1 Az asszonytól született ember rövid életû és háborúságokkal bõvelkedõ.

2 Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.

3 Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem?

4 Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.

5 Nincsenek-é meghatározva napjai? Az õ hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.

6 Fordulj el azért tõle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.

7 Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az õ hajtásai el nem fogynak.

8 Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:

9 A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.

10 De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van õ?

11 Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:

12 Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az õ álmukból.

13 Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam!

14 Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? [Akkor] az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.

15 Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.

16 De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!

17 Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bûneimhez.

18 Még a hegy is szétomlik, ha eldõl; a szikla is elmozdul helyérõl;

19 A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.

20 Hatalmaskodol rajta szüntelen és õ elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el õt.

21 Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törõdik velök.

22 Csak õmagáért fáj még a teste, és a lelke is õmagáért kesereg.

1 人 為 婦 人 所 生 、 日 子 短 少 、 多 有 患 難 .

2 出 來 如 花 、 又 被 割 下 . 飛 去 如 影 、 不 能 存 留 。

3 這 樣 的 人 你 豈 睜 眼 看 他 麼 . 又 叫 我 來 受 審 麼 。

4 誰 能 使 潔 淨 之 物 出 於 污 穢 之 中 呢 . 無 論 誰 也 不 能 。

5 人 的 日 子 既 然 限 定 、 他 的 月 數 在 你 那 裡 、 你 也 派 定 他 的 界 限 、 使 他 不 能 越 過 、

6 便 求 你 轉 眼 不 看 他 、 使 他 得 歇 息 、 直 等 他 像 雇 工 人 完 畢 他 的 日 子 。

7 樹 若 被 砍 下 、 還 可 指 望 發 芽 、 嫩 枝 生 長 不 息 、

8 其 根 雖 然 衰 老 在 地 裡 、 榦 也 死 在 土 中 .

9 及 至 得 了 水 氣 、 還 要 發 芽 、 又 長 枝 條 、 像 新 栽 的 樹 一 樣 。

10 但 人 死 亡 而 消 滅 . 他 氣 絕 、 竟 在 何 處 呢 。

11 海 中 的 水 絕 盡 、 江 河 消 散 乾 涸 .

12 人 也 是 如 此 、 躺 下 不 再 起 來 、 等 到 天 沒 有 了 、 仍 不 得 復 醒 、 也 不 得 從 睡 中 喚 醒 。

13 惟 願 你 把 我 藏 在 陰 間 . 存 於 隱 密 處 、 等 你 的 忿 怒 過 去 、 願 你 為 我 定 了 日 期 、 記 念 我 。

14 人 若 死 了 、 豈 能 再 活 呢 。 我 只 要 在 我 一 切 爭 戰 的 日 子 、 等 我 被 釋 放 的 時 候 來 到 。 〔 被 釋 放 或 作 改 變 〕

15 你 呼 叫 、 我 便 回 答 . 你 手 所 作 的 、 你 必 羨 慕 。

16 但 如 今 你 數 點 我 的 腳 步 、 豈 不 窺 察 我 的 罪 過 麼 。

17 我 的 過 犯 被 你 封 在 囊 中 、 也 縫 嚴 了 我 的 罪 孽 。

18 山 崩 變 為 無 有 . 磐 石 挪 開 原 處 。

19 水 流 消 磨 石 頭 . 所 流 溢 的 、 洗 去 地 上 的 塵 土 . 你 也 照 樣 滅 絕 人 的 指 望 。

20 你 攻 擊 人 常 常 得 勝 、 使 他 去 世 、 你 改 變 他 的 容 貌 、 叫 他 往 而 不 回 。

21 他 兒 子 得 尊 榮 他 也 不 知 道 . 降 為 卑 他 也 不 覺 得 。

22 但 知 身 上 疼 痛 、 心 中 悲 哀 。