1 És lõn, a mikor megvénhedett vala Izsák, és szemei annyira meghomályosodtak vala, hogy nem látott, szólítá a nagyobbik fiát Ézsaút, és monda néki: Fiam; és ez monda néki: Imhol vagyok.2 És monda: Ímé megvénhedtem; nem tudom halálom napját.3 Most tehát vedd fel kérlek a te fegyvereidet, tegzedet és kézívedet, és menj ki a mezõre, és vadászsz énnékem vadat.4 És csinálj nékem kedvem szerint való ételt, és hozd el nékem, hogy egyem: hogy megáldjon téged az én lelkem minekelõtte meghalok.5 Rebeka pedig meghallá, a mit Izsák az õ fiának Ézsaúnak monda; s a mint elméne Ézsaú a mezõre, hogy vadat vadászszon és hozzon:6 Szóla Rebeka Jákóbnak az õ fiának mondván: Ímé hallám, hogy atyád szóla bátyádnak Ézsaúnak mondván:7 Hozz nékem vadat, és csinálj nékem kedvem szerint való ételt, hogy egyem; és megáldjalak téged az Úr elõtt, minekelõtte meghalok.8 Most azért fiam, hallgass az én szavamra, a mit én parancsolok néked.9 Menj el, kérlek, a nyájhoz, és hozz nékem onnan két kecskegödölyét a javából, hogy csináljak azokból a te atyádnak kedve szerint való ételt, a mint õ szereti.10 Te pedig beviszed atyádnak, hogy egyék, azért, hogy téged áldjon meg, minekelõtte meghal.11 Jákób pedig monda Rebekának az õ anyjának: Ímé az én bátyám Ézsaú szõrös ember, én pedig sima vagyok.12 Netalán megtapogat engem az én atyám s olyan leszek elõtte, mint valami csaló, és akkor átkot és nem áldást hozok magamra.13 És monda néki az õ anyja: Reám szálljon a te átkod fiam, csak hallgass az én szavamra, és menj és hozd el nékem.14 Elméne azért, és elhozá, és vivé az õ anyjának; és az õ anyja ételt készíte, a mint szereti vala az õ atyja.15 És vevé Rebeka az õ nagyobbik fiának Ézsaúnak drága ruháit, melyek õ nála otthon valának, és felöltözteté Jákóbot az õ kisebbik fiát.16 A kecskegödölyék bõrével pedig beborítá az õ kezeit, és nyakának simaságát.17 És az ételt a melyet készített vala, kenyérrel együtt adá Jákóbnak az õ fiának kezébe.18 És beméne az õ atyjához és monda: Atyám! és az monda: Ímhol vagyok. Ki vagy te fiam?19 Monda Jákób az õ atyjának: Én [vagyok] Ézsaú a te elsõszülötted, aképen cselekedtem a mint parancsolád, kelj fel, kérlek, ûlj le és egyél vadászatomból, hogy megáldjon engem a te lelked.20 És monda Izsák az õ fiának: Hogy van az, hogy ily hamar találtál, fiam? És felele: Mert az Úr, a te Istened hozta elõmbe.21 És monda Izsák Jákóbnak: Jer közelebb, kérlek, hadd tapogassalak meg fiam: hogy vajjon te vagy-é az én fiam Ézsaú vagy nem?22 Oda méne tehát Jákób Izsákhoz az õ atyjához, a ki megtapogatván õt, monda: A szó Jákób szava, de a kezek Ézsaú kezei.23 És nem ismeré meg õt, mivelhogy kezei szõrösek valának mint Ézsaúnak az õ bátyjának kezei; annakokáért megáldá õt.24 És monda: Te vagy fiam Ézsaú? Felele: Én vagyok.25 Az pedig monda: Hozd ide, hadd egyem az én fiam vadászatából, hogy megáldjon téged az én lelkem; és oda vivé, és evék; bort is vive néki és ivék.26 Akkor monda néki Izsák az õ atyja: Jer közelebb fiam, és csókolj meg engem.27 Oda méne azért, és megcsókolá õt: s megérezvén ruháinak szagát, megáldá õt, és monda: Lám az én fiamnak illatja olyan, mint a mezõnek illatja, a melyet megáldott az Úr.28 Adjon az Isten tenéked az ég harmatából, és a föld kövérségébõl, és gabonának és bornak bõségét.29 Népek szolgáljanak néked és nemzetségek hajoljanak meg elõtted; légy úr a te atyádfiain, és hajoljanak meg elõtted a te anyádnak fiai. Átkozott, a ki téged átkoz, és a ki téged áld, legyen áldott.30 És lõn a mint elvégezé Izsák Jákóbnak megáldását; és épen csakhogy kiment vala Jákób az õ atyjának Izsáknak színe elõl; az õ bátyja Ézsaú is megjöve vadászásából.31 És készíte õ is ételt, s vivé az õ atyja elé, és mondá az õ atyjának: Keljen fel az én atyám, és egyék az õ fia vadászatából, hogy áldjon meg engem a te lelked.32 És monda néki az õ atyja Izsák: Kicsoda vagy te? És monda: Én vagyok a te elsõszülött fiad Ézsaú.33 Akkor Izsák elrémüle igen nagy rémüléssel, és monda: Ki volt hát az, a ki vadat fogott és behozá nékem, és én mindenbõl ettem minekelõtte te megjöttél, és megáldottam õt, és áldott is lészen.34 A mint hallotta vala Ézsaú az õ atyjának beszédét, nagy és igen keserves kiáltással felkiálta, és monda atyjának: Áldj meg engem is atyám.35 Ez pedig monda: A te öcséd jöve el álnoksággal, és õ vevé el a te áldásodat.36 Az pedig monda: Nem méltán hívják-é õt Jákóbnak? mert immár két ízben csalt meg engemet; elvevé elsõszülöttségemet, most pedig áldásomat vevé el. És monda: Nem tartottál-é nékem is valami áldást?37 Felele Izsák és monda Ézsaúnak: Ímé uraddá tettem õt, és minden atyjafiát szolgául adtam néki, gabonával is borral is õt láttam el; mit míveljek azért immár veled fiam?38 Monda Ézsaú az õ atyjának: Avagy csak az az egy áldásod van-é néked atyám? Áldj meg engem, engem is atyám; és felemelé szavát Ézsaú és sír vala.39 Felele azért Izsák az õ atyja, és monda néki: Ímé kövér földön lesz lakásod, és [részed lesz] az ég harmatjából onnan felûl;40 És fegyvered után élsz, és öcsédet szolgálod. De lészen, a mikor ellene támadsz, letöröd igáját nyakadról.41 Gyûlöli vala azért Ézsaú Jákóbot az áldásért, a melylyel megáldotta vala õt az õ atyja, és monda Ézsaú az õ szívében: Közelgetnek az én atyámért való gyásznak napjai, és [akkor] megölöm az én öcsémet Jákóbot.42 Mikor pedig hírûl vivék Rebekának, az õ nagyobbik fiának Ézsaúnak beszédit, elkülde és magához hívatá az õ kisebbik fiát Jákóbot, és monda néki: Ímé Ézsaú a te bátyád azzal fenyeget, hogy megöl téged.43 Most azért fiam, hallgass az én szavamra, és kelj fel és fuss Lábánhoz az én bátyámhoz Háránba,44 És maradj nála egy kevés ideig, míg a te bátyád haragja elmúlik;45 Míg elfordul a te bátyád haragja te rólad, és elfelejtkezik arról a mit rajta elkövettél: akkor elküldök és haza hozatlak téged: miért fosztatnám meg mindkettõtöktõl egy napon?46 Izsáknak pedig monda Rebeka: Eluntam életemet a Khitteusok leányai miatt. Ha Jákób a Khitteusok leányai közûl vesz feleséget, a milyenek ezek is, ez ország leányai közûl valók; minek nékem az élet?

1 以 撒 年 老 、 眼 睛 昏 花 、 不 能 看 見 、 就 叫 了 他 大 兒 子 以 掃 來 、 說 、 我 兒 、 以 掃 說 、 我 在 這 裡 。2 他 說 、 我 如 今 老 了 、 不 知 道 那 一 天 死 。3 現 在 拿 你 的 器 械 、 就 是 箭 囊 、 和 弓 、 往 田 野 去 為 我 打 獵 ．4 照 我 所 愛 的 作 成 美 味 、 拿 來 給 我 喫 、 使 我 在 未 死 之 先 、 給 你 祝 福 。5 以 撒 對 他 兒 子 以 掃 說 話 、 利 百 加 也 聽 見 了 。 以 掃 往 田 野 去 打 獵 、 要 得 野 味 帶 來 。6 利 百 加 就 對 他 兒 子 雅 各 說 、 我 聽 見 你 父 親 對 你 哥 哥 以 掃 說 、7 你 去 把 野 獸 帶 來 、 作 成 美 味 給 我 喫 、 我 好 在 未 死 之 先 、 在 耶 和 華 面 前 給 你 祝 福 。 』8 現 在 我 兒 、 你 要 照 著 我 所 吩 咐 你 的 、 聽 從 我 的 話 。9 你 到 羊 群 裡 去 、 給 我 拿 兩 隻 肥 山 羊 羔 來 、 我 便 照 你 父 親 所 愛 的 、 給 他 作 成 美 味 。10 你 拿 到 你 父 親 那 裡 給 他 喫 、 使 他 在 未 死 之 先 、 給 你 祝 福 。11 雅 各 對 他 母 親 利 百 加 說 、 我 哥 哥 以 掃 渾 身 是 有 毛 的 、 我 身 上 是 光 滑 的 ．12 倘 若 我 父 親 摸 著 我 、 必 以 我 為 欺 哄 人 的 、 我 就 招 咒 詛 、 不 得 祝 福 。13 他 母 親 對 他 說 、 我 兒 、 你 招 的 咒 詛 歸 到 我 身 上 、 你 只 管 聽 我 的 話 、 去 把 羊 羔 給 我 拿 來 。14 他 便 去 拿 來 、 交 給 他 母 親 、 他 母 親 就 照 他 父 親 所 愛 的 、 作 成 美 味 。15 利 百 加 又 把 家 裡 所 存 大 兒 子 以 掃 上 好 的 衣 服 、 給 他 小 兒 子 雅 各 穿 上 。16 又 用 山 羊 羔 皮 、 包 在 雅 各 的 手 上 、 和 頸 項 的 光 滑 處 ．17 就 把 所 作 的 美 味 和 餅 、 交 在 他 兒 子 雅 各 的 手 裡 。18 雅 各 到 他 父 親 那 裡 說 、 我 父 親 、 他 說 、 我 在 這 裡 、 我 兒 、 你 是 誰 。19 雅 各 對 他 父 親 說 、 我 是 你 的 長 子 以 掃 、 我 已 照 你 所 吩 咐 我 的 行 了 ． 請 起 來 坐 著 、 喫 我 的 野 味 、 好 給 我 祝 福 。20 以 撒 對 他 兒 子 說 、 我 兒 、 你 如 何 找 得 這 麼 快 呢 ． 他 說 、 因 為 耶 和 華 你 的 　 神 使 我 遇 見 好 機 會 得 著 的 。21 以 撒 對 雅 各 說 、 我 兒 、 你 近 前 來 、 我 摸 摸 你 、 知 道 你 真 是 我 的 兒 子 以 掃 不 是 。22 雅 各 就 挨 近 他 父 親 以 撒 ． 以 撒 摸 著 他 說 、 聲 音 是 雅 各 的 聲 音 、 手 卻 是 以 掃 的 手 。23 以 撒 就 辨 不 出 他 來 、 因 為 他 手 上 有 毛 、 像 他 哥 哥 以 掃 的 手 一 樣 、 就 給 他 祝 福 。24 又 說 、 你 真 是 我 兒 子 以 掃 麼 、 他 說 、 我 是 。25 以 撒 說 、 你 遞 給 我 、 我 好 喫 我 兒 子 的 野 味 、 給 你 祝 福 。 雅 各 就 遞 給 他 、 他 便 喫 了 ． 又 拿 酒 給 他 、 他 也 喝 了 。26 他 父 親 以 撒 對 他 說 、 我 兒 、 你 上 前 來 與 我 親 嘴 。27 他 就 上 前 與 父 親 親 嘴 ． 他 父 親 一 聞 他 衣 服 上 的 香 氣 、 就 給 他 祝 福 、 說 、 我 兒 的 香 氣 如 同 耶 和 華 賜 福 之 田 地 的 香 氣 一 樣 。28 願 　 神 賜 你 天 上 的 甘 露 、 地 上 的 肥 土 、 並 許 多 五 穀 新 酒 ．29 願 多 民 事 奉 你 、 多 國 跪 拜 你 ． 願 你 作 你 弟 兄 的 主 、 你 母 親 的 兒 子 向 你 跪 拜 ． 凡 咒 詛 你 的 、 願 他 受 咒 詛 ． 為 你 祝 福 的 、 願 他 蒙 福 。30 以 撒 為 雅 各 祝 福 已 畢 、 雅 各 從 他 父 親 那 裡 纔 出 來 、 他 哥 哥 以 掃 正 打 獵 回 來 。31 也 作 了 美 味 、 拿 來 給 他 父 親 、 說 、 請 父 親 起 來 、 喫 你 兒 子 的 野 味 、 好 給 我 祝 福 。32 他 父 親 以 撒 對 他 說 、 你 是 誰 、 他 說 、 我 是 你 的 長 子 以 掃 。33 以 撒 就 大 大 的 戰 兢 、 說 、 你 未 來 之 先 、 是 誰 得 了 野 味 拿 來 給 我 呢 、 我 已 經 喫 了 、 為 他 祝 福 、 他 將 來 也 必 蒙 福 。34 以 掃 聽 了 他 父 親 的 話 、 就 放 聲 痛 哭 、 說 、 我 父 阿 、 求 你 也 為 我 祝 福 。35 以 撒 說 、 你 兄 弟 已 經 用 詭 計 來 將 你 的 福 分 奪 去 了 。36 以 掃 說 、 他 名 雅 各 豈 不 是 正 對 麼 ． 因 為 他 欺 騙 了 我 兩 次 、 他 從 前 奪 了 我 長 子 的 名 分 、 你 看 、 他 現 在 又 奪 了 我 的 福 分 。 以 掃 又 說 、 你 沒 有 留 下 為 我 可 祝 的 福 麼 。37 以 撒 回 答 以 掃 說 、 我 已 立 他 為 你 的 主 、 使 他 的 弟 兄 都 給 他 作 僕 人 、 並 賜 他 五 穀 新 酒 可 以 養 生 、 我 兒 、 現 在 我 還 能 為 你 作 甚 麼 呢 。38 以 掃 對 他 父 親 說 、 父 阿 、 你 只 有 一 樣 可 祝 的 福 麼 、 我 父 阿 、 求 你 也 為 我 祝 福 ． 以 掃 就 放 聲 而 哭 。39 他 父 親 以 撒 說 、 地 上 的 肥 土 必 為 你 所 住 、 天 上 的 甘 露 必 為 你 所 得 ．40 你 必 倚 靠 刀 劍 度 日 、 又 必 事 奉 你 的 兄 弟 、 到 你 強 盛 的 時 候 、 必 從 你 頸 項 上 掙 開 他 的 軛 。41 以 掃 因 他 父 親 給 雅 各 祝 的 福 、 就 怨 恨 雅 各 、 心 裡 說 、 為 我 父 親 居 喪 的 日 子 近 了 、 到 那 時 候 、 我 要 殺 我 的 兄 弟 雅 各 。42 有 人 把 利 百 加 大 兒 子 以 掃 的 話 告 訴 利 百 加 、 他 就 打 發 人 去 、 叫 了 他 小 兒 子 雅 各 來 、 對 他 說 、 你 哥 哥 以 掃 想 要 殺 你 、 報 仇 雪 恨 。43 現 在 我 兒 、 你 要 聽 我 的 話 、 起 來 逃 往 哈 蘭 我 哥 哥 拉 班 那 裡 去 ．44 同 他 住 些 日 子 、 直 等 你 哥 哥 的 怒 氣 消 了 ．45 你 哥 哥 向 你 消 了 怒 氣 、 忘 了 你 向 他 所 作 的 事 、 我 便 打 發 人 去 把 你 從 那 裡 帶 回 來 ． 為 甚 麼 一 日 喪 你 們 二 人 呢 。46 利 百 加 對 以 撒 說 、 我 因 這 赫 人 的 女 子 、 連 性 命 都 厭 煩 了 ． 倘 若 雅 各 也 娶 赫 人 的 女 子 為 妻 、 像 這 些 一 樣 、 我 活 著 還 有 甚 麼 益 處 呢 。