1 Azt tettem pedig fel magamban, hogy nem megyek közétek ismét szomorúsággal.

2 Mert ha én megszomorítlak titeket, ugyan ki az, a ki megvídámít engem, hanemha a kit én megszomorítok?

3 És azért írtam néktek éppen azt, hogy mikor oda megyek, meg ne szomoríttassam azok miatt, a kiknek örülnöm kellene; meg lévén gyõzõdve mindenitek felõl, hogy az én örömöm mindnyájatoké.

4 Mert sok szorongattatás és szívbeli háborgás között írtam néktek sok könyhullatással, nem hogy megszomoríttassatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, a mellyel kiváltképen irántatok viseltetem.

5 Ha pedig valaki megszomorított, nem engem szomorított meg, hanem részben, hogy [azt] ne terheljem, titeket mindnyájatokat.

6 Elég az ilyennek a többség részérõl való ilyen megbüntetése:

7 Annyira, hogy éppen ellenkezõleg ti inkább bocsássatok meg néki és vígasztaljátok, hogy valamiképen a felettébb való bánat meg ne eméssze az ilyet.

8 Azért kérlek titeket, hogy tanusítsatok iránta szeretetet.

9 Mert azért írtam is, hogy bizonyosan megtudjam felõletek, ha mindenben engedelmesek vagytok-é?

10 A kinek pedig megbocsáttok valamit, én is: mert ha én is megbocsátottam valamit, ha valakinek megbocsátottam, ti érettetek [cselekedtem] Krisztus színe elõtt; hogy meg ne csaljon minket a Sátán:

11 Mert jól ismerjük az õ szándékait.

12 Mikor pedig Troásba mentem a Krisztus evangyélioma ügyében és kapu nyittatott nékem az Úrban, nem volt lelkemnek nyugodalma, mivelhogy nem találtam Titust, az én atyámfiát;

13 Hanem elbúcsúzván tõlük, elmentem Macedóniába.

14 Hála pedig az Istennek, a ki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban, és az õ ismeretének illatját minden helyen megjelenti mi általunk.

15 Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek, mind az üdvözülõk, mind az elkárhozók között;

16 Ezeknek halál illatja halálra; amazoknak pedig élet illatja életre. És ezekre kicsoda alkalmatos?

17 Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, a kik meghamisítják az Isten ígéjét; hanem tisztán, sõt szinte Istenbõl szólunk az Isten elõtt a Krisztusban.

1 我自己决定了， 到你们那里去的时候， 不再是忧愁的。

2 如果我使你们忧愁， 除了那因我而忧愁的人以外， 谁能使我快乐呢？

3 我写了这样的信， 免得我来的时候， 应该使我快乐的人反而使我忧愁； 我深信你们众人都以我的喜乐为你们的喜乐。

4 我从前心里痛苦难过， 流着眼泪写信给你们， 并不是要使你们忧愁， 而是要你们知道我是多么爱你们。

5 如果有人使人忧愁， 他不是使我忧愁， 而是使你们众人都有一点忧愁； 我只说有一点， 是避免说得过分。

6 这样的人受了许多人的责备， 也就够了，

7 倒不如饶恕他， 安慰他， 免得他因忧愁过度而受不了。

8 所以， 我劝你们要向他确实显明你们的爱心。

9 为这缘故， 我写了那封信， 要考验你们是不是凡事都顺从。

10 你们饶恕谁， 我也饶恕谁； 我所饶恕了的（如果我饶恕过什么）， 是为了你们在基督面前饶恕的，

11 免得撒但有机可乘， 因为我们并不是不晓得他的诡计。

12 从前我为基督的福音到了特罗亚， 虽然主给我开了门，

13 我心里仍然没有安宁， 因为见不到提多弟兄。于是我辞别了那里的人， 到马其顿去了。

14 感谢 神， 他常常在基督里， 使我们这些作俘虏的， 列在凯旋的队伍当中， 又借着我们在各地散播香气， 就是使人认识基督。

15 因为无论在得救的人或灭亡的人中间， 我们都是基督的馨香， 是献给 神的。

16 对于灭亡的人， 这是死亡的气味叫人死； 对于得救的人， 这却是生命的香气使人活。这些事谁够资格作呢？

17 我们不像那许多的人， 为了图利而谬讲 神的道。相反地， 我们讲话， 是出于真诚， 出于 神， 是在 神面前、在基督里的。