; de nem tudom, mi történt.

30 És monda a király: Eredj tova, és állj meg ott; félreméne azért, és megálla ott.

31 E közben Kúsi is megérkezett, és monda Kúsi: Ezt izenik a királynak, az én uramnak, hogy az Úr megszabadított ma téged mindeneknek kezébõl, a kik ellened támadtak volt.

32 Monda a király Kúsinak: Hogy van Absolon fiam? Felele Kúsi: [Úgy] legyenek az én uramnak, a királynak minden ellenségei, és valakik te ellened gonoszul feltámadnak, mint a te fiad.

33 És megháborodék a király, és felméne a kapu felett való házba, és síra, és ezt mondja vala mentében: [Szerelmes] fiam, Absolon! [édes] fiam, [édes] fiam, Absolon! bár én haltam volna meg te helyetted, Absolon, [édes] fiam, [szerelmes] fiam!

1 大 衛 數 點 跟 隨 他 的 人 、 立 千 夫 長 百 夫 長 率 領 他 們 。

2 大 衛 打 發 軍 兵 出 戰 、 分 為 三 隊 、 一 隊 在 約 押 手 下 、 一 隊 在 洗 魯 雅 的 兒 子 約 押 兄 弟 亞 比 篩 手 下 、 一 隊 在 迦 特 人 以 太 手 下 。 大 衛 對 軍 兵 說 、 我 必 與 你 們 一 同 出 戰 。

3 軍 兵 卻 說 、 你 不 可 出 戰 、 若 是 我 們 逃 跑 、 敵 人 必 不 介 意 . 我 們 陣 亡 一 半 、 敵 人 也 不 介 意 . 因 為 你 一 人 強 似 我 們 萬 人 . 你 不 如 在 城 裡 豫 備 幫 助 我 們 。

4 王 向 他 們 說 、 你 們 以 為 怎 樣 好 、 我 就 怎 樣 行 。 於 是 王 站 在 城 門 旁 、 軍 兵 或 百 或 千 的 挨 次 出 去 了 。

5 王 囑 咐 約 押 、 亞 比 篩 、 以 太 、 說 、 你 們 要 為 我 的 緣 故 、 寬 待 那 少 年 人 押 沙 龍 。 王 為 押 沙 龍 囑 咐 眾 將 的 話 、 兵 都 聽 見 了 。

6 兵 就 出 到 田 野 迎 著 以 色 列 人 、 在 以 法 蓮 樹 林 裡 交 戰 。

7 以 色 列 人 敗 在 大 衛 的 僕 人 面 前 . 那 日 陣 亡 的 甚 多 、 共 有 二 萬 人 。

8 因 為 在 那 裡 四 面 打 仗 . 死 於 樹 林 的 、 比 死 於 刀 劍 的 更 多 。

9 押 沙 龍 偶 然 遇 見 大 衛 的 僕 人 。 押 沙 龍 騎 著 騾 子 、 從 大 橡 樹 密 枝 底 下 經 過 、 他 的 頭 髮 被 樹 枝 繞 住 、 就 懸 掛 起 來 . 所 騎 的 騾 子 便 離 他 去 了 。

10 有 個 人 看 見 、 就 告 訴 約 押 說 、 我 看 見 押 沙 龍 掛 在 橡 樹 上 了 。

11 約 押 對 報 信 的 人 說 、 你 既 看 見 他 、 為 甚 麼 不 將 他 打 死 、 落 在 地 上 呢 . 你 若 打 死 他 、 我 就 賞 你 十 舍 客 勒 銀 子 、 一 條 帶 子 。

12 那 人 對 約 押 說 、 我 就 是 得 你 一 千 舍 客 勒 銀 子 、 我 也 不 敢 伸 手 害 王 的 兒 子 . 因 為 我 們 聽 見 王 囑 咐 你 和 亞 比 篩 並 以 太 、 說 、 你 們 要 謹 慎 、 不 可 害 那 少 年 人 押 沙 龍 。

13 我 若 妄 為 害 了 他 的 性 命 、 就 是 你 自 己 也 必 與 我 為 敵 . 原 來 無 論 何 事 、 都 瞞 不 過 王 。

14 約 押 說 、 我 不 能 與 你 留 連 。 約 押 手 拿 三 杆 短 槍 、 趁 押 沙 龍 在 橡 樹 上 還 活 著 、 就 刺 透 他 的 心 。

15 給 約 押 拿 兵 器 的 十 個 少 年 人 圍 繞 押 沙 龍 、 將 他 殺 死 。

16 約 押 吹 角 、 攔 阻 眾 人 、 他 們 就 回 來 、 不 再 追 趕 以 色 列 人 。

17 他 們 將 押 沙 龍 丟 在 林 中 一 個 大 坑 裡 、 上 頭 堆 起 一 大 堆 石 頭 . 以 色 列 眾 人 都 逃 跑 、 各 回 各 家 去 了 。

18 押 沙 龍 活 著 的 時 候 、 在 王 谷 立 了 一 根 石 柱 . 因 他 說 、 我 沒 有 兒 子 為 我 留 名 . 他 就 以 自 己 的 名 、 稱 那 石 柱 、 叫 押 沙 龍 柱 、 直 到 今 日 。

19 撒 督 的 兒 子 亞 希 瑪 斯 說 、 容 我 跑 去 、 將 耶 和 華 向 仇 敵 給 王 報 仇 的 信 息 報 與 王 知 。

20 約 押 對 他 說 、 你 今 日 不 可 去 報 信 、 改 日 可 以 報 信 、 因 為 今 日 王 的 兒 子 死 了 、 所 以 你 不 可 去 報 信 。

21 約 押 對 古 示 人 說 、 你 去 將 你 所 看 見 的 告 訴 王 。 古 示 人 在 約 押 面 前 下 拜 、 就 跑 去 了 。

22 撒 督 的 兒 子 亞 希 瑪 斯 又 對 約 押 說 、 無 論 怎 樣 、 求 你 容 我 隨 著 . 古 示 人 跑 去 。 約 押 說 、 我 兒 、 你 報 這 信 息 、 既 不 得 賞 賜 、 何 必 要 跑 去 呢 。

23 他 又 說 、 無 論 怎 樣 、 我 要 跑 去 。 約 押 說 、 你 跑 去 罷 。 亞 希 瑪 斯 就 從 平 原 往 前 跑 、 跑 過 古 示 人 去 了 。

24 大 衛 正 坐 在 城 甕 裡 . 守 望 的 人 上 城 門 樓 的 頂 上 、 舉 目 觀 看 、 見 有 一 個 人 獨 自 跑 來 。

25 守 望 的 人 就 大 聲 告 訴 王 。 王 說 、 他 若 獨 自 來 、 必 是 報 口 信 的 。 那 人 跑 得 漸 漸 近 了 。

26 守 望 的 人 又 見 一 人 跑 來 、 就 對 守 城 門 的 人 說 、 又 有 一 人 獨 自 跑 來 。 王 說 、 這 也 必 是 報 信 的 。

27 守 望 的 人 說 、 我 看 前 頭 人 的 跑 法 好 像 撒 督 的 兒 子 亞 希 瑪 斯 的 跑 法 一 樣 。 王 說 、 他 是 個 好 人 、 必 是 報 好 信 息 。

28 亞 希 瑪 斯 向 王 呼 叫 、 說 、 平 安 了 . 就 在 王 面 前 臉 伏 於 地 、 叩 拜 、 說 、 耶 和 華 你 的   神 是 應 當 稱 頌 的 、 因 他 已 將 那 舉 手 攻 擊 我 主 我 王 的 人 交 給 王 了 。

29 王 問 說 、 少 年 人 押 沙 龍 平 安 不 平 安 。 亞 希 瑪 斯 回 答 說 、 約 押 打 發 王 的 僕 人 、 那 時 僕 人 聽 見 眾 民 大 聲 諠 譁 、 卻 不 知 道 是 甚 麼 事 。

30 王 說 、 你 退 去 、 站 在 旁 邊 。 他 就 退 去 、 站 在 旁 邊 。

31 古 示 人 也 來 到 、 說 、 有 信 息 報 給 我 主 我 王 . 耶 和 華 今 日 向 一 切 興 起 攻 擊 你 的 人 給 你 報 仇 了 。

32 王 問 古 示 人 說 、 少 年 人 押 沙 龍 平 安 不 平 安 。 古 示 人 回 答 說 、 願 我 主 我 王 的 仇 敵 、 和 一 切 興 起 要 殺 害 你 的 人 、 都 與 那 少 年 人 一 樣 。

33 王 就 心 裡 傷 慟 、 上 城 門 樓 去 哀 哭 、 一 面 走 、 一 面 說 、 我 兒 押 沙 龍 阿 、 我 兒 、 我 兒 押 沙 龍 阿 . 我 恨 不 得 替 你 死 . 押 沙 龍 阿 、 我 兒 、 我 兒 。