1 Annakokáért, mivelhogy ilyen szolgálatban vagyunk, a mint a kegyelmet nyertük, nem csüggedünk el;

2 Hanem lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint a kik nem járunk ravaszságban, és nem is hamisítjuk meg az Isten ígéjét, de a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten elõtt.

3 Ha mégis leplezett a mi evangyéliomunk, azoknak leplezett, a kik elvesznek:

4 A kikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsõséges evangyéliomának világosságát, a ki az Isten képe.

5 Mert nem magunkat prédikáljuk, hanem az Úr Jézus Krisztust; magunkat pedig, mint a ti szolgáitokat, a Jézusért.

6 Mert az Isten, a ki szólt: setétségbõl világosság ragyogjon, õ gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsõsége ismeretének a Jézus Krisztus arczán való világoltatása végett.

7 Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erõnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való.

8 Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe;

9 Üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk;

10 Mindenkor testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a Jézusnak élete is látható legyen a mi testünkben.

11 Mert mi, a kik élünk, mindenkor halálra adatunk a Jézusért, hogy a Jézus élete is látható legyen a mi halandó testünkben.

12 Azért a halál mi bennünk munkálkodik, az élet pedig ti bennetek.

13 Mivelhogy pedig a hitnek mi bennünk is ugyanaz a lelke van meg, a mint írva van: Hittem és azért szóltam; hiszünk mi is, és azért szólunk;

14 Tudván, hogy a ki feltámasztotta az Úr Jézust, Jézus által minket is feltámaszt, és veletek együtt elõállít.

15 Mert minden ti érettetek [van,] hogy a kegyelem sokasodva sokak által a hálaadást bõségessé tegye az Isten dicsõségére.

16 Azért nem csüggedünk; sõt ha a mi külsõ emberünk megromol is, a belsõ mindazáltal napról-napra újul.

17 Mert a mi pillanatnyi könnyû szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsõséget szerez nékünk;

18 Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.

1 所以， 我们既然蒙了怜悯， 得着这职分， 就不沮丧，

2 却把暗昧可耻的事弃绝了； 不行诡诈， 不掺混 神的道， 反而借着显扬真理， 在 神面前把自己推荐给众人的良心。

3 如果我们的福音被蒙蔽了， 那是对灭亡的人才蒙蔽的。

4 这些不信的人被这世代的神弄瞎了他们的心眼， 使他们看不见基督荣耀的福音的光； 基督就是 神的形象。

5 我们并不是传扬自己， 而是传扬耶稣基督是主， 并且为了耶稣的缘故成了你们的仆人。

6 因为那说"要有光从黑暗里照出来"的 神， 已经照在我们的心里， 要我们把 神的荣光照出去， 就是使人可以认识那在基督脸上的荣光。

7 我们有这宝贝在瓦器里， 是要显明这极大的能力是属于 神， 不是出于我们。

8 我们虽然四面受压， 却没有压碎； 心里作难， 却不至绝望，

9 受到迫害， 却没有被丢弃； 打倒了， 却不至死亡。

10 我们身上常常带着耶稣的死， 好让耶稣的生也在我们的身上显明出来。

11 我们这些活着的人， 为耶稣的缘故常常被人置于死地， 好让耶稣的生也在我们必死的身上显明出来。

12 这样看来， 死在我们身上运行， 生却在你们的身上运行。

13 经上记着说： "我信， 所以我说话。"我们既然有同样的信心（"信心"原文作"信心的灵"）， 也就信， 所以也说话，

14 因为知道那使主耶稣复活的， 也必定使我们与耶稣一同复活， 并且把我们和你们呈献在他的面前。

15 这一切都是为了你们， 好使恩惠既然因着许多人而增多， 感恩的心也更加增多了， 使荣耀归给 神。

16 所以， 我们并不沮丧， 我们外面的人虽然渐渐朽坏， 但里面的人却日日更新，

17 因为我们短暂轻微的患难， 是要为我们成就极大无比、永远的荣耀。

18 我们所顾念的， 不是看得见的， 而是看不见的； 因为看得见的是暂时的， 看不见的是永远的。